Ott, ahol egykor Nelson admirális flottája szelte a habokat, most turisták ezrei pihennek a pálmafák szegélyezte tengerpartokon
A Karib-tenger K-i részén húzódó Szélcsendes-szigetek K-i oldalán fekvő Antigua és Barbuda stratégiailag fontos helyzetét a nagyhatalmak már régen felismerték. A törpeállam valójában három szigetből áll – a két névadóból és a lakatlan Redondából.
A 17. és 18.sz.-ban Antigua egyike volt Nagy-Britannia fontos nyugat-indiai tengerészeti bázisának. Stratégiai jelentőségét e században is megőrizte. Az Egyesült Államok építette a szigeten például a Coolidge repülőteret a II. világháborúban, hogy megvédje a Karib- tengeri szigeteket és a Panama-csatornát.
Antigua őslakosai az aravakok voltak, mára azonban hírmondójuk sem maradt – a karib törzs tagjai lemészárolták vagy rabszolgának hurcolták el őket. A szigetet Kolumbusz – az első európai, aki földjére lépett – nevezte el Antiguának 1493-ban. 1632-ben a britek gyarmatosították, akik Afrikából rabszolgákat hoztak magukkal. Az ő leszármazottaik alkotják a mai lakosság (66 000 fő) nagy részét, jóllehet él itt brit, portugál, libanoni, valamint ázsiai kisebbség is. 1981-ben Antigua és Barbuda a Nemzetközösség független tagja lett. államfője a brit uralkodó. Az 1994 márciusában megtartott általános választásokat az Antiguai Munkáspárt (Antigua Labour Party; ALP) nyerte, immár ötödször.
Napjainkban Antigua gazdaságának bázisa a turizmus: a bruttó hazai termék (GDP) 13%-át adja. Még a karib-tengeri szigetek sorából is kiemelkedik rendkívül jó adottságú, pálmafás tengerpartjaival, ahol a homok szikrázóan fehér vagy rózsaszín. Július és október között azonban hurrikánok és trópusi viharok söpörnek végig a tájon.
A sziget az 1960-as években kezdte kiaknázni a turizmusban rejlő lehetőségeket. A gazdag – főleg észak-amerikai – turistákat két játékkaszinó is várja.
Korábban a sziget gazdasága szinte kizárólag a cukorra épült – exportbevételének háromnegyede származott belőle. Az 1960-as években az iparnak jelentős veszteséget okoztak az alacsony világpiaci cukorárak, s így a magánkézben lévő cukornád ültetvényeket a felszámolás veszélye fenyegette. 1967-ben avatkozott be az állam: felvásárolta a földeket, hogy megmentse a cukoripart. Négy évvel később az új kormány mégis leépítette ezt az iparágat. A soron következő kormányok pedig arra ösztönözték a parasztokat, hogy helyette gabonát és egyéb, emberi fogyasztásra alkalmas terményt, valamint kivitelre némi gyapotot termesszenek. Támogatták az ipari fejlesztéseket is; ma a helyi ipar túlnyomórészt (importált nyersanyagból) kőolajszármazékokat, textíliát, ruházati termékeket és elektronikai alkatrészeket állít elő. Az offshore bankok is jelentős bevételt hoznak az országnak, de mivel kiváló lehetőséget nyújtanak a pénzmosásra – elsősorban a kolumbiai és az orosz alvilág számára -, nemzetközi nyomás nehezedik a kormányra, hogy ezt a tevékenységet vonja szigorú ellenőrzés alá.
Az alacsony, sűrű erdővel borított Barbudán mindössze 1460 fő él, többségük földműveléssel és a homár (elsősorban exportra történő) halászatával foglalkozó kistermelő. A turisták körében Barbuda tengerpartjai és közeli korallzátonyai miatt kedvelt, ahol számtalan vitorlás hajó roncsa látható a tenger fenekén. A sziget állatvilágában megtalálható a vadgalamb és az angol dámszarvas is. Mindkét fajt a Codrington-család tagjai telepítették be, akik 1685-től 1870-ig évente „egy kövér hízóért” bérelték Barbudát a Brit Koronától.
Antigua és Barbuda történelmi és építészeti nevezetességeinek többsége a nagyobb szigeten, Antiguán található. St. John’sban, a fővárosban fennmaradt néhány szép, 18. sz.-i hivatali épület, valamint egy, az 1840-es években épült gyönyörű barokk katedrális. Itt-ott láthatók még a cukorgyárak is, bár nem egyet közülük lakóházzá alakítottak át. A sziget DK-i részén fekszik English Harbour kikötővároska és a Nelson Hajógyár, amelyet a brit Horatio Nelson admirálisról neveztek el: már az ő hajói is használták a támaszpontot. Jó néhány 18. sz.-i tengerészeti raktárát és lakóházat állítottak helyre az utókornak.
SZÁMOK ÉS TÉNYEK
Térkép: Karib-tenger – Cb
Terület: 440 km2
Lakosság: 66 000
Népsűrűség: 150 fő/km2
Főváros: St. John’s
Államforma: alkotmányos monarchia
Pénznem: 1 kelet-karibi dollár=100 cent
Nyelv: angol (hivatalos), kreol
Vallás: keresztény (elsősorban anglikán)
Éghajlat: trópusi; az esős időszak májustól novemberig tart; St. John’sban az évi középhőmérséklet 28 oC
Földhasznosítás: művelt terület 18%, rét és legelő 7%, erdő 16%, egyéb 59%
Elsődleges nyersanyagforrások: gyapot, gyümölcs, zöldség, cukornád, hal
Fő gazdasági ágak: turizmus, kőolajtermékek gyártása, pamut- és textilipar, élelmiszer- feldolgozás, ruhaipar, halászat
Fő exportcikkek: kőolajtermékek, gyapot, textíliák, ruházati cikkek, gépek, elektronikai termékek, gyümölcs, homár
Nemzeti Jövedelem/fő: 5666 USA-dollár
Természetes szaporodás: 4 ezrelék
Várható élettartam: férfiak 71 év, nők 75 év