Kupolák és tengerek tengere, óceánja. A gyengéd szépség, a tiszta harmónia képe. A béke és az örökkévalóság képe: Roma Aeterna. Ilyennek látja az ember Rómát, ha föntről, valamelyik dombjáról tekint a városra, lent azonban egy másik kép fogadja. A Colosseum körül hatalmas a forgalom, nagy a torlódás az Angyalvár előtt, a szmog az égig ér. Föntről a csöndes, ősrégi Róma, alant a modem, zajos Róma. Évezredek művészeti alkotásai – a Forum Romanum és a Pantheon, a Szent Péter-bazilika és a pápai palota, a Trevi-kút és a Spanyol lépcső – sajátos kontrasztja a mai felgyorsult életmódnak. Itt együtt, egymás mellett, egymásra rétegződve él a múlt és a jelen, különböző korok egyidejűsége.
Annak, aki Rómába utazik, mindenre fel kell készülnie. Itt minden a feje tetején áll. Ez nem a megfontolt természetűek és a hatékonyságot kedvelők városa. Azoknak a törvényei Rómában nem érvényesek. Mi a legrövidebb távolság két pont között? Az arabeszk, válaszolta egyszer egy olasz író, ez a kacskaringós minta. Ez Róma. Miért nem hagytak fel az emberek – s nem is fognak soha fölhagyni – azzal, hogy Rómát felkeressék? .Mert itt kifordul sarkából a világ, és mégis minden összeáll. Maga a csoda a nagyváros zajában és forgatagában. Aki átélte már ezt, megérti, hogy a város nevét: ROMA, fordítva kellene olvasni: AMOR.
