A berliniek szociális kérdésekben hosszú időn át szembefordultak a Hohenzollernekkel, az első világháborúban azonban támogatták az uralkodóházat. Az ellenségeskedés kezdetén, 1914 augusztusában emberek ezrei vonultak a királyi palota elé, hogy éltessék a Kaisert. A lelkesedés nem tartott sokáig.
A megszorítások a hátországban és az elborzasztó veszteségek a frontokon a háború ellen fordították a közvéleményt. 1916-ban Kari Liebknecht és Rosa Luxemburg vezetésével megalakult a Spartacus Szövetség. Két évvel később Németországot legyőzték, és Berlinben kitört a forradalom. Mialatt a szociáldemokraták kikiáltották az új Német Köztársaságot, Liebknecht átvette a hatalmat, és szocialistának nyilvánította a köztársaságot.
Friedrich Ebért és szociáldemokratái hevesen elleneztek minden szovjet típusú forradalmat, ezért kiiktatták a spartakistákat a hatalomból. Mintegy négyezer Freikorpsot (jobb¬oldali rohamosztagos) rendeltek a fővárosba a mozgalom szétzúzására. 1919. január 15-én meggyilkolták Liebknechtet és Luxemburgot. Négy nappal később megválasztották az új Nemzetgyűlést, és a túlnyomó többséget elért szociáldemokraták a kormányt biztonságosabb helyre, Weimarba költöztették, hogy kidolgozzák az új köztársasági alkotmányt.
A Freikorps bevetése a spartakisták ellen visszaütött a weimari köztársaságra. A Kapp-puccs végrehajtására ötezer rohamosztagos masírozott Berlinbe, élükön Wolfgang Kapp-pal, egy kétes hírű közhivatalnokkal, akire csak mint bábkancellárra volt szükség. A puccs mindössze öt napig tartotta magát, de szelleme végigkísérte a törékeny parlamenti demokráciát. A Freikorps sisakjain díszelgő horogkereszt szerepelt Hitler katonáinak karszalagján is.
Az arany húszas évek – huszadik század
A berliniek szociális kérdésekben hosszú időn át szembefordultak a Hohenzollernekkel, az első világháborúban azonban támogatták az uralkodóházat. Az ellenségeskedés kezdetén, 1914 augusztusában emberek ezrei vonultak a királyi palota elé, hogy éltessék a Kaisert. A lelkesedés nem tartott sokáig.
A megszorítások a hátországban és az elborzasztó veszteségek a frontokon a háború ellen fordították a közvéleményt. 1916-ban Kari Liebknecht és Rosa Luxemburg vezetésével megalakult a Spartacus Szövetség. Két évvel később Németországot legyőzték, és Berlinben kitört a forradalom. Mialatt a szociáldemokraták kikiáltották az új Német Köztársaságot, Liebknecht átvette a hatalmat, és szocialistának nyilvánította a köztársaságot.
Friedrich Ebért és szociáldemokratái hevesen elleneztek minden szovjet típusú forradalmat, ezért kiiktatták a spartakistákat a hatalomból. Mintegy négyezer Freikorpsot (jobb¬oldali rohamosztagos) rendeltek a fővárosba a mozgalom szétzúzására. 1919. január 15-én meggyilkolták Liebknechtet és Luxemburgot. Négy nappal később megválasztották az új Nemzetgyűlést, és a túlnyomó többséget elért szociáldemokraták a kormányt biztonságosabb helyre, Weimarba költöztették, hogy kidolgozzák az új köztársasági alkotmányt.
A Freikorps bevetése a spartakisták ellen visszaütött a weimari köztársaságra. A Kapp-puccs végrehajtására ötezer rohamosztagos masírozott Berlinbe, élükön Wolfgang Kapp-pal, egy kétes hírű közhivatalnokkal, akire csak mint bábkancellárra volt szükség. A puccs mindössze öt napig tartotta magát, de szelleme végigkísérte a törékeny parlamenti demokráciát. A Freikorps sisakjain díszelgő horogkereszt szerepelt Hitler katonáinak karszalagján is.
