Jelentős építészet, gyönyörű tájak, lágy vörösborok alkotják e vidék fő vonzerejét, amelyhez nem kevéssel járul hozzá Siena és Pisa városa.
Akik nem érdeklődnek különösebben a freskók iránt, azok hamar elfelejtik Firenzét , s ha még ott vannak, minél előbb ki szeretnének kerülni ebből a fortyogó üstből, legalábbis Laurie Lee angol író nyíltan vallott ebbéli kívánságáról: „Kis híján belefulladtam már a festmények és freskók áradatába… Hűvös felvidékek, vidéki levegő, kortalan vad, olajfák és katalogizálatlan kakukk után vágyakoztam.”
Lee dél felé, a Chiantigiana, azaz a Chianti-út mentén menekült el Firenzéből, amelyet a térkép N222-es út gyanánt tart számon, ez takaros kisvárosokon keresztül Sienába viszi a vándort a Chianti Classicót termesztő borvidéken. Kocsival alig egy óra az út, hacsak nem térnek be egyre-másra a szőlősökbe (fattorie), amelyek ingyenes borkóstolót és termelői borvásárt (vendi- ta diretta) ajánlgatnak a nagyközönségnek. Szó mi szó, így is sokat megtudhatnak a vidék hírneves vörösborairól. Ennek másik útja-módja, ha Castelli- na in Chiantinál letérnek az N222-esről, és keletnek tovább hajtva megállnak egy rövid sétára Radda in Chianti városában, mielőtt délnek folytatnák útjukat az N408-ason, majd pedig az N84-esen Castello di Brolio irányába.
Castello di Brolio a modem Chianti-gyártás bölcsője, amely szervezett látogatásokat ajánl a szőlőskertekben, kastélyokban és borgazdaságokban (nyitva naponta, belépődíj van). Bettino Ricalo- si báró itt fektette le a Chianti azóta is használatos receptjét, amely a fehér és vörös must pontos arányát feltételezi. Az erjesztőkádakba ezenfelül aszúszőlőt tesznek; ez adja meg a Chianti jellegzetes lágyságát és gyümölcsösségét.