Brugge kikötője nem afféle ’’Lake of Love”, ahogy az angol nyelvű útikönyvek hirdetik. A „minnen” szó annyit tesz: ,,váltani”, azaz itt lehetett másik hajóra átszállni. A Rei folyócskának ma is ugyanaz az útvonala, mint a középkorban volt – vannak szakaszok, ahol elbújik a föld alá. A folyócska kanyargó ágai ma már természetesen nem az áruszállítást szolgálják – turisták ismerkedhetnek csónakokból a várossal. Nem kell hosszú időt eltölteni a számos híd egyikén szemlélődve, hogy megpillantsunk egy turistákkal teli csónakot, melyben mindenki figyelmesen hallgatja a város ne
vezetességeit ismertető idegenvezetőt. Van mit csodálni az öt-hat ki-lométer hosszú hajóúton a szürke dísztéglás, itt-ott lombok mögé rejtőző polgárházakon, melyeknek egész sora tükröződik vissza a folyócska felszínén.
Itt áll például a XIII. századi Sint- Jansspital. mely napjainkban többek között a neves flamand festő. Hans Memling alkotásait bemutató múzeumnak ad helyet. Vagy a Boldogasszony-templom (Onze-Lieve- Vrouwkerk) 112 métermagas, dísztéglával borított tornya mely ugyancsak jelentékeny műalkotásokat rejt. A víz közelében állnak a régi kereskedőházak is: a tímárok céhháza, a gótikus vámház (Oud Tolhuis) G és a Poortersloge (ahol a középkori Brugge felső rétege – a poorterek – ünnepi alkalmakkor találkozott. A kanyarok újra meg újra láthatóvá teszik a város jelképét, a posztócsarnok városi tornyát elegáns, nyolcszögletű harangkerengőjével, ahonnan a város csodálatos látképében gyönyörködhet, aki megmászta a 366 lépcsőfokot.
A csatornákon való hajókázás azonban nem helyettesíti a gyalogsétát, melynek során betekinthetünk az udvarokba és az épületek belső tereibe. A Begjjnhof Flandria egyik leghangulatosabb tere. Szent életű asszonyok éltek itt az udvar köré épített kis sorházacskákban a XVII. században, kolostorszerű közösségben. Azt a csöndet, ami egykor ezt az udvart jellemezte, a turistaszezonban bizony igencsak megzavarja a népes csoportok lármája.
A turizmus egyáltalában nem új jelenség Bruggében. Az első útikönyv, az ltinerarium Brugense” 1380-as kiadású. A várost már akkoriban is így dicsérték: „Brugghe die Scone”, s ez a szépség napjainkban évente-négymillió látogatót vonz. Hogy szépsége ne halványuljon el, arról a városvezetés folyamatosan gondoskodik. Ha akad olyan háztulajdonos, aki házának homlokzatát nem tataroztatja. méghozzá eredeti történelmi stílusának megőrzésével, hatalmas összegű pénzbüntetésre számíthat. Az egész nyáron át tartó turistainvázió Bruggét Belgium egyik leggazdagabb városává tette, annak minden előnyével és hátrányával.
