Az esőerdőtől a sivatagokig utazva, tanulva

Az utazási történetek között egészen felnőtt, irodalmi és elkényeztetett gyerekes verziókat is olvashatunk a weben. Szerencse vagy szerencsétlenség, de a gyermeteg történetekre lett nagyobb igény az elmúlt internetes blog-fórum korszakban. A fapados repülőjegyek elterjedését persze alapvetően jónek érzem mostanra, mivel a gazdagabb északai és nyugati országokat közelebb hozta a balkáni és poszt-kommunista régiókhoz. Ebbe beleértem a történelmi és természeti kincsekben egyaránt kiemelkedő Grúziát vagy a csodás Albániát is.

Az utazási blog íróvá válás lehet a pillant műve is, de nekem egy több évtizedes folyamat, még mindig félkész, lassúságom ennél jobban mi is bizonyíthatná. Más ennyi idő alatt 4-5 idegen nyelvet társalgási szinten elsajátít, nekem egyet sikerült. Illetve eljutottam 25 európai országba 2003 és 2018. között.

A túlzott kitárulkozást elkerülve, néha mosolyogva, Hufnágel Pista és Tibi Atya írásaira gondolva nézzük meg, hogy mikat ajánlok 2019. és 2020. évre neked (vagy nektek):
1. Sivatag(ok)
Most tudtam meg, hogy a sivatag jó dolog, persze akkor, ha ősi története van, és nem az emberi beavatkozás következtében alakult ki az egykoron gazdag és termő föld területén. A kontraszt miatt jó látni őket, mert egy erdő szélén vagy a legjobb trópusi termőföldeknék felnőtt gyermek így értheti meg a teljes rendszert, a Földet. Amikről 20 évvel korábban írt a National Geographic, azok a kérdések a mai napig forognak a top tudományos körökben, és megannyi kérdésre alig született életképes reakció. Hogyan és mennyi idő alatt lehet termővé tenni egy területet, talajt építeni, finom növényeket termeszteni, és a végén fákkal körbevédeni az életterünk. Millió évek szólt a válasz, és ekkor a legtöbb ember gyorsan magába száll, és elkezdi érteni a természetvédők félelmeit. Mennyi alkalommal volt vajon túlnépesedés a Földön? Mit tehetne az ember a boldogság és a békés együttélés reményében, ahogy Vladimir Megre könyveiben (Anasztázia) is sokat feszegetik a kérdést. Ki és kivel háborúzik, és főleg egy sivatagban!? Egy Európai ‘tehetős’ ember szemével nézve maga a túlélés is lehetetlen küldetésnek tűnik Afrika északi partjaitól elszakadva. Nőként pedig a szálloda kapuját elhagyva sokaknak ugyanez az érzésük lehetett Egyiptomtól, Tunézián át több vadabb országig.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.