Ez a föld a te földed / Ez a föld az én földem / Kaliforniától New York szigetéig / a kaliforniai óriásfenyőktől a Golf-áramlat vizeiig / Ezt a földet neked és nekem teremtették – így énekli meg Woody Guthrie folkénekes az egyenlőség amerikai eszményét. Azt az eszmét, amely milliókat vonzott ide, amióta Thomas Jefferson (1743-1826) 1776 forró nyarán Philadelphiában megfogalmazta a Függetlenségi Nyilatkozatot.
Ha az azóta eltelt kétszáz-egynéhány esztendő alatt nem mindig váltak is valóra a nyilatkozat eszméi, azok ma is töretlenül érvényesek, és az emberiség néhány legnemesebb törekvését testesítik meg. Belőlük született az „amerikai álom”, amely a bevándorlók sokasága számára az élethez, a szabadsághoz, a boldoguláshoz való elidegeníthetetlen jogot ígéri. Ezek az eszmények fejezik ki talán leginkább az ötven állam szövetségéből formálódott nemzet lényegét. Vajon e hatalmas ország városai vagy vidékei közül melyik mondható jellegzetesen amerikainak?
Bizonyára nem New York, mesés árukészletet kínáló üzleteivel, a nemzetiségek sokszínű mozaikjával, kőből és üvegből formált katlanaival, ahol perzselőek a nyarak és fagyosak a telek. De nem is Los Angeles – „a város nélküli elővárosok halmaza”; Kalifornia szépséges partvidéke sem, San Francisco teljesen egyéni karakterével; sem New Orleans, amelynek a modern világ a dzsesszt köszönheti, mert túlságosan európai; Nevada pedig, ahol Las Vegas és Reno neonjai túlragyogják a sivatag fölött kigyúló csillagok fényét, túlságosan harsány. Nehéz lenne bárhová is sorolni Floridát, smaragdzöld és zafírkék tengerével, mocsaraival, űrrepülőivel, Disney Worldjével.
Tipikusan amerikai-e Chicago, amelyet a hollywoodi filmekből a gengszterek, az alvilági erőszak és a politikai szélhámosság világaként ismertünk meg, holott ez már a múlté, s ma a város művészeti, zenei és színházi élete olyan gazdag, hogy New York mögött a második kulturális központ lett. Hát Texas? A Franciaországnál egynegyeddel nagyobb terület hatalmas olajmezői és szarvasmarha-ranchai ma is az egykori Dél világára emlékeztetnek. Jellegzetesen amerikai-e Új-Anglia, az angol uralom elleni lázadás hajdani központja? A borostyánnal benőtt falú egyetemek, a kicsiny kikötők, a téglából épült vagy fehér deszkaborítású egyszerű templomok és falvak most is az óvilágot idézik.
Sok városlakó talán a hívogató kisvárosokat nevezné tipikusnak, mondjuk a Közép-Nyugaton, azok elmaradhatatlan kellékeivel: főutca, bírósági épület, templom, háborús emlékmű, borbélyüzlet, vegyesbolt, zöld gyeppel körülvett csinos házak, no meg az áruház.
Egyik sem képviseli igazán az Amerikai Egyesült Államokat. Összességükben is csak némi fogalmat adnak az ország hihetetlen sokféleségéről; már puszta mérete (területe közel 9,4 millió km2 és fantasztikus távolságai is a szabadság lélegzetelállító érzését keltik.
Az Interstate 80 autópálya kettős szalagja csaknem4700 kmhosszan kígyózik végig az Atlanti-óceántól, New York város külső részétől a Csendes-óceán partján fekvő San Franciscóig, és az utast sehol nem állítja meg közben közlekedési lámpa. Közel fele ilyen hosszú a kanadai határt Floridával összekötő régebbi, 1. számú főút. Az ország belsejében közel 2 millió km2 területű roppant síkság terül el. A Mexikói-öbölig 3770 km-es utat tesz meg a hatalmas Mississippi, a kontinens felének vízelvezetője. Ny-on4830 kmhosszan húzódik a fenséges Sziklás-hegység.
Az Egyesült Államok földje olyan hatalmas kiterjedésű, hogy a hajnal négy órával később köszönt azokra a polgárokra, akik Alaszka legnyugatibb szigetein élnek, mint K-en Maine állam lakóira; Kaliforniában az órák három órával mutatnak kevesebbet, mint a K-i parton, Hawaii csendes-óceáni szigetein pedig öt vagy hat órával, az évszaktól függően.
