Pistoia és szomszédvárosa, Prato textiliparral és fém feldolgozással foglalkozó iparvárosok, szép óvárosuk azonban várja azokat, akik hajlandók átverekedni magukat a sivár külvárosokon. Pistoia templomaiban szép számú faragott keresztelőmedence és szószék gyűlt össze közvetlenül a reneszánsz előtti időkből. Ilyen Giovanni Pisano 1301-ből származó szószéke a Sant’Andrea templomban, amelyet a művészettörténészek nagyobb műremeknek tekintenek, mint akár a pisai székesegyház számára 1302-ben készített darabot. Az újonnan létesített Centro Marino Mariniben, a Corso Silvano Frédiben tekinthetik meg az egyik legismertebb modem olasz szobrász, Marino Marini (1901-1966) alkotásait.
Pratóban született Francesco di Marco Datini (1330-1410), a „pratói kereskedő”, Iris Origó történelmi életrajzának címadó hőse. Datini Európa egyik leggazdagabb embereként halt meg, s a város jótékonysági szervezeteire hagyta vagyonát, képzelhetik hát, hány szobrot állítottak itt fel a nagy ember emlékére. Egy másik itteni kereskedő 1180-ban elvett egy palesztin nőt, s jegyajándékában felfedezte a Szent Szűz övét. Az ereklyét évente 4-szer mutatják fel a székesegyház előtt álló szabadtéri szószékről. A templombelsőt Fra Filippo Lippi freskói díszítik; ez a barát csábította el Lucrezia Butti apácát, s arcvonásait nemegyszer megörökítette festményem. A jelen művön a megbotlott nővér Saloménak kölcsönözte arcmását.