Török Köztársaság
Türkiye, Türkiye Cumhuriyeti (török)
Területe: 773 473 km2 – (szárazföld, tavak és tengerek)
Népessége, lakossága: 73197 200 fő (2003) 71 517 100 (2008)
Népsűrűség: 94,6 fő/km2
Főváros: Ankara 3 456 100 (3 582 000) fő
Államforma: elnöki köztársaság
Nemzeti ünnep: október 29. (a függetlenség napja, 1923)
Közigazgatás: 81 tartomány (vilayet)
Fontosabb nagy települések és nyaralóhelyek szállás ajánlói: Isztambul (İstanbul) 9 419 000 (10 048 900) fő, İzmir 2 398 200 (2 479 500) fő, Bursa 1 288 900 fő, Adana 1 219 900 fő, Çanakkale, Komotiní, Fethiye, Kuşadası, Side és Alanya.
Városi lakosság aránya: 72%
Pénznem: török líra (1 török lira=100 kuruş)
Nyelvek: török (hiv.), kurd, arab, örmény, görög
Népek, nemzetiségek: török 70%, kurd 20%, arab 2%, cigány 1%, cserkesz 0,5%, örmény 0,5%, egyéb 6%
Vallások: mohamedán 99%, (szunnita 70%, alavita 20%, síita 9%), egyéb 1%
Születéskor várható élettartam: férfiak 69 év, nők 74 év
Népességnövekedés: 1,2%
Csecsemőhalandóság: 45,47%o
Írástudatlanság: 15%
Férfiak/nők aránya: 1,02
Legmagasabb pont: Ararát (Ağrı dağı), 5165 m
Legfőbb folyók: Kızılırmak, Menderes, Eufrátesz (Fırat), Tigris (Dicle), Sakarya, Kura (Kuruçay)
Gazdaság: ipari agrárország
Hazai össztermék (GDP) /fő (PPP): 7000 USD (2002)
Munkanélküliség: 10,8%
Munkaerő: 23.8 millió fő
Infláció: 45.2% (2002)
A nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 13%, ipar 30%. szolgáltatások 57%
Exporttermékek: ruházat, élelmiszer, textil, fémek, kézműves termékek, közlekedési eszközök
Importtermékek: gépek, vegyipari termékek, félkész termékek, üzemanyag, szállítóeszközök
Főbb kereskedelmi partnerek: Németország, USA, Olaszország, Franciaország és Oroszország.
A Közel-Kelet legnyugatibb országa a Fekete- és a Földközi-tenger között. Területének 3%-a Európában, 97%-a Ázsiában fekszik. Az ország európai része egyhangú síkság, amelyet északon az Isztrandzsa-hegység (1030 m), délen a Tekir-hegység (945 m) határol. A Dardanellák és a Boszporusz, valamint az általuk közrefogott Márvány-tenger alkotja a két kontinens határát. Anatólia belsejét 800-1000 m magas, kisebb medencékre osztott, száraz, kopár fennsík foglalja el. A helyenként félsivatagos, lefolyástalan mélyedéseket sósmocsarak és sóstavak (pl. Tuz-tó) töltik ki. A fennsíkot északról a Pontuszi-hegység (3937 m), délről a Toros-hegyvidék 1200 km hosszú láncai övezik. A Középső-Toroshoz északon kiterjedt, fiatal vulkáni terület csatlakozik (3916 m). Az ország keleti részén a hatalmas lávatakaróval fedett Örmény-magasföld terül el.
A történelmi nagybirodalom, az Ottomán Birodalom megalapítója I. Oszmán volt a 14. század elején, akinek uralkodása idején a birodalom határai elérték a Márvány-tengert, majd 1354-ben a törökök Gallipoli bevételével behatoltak Európába. A hódító, terjeszkedő állam II. Szulejmán szultán uralma (1520- 1566) alatt élte fénykorát. Ekkor a birodalomhoz tartozott Észak-Afrika, Délnyugat-Ázsia, a Balkán-félsziget és a Kárpát-medence jelentős része.
Törökországnak sorra le kellett mondania a meghódított területeiről. Az 1912-1913. évi balkáni háborúkban a birodalom csaknem teljesen kiszorult Európából. Az országban 1919 és 1922 között nemzeti függetlenségi háború folyt Musztafa Kemal (Atatürk) vezetésével. A szultánságot eltörölték, és 1923-ban kikiáltották a Török Köztársaságot, a jelenlegi határai is akkor alakultak ki. Területe összekötő kapocs Európa és Ázsia között, számos kereskedelmi útvonal halad át területén. Felszámolták az iszlám világi hatalmát, bevezették a polgári törvénykezést, áttértek az európai időszámításra és a latin betűs írásra, törvénybe iktatták a nők egyenjogúságát. Atatürk haláláig (1938) a parlamentáris demokrácia és a többpártrendszer már gyökeret vert az országban, az alkotmány szerint a demokráciát a hadsereg védi. Az ország súlyos belső problémája a kurd kérdés, mivel a török állam mindenféle kurd önrendelkezést elutasít. 1984 óta állandóak a fegyveres összetűzések.
Gazdaságának fejlettsége elmarad az európai szinttől. Ásványkincsekben (fekete- és barnaszén, vas-, króm- és rézérc, kőolaj, csiszolóanyagok) gazdag ország, vízenergia hasznosítása nagyarányú. Ipara sokoldalú, a nagy múltú kézműipar (szőnyegszövés, ötvösművészet) napjainkra elvesztette vezető szerepét. Fő ágazatai a textil- és élelmiszeripar, dohányfeldolgozás, vas- és alumíniumkohászat és a gépgyártás. A mezőgazdaságban a növénytermesztésé a vezető szerep. A kevésbé csapadékos térszíneken a búza és az árpa termesztése elterjedt, a csapadékosabb, mediterrán éghajlatú partvidékeken citrusféléket, szőlőt, dohányt és gyapotot termesztenek. Tekintélyes az állatállománya (szarvasmarha, juh, angórakecske). A gyapjú a szőnyegszövő háziipar fontos alapanyaga. Az ország nagy súlyt fektet a jelentős bevételeket szolgáltató idegenforgalom fejlesztésére.
