Az öreg Campania
Nápolytól beljebb fekszik a Santa Maria Capua Vetere, ez az ország második legnagyobb amfiteátruma. Csak kevés turista tud erről a fenségesen roskadozó építményről, pedig a látogatók még azokba az átjárókba is lemászhatnak, ahol valaha a vadállatok rohangáltak. Sant’Angelo in Formis bazilikája, 6 kilométerre Capuától északra dohszagú épület, amelyben azonban élénk színű bizánci freskók Krisztus életét ábrázolják. Casertát gyakran nevezik Nápoly Versailles-ának a fényűző Reggiáért (királyi palota). Luigi Vanvitelli tervezte 1752-ben III. Károly Bourbon király számára. Bár a téglából és kőből emelt óriás nem büszkélkedhet Versailles kifinomult bájával, mindamellett így is tetszetős, s egyedül az óriási park megtekintése is megéri a fáradságot. A Caserta Vecchia tíz kilométerrel északkeletre egy dombtetőn ezzel szemben Campania egyik legszebb városkája. A 8. században létesült település felett megállni látszik az idő. Román székesegyházának pompás homlokzatán a kapubélletet egy tehén ékesíti. A belső térben a szenteltvíz vízköpőkből jut a hívekhez, a medencét oroszlánok tartják. A 4. századi keresztelőmedencében tetőtől talpig alámerítették a megkereszteltet. A város kitűnő vendéglőiben kóstolják meg a vadkanhúst, ami itt helyi specialitás.
Campania történelmének egyik legfontosabb városa Benevento. Itt halt meg a nemes Manfréd király egy csatában, miután szövetségesei 1266-ban magára hagyták. A város akkor kapta a Beneventum nevet, amikor i. e. 268-ban római provincia lett. A városközpontban az ősi Via Appia mentén, amely Rómát Brindisivel kötötte össze, áll Traianus diadalíve. A pompás domborművek a császár életéből vett jeleneteket ábrázolják. A Róma felé néző oldal az uralkodó belpolitikai tevékenységének állít emléket, míg a Brindisi felé tekintő a külpolitikai lépéseknek. A Museo dél Sannio nem csupán helyi ókori leletei miatt érdemel figyelmet, de a 12. századi kolostorkerengő oszlopfőinek vadászjelenetei is értékesek.
