A Kurfürstendamm és a Kreuzberger Nächte. a Gedächtniskirche és a charlottenburgi kastély – mindazok a közismert turisztikai nevezetességek, melyeket milliók kerestek fel az utóbbi évtizedekben Berlinben – mára elveszítették vezető helyüket. Statisztikai adatok erősítik meg, hogy a látogatók által legfrekventáltabb hely a Brandenburgi kapunál kezdődik, és az építkezéseken át az építkezésekig folytatódik. Ezeknek a helye napjainkban a Potsdamer Platz, a Checkpoint Charlie, a Friedrichstraße, s aztán jön a Reichstag, melyet 1995-ben Christo egy nyári hétre becsomagolt, szobrászati alkotássá alakítva (lásd a képen). Fölötte 2000-ig toronydaruk tornyosodtak. Ide zarándokolnak bel- és külföldiek, ide, ahol egy új városközpont emelkedik majd a több száz építési gödör helyén. Ide szabad a belépés, állandóan szól a zene, és számítógépes animációval megtekinthetjük a jövő látképét
Berlinépül, és mindenki kíváncsi rá. És mennek tovább, keresztül a homokon, oda, ahol a várostörténet tanúi idősebbek a szemlélőnél. Mást viszont az vonz, ahol az új építkezések, melyeket csupa üveg borit, pöfetegen terjeszkedve vagy szerényebb helyet foglalva el, mindegyre csak önmagukat népszerűsítik. Akár elfogadják ezeket a kritikus berliniek, akár hálás vitatémának tartják őket vitathatatlan, hogy már ma számos ékesszóló emlékművet alkottak olyan építészek, akiket – egészen európai módra — úgy hívnak, AIdo Rossi és Jean Nouvel vagy Sir Norman Foster.