Ecuador friss útikalauz: adatok 2019-ig és látnivalók

Ebben az országban a politikai robbanások éppolyan gyakoriak voltak, mint a tájképre oly jellemző tűzhányók heves kitörései, mégis olyan barátságos, hogy sokan beleszerelmesednek hetek alatt teljesen.

Ecuador politikai élete éppen olyan robbanékony, mint az ország máig működő több mint 30 tűzhányója. A vulkánok kitöréseihez hasonlóan rendszeresek a politikai földindulások. Bár a katonai diktatúra 1979-es bukása óta polgári kormányok váltják egymást, ingatag idők után éppen viszonylag stabilabbá váltak a dolgok, nézzünk bele az egyik legfrissebb magyar utazói videóba, Ibarra, vagy a fehér város, ami a top10 látnivalók egyike:

Nem csak engem, hanem sok magyar utazót lenyűgöznek az ecuadori emberek, ami nem véletlen, hiszen ma már egyértelmű bizonyítékai vannak annak, hogy ők is rokon (hozzánk, a Kárpár-medencéhez kapcsolódó) népek örökségét őrzik. Itt a videóban is elhangzik, hogy „Mindenünk megvan, ami szükséges„, ez a vidéki bölcsesség része, nem hajtanak lehetetlen célokat, és a mosolyuk így őszinte, bármiféle városi gazdagság közelében is a földön tudnak maradni.

A hosszan elnyúló politikai nyugtalanság oka az ország földrajzi adottságaiban keresendő. Ecuador valójában nem egy ország, hanem három: élesen elkülönül egymástól a Ny-i országrész, az Andokban fekvő középső, hegyvidéki terület és a K-i országrész. Mindegyik résznek megvannak a maga sajátságos éghajlati és domborzati viszonyai, lakóiknak pedig eltérnek a szokásai. Az ország Ny-i részét a nagyon meleg partvidéki síkság alkotja; ez a terület nem csupán Ecuador iparának és kereskedelmének központja, hanem mezőgazdasági szempontból igen fontos, hiszen itt termelik a kivitelre szánt banánt, kávét, kakaót és cukrot. Ecuador legnagyobb városa, Guayaquil itt terül el, és amióta a közelben kőolajat fedeztek fel, igen gyorsan fejlődik. Guayaquilból származik az ország összes ipari termelésének 80%-a.

Ecuador közepén, É-D-i irányban az Andok két vonulata húzódik végig, és ezek egy fennsíkot fognak közre, amelyet itt Sierra néven ismernek. A fennsíkot folyói kis, különálló medencékre osztják, és ezekben él az ország lakosságának legnagyobb része. Az ecuadoriak kb. 32%-a a mezőgazdaságban dolgozik, ls a mezőgazdasági dolgozók többsége itt él.

A hegyekben lassabban zajlik az élet, Quito, az ország fővárosa még mindig a spanyol gyarmati városok jellegzetes hangulatát őrzi, a vidéki indián falvak pedig mintha egy még régebbi korból maradtak volna itt. A Sierra lakói a partvidéken élőkhöz képest konzervatívabbak, és a két csoport így általában más-más politikai szervezeteket támogat

Legmagasabb csúcs, Chimborazo, a Föld középpontjától legtávolabbi hely.

Ecuador harmadik arca a K-i kőolajmezőkön mutatkozik meg. A lakosságnak csupán a 2%-a él ezen a vidéken, amely annyira elmaradott, hogy nemigen kap szerepet a partvidék és a Sierra közti politikai csatározásokban. Az Oriente néven ismert vidéket trópusi szavannák és esőerdők borítják, amelyek az Amazonas forrásvidékének környékén terülnek el. Bañostól K-re húzódik a föld utolsó igazán vad, még mindig feltérképezetlen vidékeinek egyike. Amióta kőolajat találtak itt, újra kiéleződtek a Peru és Ecuador közötti határviták, és demilitarizált övezet kijelölése vált szükségessé. A körzet az itteni erdők és ásványi kincsek kiaknázásának lehetősége miatt értékes.

Apadó kőolajkészletek

Ecuador mindig Dél-Amerika legszegényebb államai közé tartozott, de amikor az 1970-es években olajra bukkantak, úgy tűnt, végre szebb napok köszöntenek az országra. Igaz ugyan, hogy hamarosan gyors fellendülés indult meg – különösen a városokban -, ám az előnyöket nem élvezhette az egész lakosság.

