A zseniális építőművész. Bernini alkotása a Piazza Navonán a hatalmas négyes szökőkút. Az akkori korban, a barokk időkben ismert négy legnagyobb folyót: a Dunát, a Gangeszt, a Nílust és a Rio de la Platát szimbolizálja.
Egy utazást követően sok mesélnivalónk van. S ha valaki Rómába utazott, akkor ezt túláradó szavakkal teszi. A Róma iránti lelkesedés felülmúlhatatlan mestere minden bizonnyal egy bizonyos Johann Wolfgang Goethe. Amikor végre megérkezett Rómába, „a világ fővárosába”, úgy érezte magát, mint aki újjászületett, beteljesült ifjúkori álma, írja az Itáliai utazásokban. Milyen igaza van a költőfejedelemnek. Figyelemre méltó mindazonáltal, hogy mi is ragadta meg Goethét ebben a városban. Az ókor, az ókor és még egyszer az ókor.
Elképesztő módon teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy Róma mindenekelőtt barokk város. A tékozló gazdagság, a grandiózus díszletek és rendezések városa. Róma a barokk korban nyerte el azt az arculatát, amely mindmáig jellemzi a várost.
A város ilyen nagymértékű átépítése a politikára vezethető vissza. A város urainak, a pápáknak két megrendítő csapást kellett elviselniük. Az egyik Luther Márton reformációja volt, ez az észak felől érkező igen sikeres kísérlet, amely arra irányult, hogy megtörje Róma kizárólagos jogát a kereszténység kérdéseiben. A második csapás 1527-ben érte Rómát, az úgynevezett Sacco di Roma idején, amikor is V. Károly francia császár zsoldosai hónapokon át ostromolták, majd fosztogatták. Felbecsülhetetlen művészeti értékeket raboltak el és gyújtottak fel, napirenden voltak a tömegmészárlások, tömeges kínzások, erőszakos cselekedetek, a Szent Péter-székesegyház oltára is vérben úszott. Róma maga volt a pusztulás.
Aztán megkezdődött az újjáépítés És ennek többnek kellett lennie annál, semmint hogy helyreállítják a régit. Be kellett bizonyítani, hogy Róma újjáéled, s a pápaságnak demonstrálnia kellett, hogy ő teszi Rómát minden korábbinál gazdagabbá és fényűzőbbé. Korunk nagy turistalátványosságai ennek a megújulásnak az eredményei.
A legelső ezek között a Szent Péter tér, ez a gigantikus ellipszis hatalmas kolonnádjaival, ezzel az oszlopkoszorúval – a katolikus olvasat szerint – az anyaszentegyház magához ölelő karait szimbolizálja. Építőmestere Gianlorenzo Bernini, akinek szerepe a város barokká formálásában döntő jelentőségű. Alkotásai mindenfelé megtalálhatók. Templomok, szökőkutak. paloták, szobrok, emlékművek – művészetével elhalmozta a várost. Ha a barokk Rómát színpadhoz hasonlítjuk, akkor Bernini a legnagyobb rendező benne. Ha Rómát az ő alkotásai nyomán akarjuk felfedezni, egészen csodálatos élményben lehet részünk.
