Új-Zéland leírás, nevezetességek

New Zealand (angol)
Aotearoa (maori)

Két nagy (Északi- és Déli-sziget) és számos kis szigetből (Stewart/ Te Pungao Te Waka a Maui-, D’Urville, Nagy-Barrier-, Solander-, Snares-, Campbell-sziget, Chatham/Warekauri-, Ellenlábas-, Bounty-, Három királyok-, Kermadec-, Auckland-szigetek) álló ország Óceániában, Ausztrália partjaitól 2200-2500 km-re keletre. Az északi sziget maori neve: Te Ika a Maui (jelentése: Maui isten hala), a Déli-sziget maori neve: Te Waka a Maui (jelentése: Maui isten csónakja). A két nagy szigeten fiatal gyűrt hegység húzódik keresztül. Az Északi-sziget (114 597 km2) északi és déli részén síkságok vannak, legmagasabb pontja a gejzírekkel és hévforrásokkal övezett Ruapehu vulkán (2797 m). A Déli-sziget (151 757 km2) nagy részét a Déli-Alpok átlagosan 2000 m fölé emelkedő vonulata uralja, központi részén az ország legmagasabb csúcsa eljegesedett. A szigetek éghajlata hűvös mérsékelt, óceáni jellegű. A két nagy szigetet a 26 km széles Cook-szoros (Raukawa) választja el egymástól. Az ország népességének háromnegyede az északi szigeten él, csakúgy, mint a maori őslakosság többsége is.

Területe: 270 534 km2
Népesség, lakosság: 3 785 600 fő (2003) 4 141 766 (2006)
Népsűrűség: 14 fő/km2
Főváros: Wellington/Whanganui-a-Tara 165 100 (342 500) fő
Államforma: alkotmányos monarchia
Nemzeti ünnep: febr. 6. (Waitangi-nap, 1840-es szerződés)
Közigazgatás: 16 tartományi körzet (provincial district), 9 az Északi-szigeten, 7 a Déli-szigeten
Fontosabb települések, városok és nyaralóhelyek szállás ajánlóval online: Auckland/Waitemata 369 300 (1 104 000) fő, Christchurch/Otautahi 337 700 fő, Manukau 333 400 fő, Hamilton 169 200 fő, North Shore 182 000 fő, Waitakere 145 600 fő, Dunedin/Otakou 105 900 fő, Queenstown, Rotorua, Taupo, Napier, Paihia, Te Anau és Wanaka.
Városi lakosság aránya: 86,1%
Pénznem: új-zélandi dollár (1 dollár=100 cent)
Nyelvek: angol, maori (mindkettő hiv.)
Népcsoportok: európai 74%, maori 10%, polinéziai 3%, egyéb 13%
Vallások: anglikán 24%, felekezet nélküli 20%, presbiteriánus 18%, római katolikus 15%, metodista 5%, baptista 2%, egyéb 16%
Születéskor várható élettartam: férfiak 75 év, nők 81 év
Népességnövekedés: 1,12%
Csecsemőhalandóság: 6,18%o
Írástudatlanság: 1%
Férfiak/nők aránya: 0,99
Legmagasabb pont: Mount Cook, 3764 m
Legfőbb folyók: Waikato, Waitaki
Gazdaság: ipari agrárország
Hazai össztermék (GDP) /fő (PPP): 19 500 USD (2001)
Munkanélküliség: 5,5%
Munkaerő: 1,92 millió fő
Infláció: 2,6% (2001)
A nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 8%, ipar 23%, szolgáltatások 69%
Exporttermékek: hús, fa és fatermékek, hal, műszaki berendezések
Importtermékek: gépek, berendezések, járművek, repülőgépek, kőolaj, elektronikai eszközök, textil, műanyag
Főbb kereskedelmi partnerek: Ausztrália, USA, Japán, Egyesült Királyság, Dél-Korea, Kína és Németország.

A szigeteket 1000 táján népesítették be az északkelet felől érkező polinézek, majd a 14. században a második hullámot a szintén polinéz eredetű maorik alkották. Új-Zélandot 1642-ben fedezte fel egy holland tengerész, Abel Tasman. Nevét is a holland Zeeland („tengeri föld”) tartományról kapta. Az ország maori nevének (Aotearoa) jelentése: hosszú fehér felhő. A maorik egészen 1769-ig, az angol James Cook expedíciójának megérkezéséig háborítatlanul éltek. Cook beszámolója felkeltette az érdeklődést a szigetek iránt, és az angolok (Ausztráliához hasonlóan) kezdetben büntetőtelepnek használták, majd fóka-, és bálnavadászbázisokat létesítettek. 1835-ben a maori törzsek Új-Zéland Egyesült Törzsei néven egyesültek. Az 1840-ben kötött brit-maori szerződés elismerte a maorik tulajdonjogait, cserébe Új-Zélandot brit koronagyarmattá nyilvánították. 1845 és 1849, majd 1860 és 1870 között háborúk folytak a gyarmatosítók földfoglalásai miatt. A háborúk, valamint az Európából behurcolt betegségek miatt a lakosság erősen megcsappant. A terület 1853-ban gyarmati önkormányzatot kapott, helyi képviseleti intézményekkel. Új-Zéland 1907. május 11-én független domínium lett. 1931 óta pedig a brit Nemzetközösség egyenrangú tagja.

Földje ásványkincsekben szegény (kevés arany, ezüst, feketekőszén, kőolaj, földgáz). A villamos áram 80%-át vízerőművekben, 7%-át geotermikus erőművekben állítják elő. Az ipar főként a mezőgazdaság termékeit dolgozza fel (gyapjú, tej, fa). Az olcsó villamosenergiára épült alumíniumkohók az ausztrál timföldet dolgozzák fel. Az ország területének 50%-át kitevő legelők mellett az Északi-szigeten citrus- és szőlőültetvények, a nagyvárosok körül pedig zöldségtermesztő gazdaságok alakultak ki. Az agrártermékek több mint 60%-át exportálják (gyapjú, bárányhús, sajt, tejtermékek). Számottevő a halászat is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.