Az 1980-as évek általános gazdasági visszaesése itt egy csapásra véget vetett a fellendülésnek: az infláció 1989-ben elérte a 76%-ot – 1995 és 1997 között azonban már „csak” 25-30%-os volt. Az 1990-es évek elején Ecuador ugyanarra a sorsra jutott, mint sok más latin-amerikai állam: eladósodott (tartozása több mint 12 milliárd USA-dollár), valutája pedig nagyon leértékelődött. Ezt tetézte meg az az előrejelzés, amely szerint a kőolajkészletek 2010-re várhatóan kimerülnek.

Eközben azok, akik nem részesültek az olaj hozta átmeneti jólétből, tovább szenvedtek. Az elszegényedett indián családok, akik a pénzhez jutás reményében hagyták el falvaikat, végeláthatatlan nyomornegyedeket hoztak létre a nagyvárosok, például Guayaquil peremén.

Miközben az ecuadori birtokosok 1%-a a termőföldek 40%-a fölött rendelkezik, a földtulajdonosok kétharmada 5 ha-nál kisebb területen gazdálkodik – ami a paraszti családoknak a megélhetéshez nehezen, de elég. Ma már inkább úgy fogalmazhatnánk, hogy vagy túl nagy, ha jó helyen van, vagy még nem elég jól megművelt, nem épült fel a stabil természeti rendszer, aminek az ember is része. Azoknak, akik az Andok meredek lejtőin jutottak földhöz, a talajerózió pusztításaival kell megbirkózniuk. A felföldek egyes részein szintén különösen nehéz az élet: az indiánok körében igen nagy (9%) a csecsemőhalandóság, a várható élettartam az 50 évet sem érte el a 2000-es évekig.

Ecuador lakóinak mintegy 30%-a tiszta vérű (genetikájú) indián, és bár a kormányzat 1992 májusában egymillió hektárnyi földet adományozott nekik Pastazánál, sem politikai, sem gazdasági hatalmuk nincs, őseiknek egykor hatalmas birodalma volt, ám a 16. sz.-ban leigázták őket a Peru felől érkező inkák. Az inka uralom rövid ideig tartott: 1534-ben a spanyolok 300 évre rabszolgasorba kényszerítették az őslakosokat és az inkákat. Ecuador a Perui Alkirályság része lett majd 1822-ben átadták Nagy-Kolumbiának. A függetlenség 1830-as elnyerésekor a hatalom a spanyolok kezéből kevert vérű leszármazottjaik, a meszticek kezébe került át. A meszticek ma a lakosság 55%-át teszik ki, és a többi ecuadorihoz képest még mindig kiváltságos helyzetben vannak.

Számok, száraz adatok és tények

Hivatalos név: Ecuadori Köztársaság
Területe: 283 561 km²
Lakossága: 11 700 000 fő volt 1992-ben, és 16 770 000 főre nőtt 2017-re
Népsűrűsége: 41,26 fő-ről így 59,14 fő/km²-re nőtt kb. 25 év alatt.
Fővárosa: Quito
Államforma: elnöki köztársaság
Pénznem: 1 sucre=100 centavo
Nyelve: spanyol (hivatalos), indián nyelvek
Vallás: keresztény (római katolikus 93%)
Éghajlata: trópusi; nagyobb magasságokban hűvösebb és kevésbé csapadékos; a középhőmérséklet a tengerparti síkságokon egész évben 26 C, Quitóban (2850 m magasságban hővösebb) 13 C
Földhasznosítás: erdő és fás terület 51%, rét és legelő 17%, művelt terület 9%, egyéb 23%
Elsődleges nyersanyagforrások: rizs, manióka, kukorica, burgonya, banán, narancs, kávé, kakaó, cukornád, hal, garnéla; kőolaj, földgáz, fémércek
Fő gazdasági ágak: mezőgazdaság, kőolaj-kitermelés és -finomítás, cementgyártás, élelmiszer-feldolgozás, kőolaj-származékok gyártása
Fő exportcikkek: kőolaj, kakaó, cukor, kávé, banán
Nemzeti jövedelem/fő: 1597 USA-dollár körül volt 1990-es években, aktuális GDP ITT
Természetes szaporodás: 22 ezrelék
Várható élettartam: férfiak 64 év, nők 68 év volt a 90′-es években, ami 76-ra nőtt 2015-re, ami a gazdasági számokra is negatívan hatott (1 főre jutó GDP).