Sok ezer hajó kel át évente a panamát átszelő csatornán, ezért az létfontosságú az ország gazdaságának
Panama karib-tengeri és csendes-óceáni partja az ország legkeskenyebb részén csak 58 km-re van egymástól. Egy dariéni – ahogy a földszorost akkor hívták – csúcsról pillantotta meg a spanyol Vasco Núnez de Balboa az első európaiként a világ legnagyobb óceánját. Azóta is Panamán vezet keresztül a Karib-tengertől – és az Atlanti-óceántól – a Csendes-óceánig vezető út.
Az ország szerencséje, hogy a gerincét alkotó hegysoron levő törés – ahol a földszoros csupán 87 m magas – viszonylag könnyű átkelést tesz lehetővé. Eleinte málhás állatokkal, később vonaton, végül a csatornán keltek át. Az 1800-as évek elejéig a perui ezüstöt a földszoroson át szállították, hogy azután berakodják a spanyol vitorlásokba. Az angol „kalózok”, pl. Henry Morgan és Vernon tengernagy támadásai azonban akadályozták az útvonal és a gyarmat felvirágzását. A 19. sz. közepére a karibi parton levő Colóntól a Csendes-óceán partján fekvő Panamavárosig vasút szállította az árut és az embereket Amerika K-i államaiból a virágzó Ny-ra. A Panama-csatorna befejezése 1914-ben az országot a nemzetközi útvonalak érzékeny találkozásai pontjává tette.
Panama 1821-ben szabadult fel a spanyol uralom alól, akárcsak a szomszédos Kolumbia, amelynek része volt 1903-ig, amikor az amerikaiak által sugalmazott forradalom a függetlenség kikiáltásához vezetett. Panama szerződést írt alá az Egyesült Államokkal, amely 10 millió dollárért és évi 250 000 dolláros bérleti díjért átengedte ellenőrzésre Amerikának a 16 km széles Csatorna-övezetet. Az amerikaiak hozzáfogtak az É-D-i vasútvonal építéséhez, ami a vidéken pusztító sárgaláz és malária miatt sok emberük életébe került.
A betegségeket terjesztő moszkitók kiirtása után befejezték a Ferdinand de Lesseps francia mérnök által 1879-ben megkezdett, de 1889-ben abbahagyott csatorna építését. Az első hajó 1914-ben haladt át a 81,6 km hosszú vízi úton; 30 évvel később évi forgalma 14 000 hajó. A csatornán nem minden óceánjáró tud átkelni. Kiszélesítése folyamatban van, de az újabban egyre nagyobb számban épített hatalmas konténerhajók számára a munka befejezése után sem lesz járható.
1979-ben a Csatorna-övezet amerikai bérleti joga lejárt, visszakerült Panamához, de a csatorna működtetését és védelmét 1999. december 31-ig az Egyesült Államok és Panama közösen felügyeli.
Az ország Latin-Amerika egyik leggazdagabb állama, de gazdasága erősen függ a csatornától. Sokkal többet importál, mint amennyit exportál, a különbség zömét pénzügyi szolgáltatások, idegenforgalom és a csatorna számára nyújtott szolgáltatások és szállított javak ellensúlyozzák. A munkaképes lakosság kb. egynegyede a mezőgazdaságban dolgozik. A művelt területek legnagyobb részén rizst termesztenek.
A kormány évek óta igyekszik csökkenteni Panama függőségét a csatornától. Colónban szabadkereskedelmi övezetet létesítettek. Az ország pénzügyi központtá fejlődik, már több mint 77 nemzetközi bankja van. Óriási kereskedelmi flotta, több mint 3000 hajó közlekedik panamai lobogó alatt. Ezek többsége csak formálisan a panamai hajóraj tagja; az itteni alacsony bejegyzési díj és az elnéző munkaügyi törvények miatt választják a panamai lobogót.
Nép és politika
A lakosság zöme kevert, de vannak fekete (az afrikai rabszolgák leszármazottjai), fehér és indián közösségek is. A kormányt hosszú időszakokon át katonák tartották kézben. 1984-ben a 16 évi szünet után először megtartott elnökválasztást Manuel Noriega tábornok nyerte meg. Noriega, akit az Egyesült Államok nagyszabású kábítószer-kereskedelemmel is vádolt, 1989-ben megkísérelte érvényteleníteni az elnökválasztás eredményét, ami végül arra vezetett, hogy az USA katonai invázióval mozdította el a hatalomból. Ezt a beavatkozást a legtöbb latin-amerikai ország és az ENSZ közgyűlése elítélte.
1989 decemberében Guillermo Endarát helyezték az elnöki székbe, és Noriegát az Egyesült Államokban kábítószerrel elkövetett bűnökért 40 évi fogságra ítélték. Endara elnököt a közvélemény a korrupcióval, a munkanélküliséggel és az általános szegénységgel szembeni tehetetlenséggel vádolta, ezért 1994 májusában az ellenzék vezetőjét, Ernesto Pérez Balladarest választották elnökké. Röviddel szeptember 1-jei hivatalba lépése előtt a törvényhozó gyűlés „a militarizmus visszatérésének elkerülése céljából” jóváhagyta a hadsereg megszüntetésére vonatkozó alkotmánymódosítást.
SZÁMOK ÉS TÉNYEK
Hivatalos név: Panamai Köztársaság
Terület: 78 200 km2
Lakosság: 2 674 000
Népsűrűség: 34 fő/km2
Főváros: Panamaváros
Államforma: elnöki köztársaság
Pénznem: 1 balboa = 100 centesimo
Nyelv: spanyol (hivatalos), csibcsa, angol
Vallás: keresztény (római katolikus 84%, protestáns 6%)
Éghajlat: trópusi, száraz évszak januártól áprilisig; az évi középhőmérséklet 27 °C
Földhasznosítás: erdő 43%, legelő 20%, művelt terület 8%, egyéb 29%
Elsődleges nyersanyagforrások: banán, rizs, cukornád, kávé, kukorica, garnélarák, fa
Fő gazdasági ágak: mezőgazdaság, kőolaj-finomítás, cementgyártás, ruházati ipar, faáru gyártás, pénzügyi szolgáltatások
Fő exportcikkek: banán, garnélarák, cukor, kávé, kakaó, ruházat
Nemzeti jövedelem/fő: 2550 USA-dollár
Természetes szaporodás: 19 ezrelék
Várható élettartam: férfiak 72 év, nők 77 év
