Idegenvezetés magyarul, „Bologna ferde tornyai”
A Piazza dél Nettunótól induljanak el a Via Rizzolin – a festői utcát kávéházak szegélyezik s menjenek végig egészen a Piazza di Porta Ravegnanáig. A tér a Due Torri lábánál terül el, ez Bologna „ferde tor-nyainak” egyike. A középkorban 180 ilyen tornyot emeltek a város vezető családjai, mára azonban alig egy tucat maradt meg. A legenda szerint a két leggazdagabb család – az Asinelli és a Garisenda – azon versengett, hogy ki építi meg Bologna legmagasabb és legszebb tornyát. A Torre Garisendát azonban gyenge alapokra helyezték, és soha nem fejezték be. A biztonság kedvéért 1351 és 1360 között megrövidítették, ezért jelenleg mindössze 48 m magas, ám elhajlása 3 m. A Torre degli Asinelli 97 m magassága változatlan, elhajlása azonban 1 m. Ha megmásszak mind a 498 lépcsőfokát, csodálatos kilátásban gyönyörködhetnek.
A Strada Maggiore a Via Emilia vonalában, keleti irányban elvezet a Basilica di San Bartolomeóhoz. A déli mellékhajó 4. kápolnájában látható Albani Angyali üdvözlet című képe, az északi kereszthajóban pedig Guido Reni gyönyörű Madonnája. A Strada Maggiorén megtekinthetik a Santa Mária dei Servi jó állapotban megőrzött gótikus templomát. Az Abbazia di Santo Stefano templomegyüttese, amelynek valamennyi templomát Szent Istvánnak szentelték, a Via Santo Stefano mentén csoportosul, közvetlenül a Casa Isolanitól, egy 13. századi lakóháztól délre. A templomok közül a San Sepolchro a legérdekesebb; a megdöbbentő szépségű román szószék alatt van eltemetve San Petronio, Bologna védőszentje. Balra a Santi Vitale e Agricola a templomcsoport legrégibb, 5. századi származó tagja, amelyben több római oszlopfő és oszlop is sorakozik. A San Sepolchro a 12. századi Cortile di Pilato – „Pilátus udvara” – bejárata, s ezen a nyitott udvaron túl találják a Santa Trinitá sötét, 13. századi tömbjét. A bolognai egyetem a legrégibb Olaszországban, 11. században létesült. Az intézmény, amely korai napjaiban a római jog felélesztésén buzgólkodott, a Via Zambonin áll. Itt tanult Petrarca és Kopernikusz. Az egyetem központját jelenleg 16. századi Palazzo Poggiban rendezték be, de az egyes tanszékek a város számos pontján működnek. Az egyetemtől balra találják a Pinacoteca Nazionalét amely érdekes és változatos anyaggal rendelkezik az olasz festészetből. A képtár elsősorban a bolognai és emiliai művészet fejlődését követi nyomon a középkortól a 18. század hajnaláig, többek között Vitale da Bologna (legjobb alkotása a Szent György és a sárkány), valamint Guido Reni műveivel. A múzeum büszkesége Raffaello pompás munkája, a Szent Cecília elragadtatása (1515), valamint Perugino Trónoló Madonnája (1491). A Piazza Maggiorétól délnyugatra újabb pazar műemlékek sorakoznak. A Via Ugo Bassi mentén nyugati irányban eltalálnak a Piazza Malpighire. A délnyugati oldalán magasodik az 1236 és 1263 között épült San Francesco-templom, amely a francia gótika hatását mutatja. Nagyobbik tornya és terrakotta díszítése Antonio di Vincenzo munkája. A San Francescótól sétáljanak tovább délnyugat felé a Palazzo Bevilacquáig, eddig a toszkán reneszánsz stílusban emelt 15. századi palotáig. Itt irtotta két ülését a tridenti zsinat egy trentói járványt követően. A közeli San Domenicót a dominikánus rend alapítójának szentelték. Szent Domonkos sírja a déli mellékhajóból nyíló kápolnában található. Bolognát számos állandó jelzővel illetik, úgymint „Dotta” (a tanult), „La Turitta” (tornyos), „La Rossa” (a vörös) köveinek dús, vörös árnyalatiért és lakói baloldali érzelmeiért és a „La Grassa” (kövér) kitétéllel, mivel a tartomány kiadós konyhája itt igazán kitesz magáért. A város ételkülönlegességei a mortadella nevű felvágott, a tortellini és a tagliatelle; utóbbit állítólag Lucrezia Borgia és Ferrara grófjának lakodalmára ötölték ki. A hosszú, világos tésztacsíkokat az ara csigába göndörödő fürtjei ihlették. A helybeliek raguval öntik nyakon a tagliatellét, ami marhahús, sonka, zöldségek, tejszín és Vaj sűrű keveréke.