A szubkontinensen a földkerekség szinte összes létező éghajlati és domborzati típusa megtalálható. Alaszka sarkvidéki tundrájától a Dél-kaliforniai homoksivatagig.
Az USA termeli a világ kukoricaexportjának 70, szójaexportjának 66, búzaexportjának 36 és gyapot exportjának 31%-át. Élen jár az ipari épületfa, a szárnyas, a marhahús és a sajt előállításában is. A termelés rendkívül magas szintje ellenére a mezőgazdaság részesedése a bruttó hazai termékből (GDP) már csak 2%. Egy évszázada a lakosság 15%-a foglalkozott földműveléssel, jelenleg már csak kb. 2,5%-a.
A kis élőmunka-ráfordítással elért magas hozamokat az amerikai technológia 19. és 20. sz.-i hihetetlen fejlődése tette lehetővé: egyebek között a talajtudományok, a hibrid vetőmagok kifejlesztése, az öntözés és a növényvédelem terén. A korábban földműveléssel foglalkozó lakosság nagy része ipari munkássá vált. A városok és az ipar által felhasznált roppant mennyiségű energiától eltekintve az USA sokkal többet termel, mint amennyit fogyaszt.
Látványos ipari növekedését természeti kincsei gazdagságának köszönheti. Gipsz, kaolin, molibdén, magnézium, kősó, foszfát és kén termelésében világelső, az elsők egyike ólom, vas, réz, szén és nyersacél termelésében, és alumíniumgyártása is kiemelkedő.
Az ország energiaforrásai is tekintélyesek. Bár olajkincse a világon csak a hetedik, olajfinomító-kapacitása a legnagyobb: több mint 200 finomítója üzemel. Földgázlelőhelyek tekintetében az ötödik helyet foglalja el, kiemelkedő az urántermelést, amely 109 atomerőművet táplál, és a környezetvédelmi akadályok elhárulása után újabb nukleáris erőművek üzembe helyezése várható. A folyói és gátjai által táplált vízerőművek bőségesen szolgáltatják a villamos energiát, de széntermelésben is világelső. Fűtőanyagokból és elektromos energiából minden más országnál jóval többet termel és fogyaszt.
Jórészt ennek az energiának köszönhető, hogy Amerika a világ vezető ipari hatalma lett, gazdasága a legsokoldalúbb és technológiailag a legfejlettebb. Élen jár a repülőgép- és űrhajózási iparban, a gépkocsigyártásban, a híradástechnikában, a vegyiparban, a számítógép- és elektronikai iparban. Bruttó nemzeti terméke mintegy 6 billió dollár, az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) 23 400 dollár.
Ugyanakkor a 6% körüli munkanélküliség különösen Amerika szegényebb rétegeit sújtja, s a társadalmi különbségek egyre nőnek. A lakosság 12%-át alkotó színes bőrűek között több mint kétszer akkora a munkanélküliség, mint a fehérek között, jövedelmük átlagosan 35%-kal alacsonyabb. Nem sokkal jobb a lakosság 9%-át alkotó spanyol ajkúak helyzete sem.
Az 1970-es és ’80-as években a nehézipar, s ebből fakadóan az É-i belső városok szakképzetlen munkásrétege nehéz helyzetbe került, főként a japánoknak kedvező gépkocsi behozatali megállapodások következtében. Az amerikai ipar azonban rugalmasabb átállásra képes az európainál; ekkoriban indult meg a „csúcstechnológián” alapuló új iparágak fejlődése, pl. a kaliforniai Szilíciumvölgyben és az ún. „Napövezet” más részein.
Az USA vezető szerepet tölt be a „posztindusztriális” jövő kialakításában, ahol a gyártás már főként számítógépek és automatizálás útján történik, az emberek kisebb, szétszórtabb közösségekben élnek, a világot pedig átformálja a kommunikációs forradalom, az Internet és a virtuális valóság. A gazdaságnak már most is jelentős tényezőjét képező szolgáltató ágazatok a korábbi ütemet is meghaladó mértékben fejlődnek. A távközlés, a nagy- és kiskereskedelem, az egészségügy, a bank- és pénzügyi hálózat, a közigazgatás, a vendéglátó- és szórakoztatóipar, valamint az egyéb szolgáltató ágazatok az összes munkaerő háromnegyedét foglalkoztatják.
