A nagy Szovjetunió teljes összeomlása után a világ legnagyobb országát politikai viszály és tartós gazdasági válság sújtja.
Több mint 17 millió km2-es kiterjedésével az Orosz Föderáció, ahogy a volt Szovjetunió Oroszországi Föderációját ma nevezik, kontinensnyi méretű, a legnagyobb összefüggő földterület a világon. Bolygónk összes szárazföldjének kb. egy kilencede tartozik hozzá. Hazánk több mint 180-szor beleférne, sőt még egy Ausztrália méretű szigetkontinens is kétszer elférne hatalmas területén, és még ki sem töltené!
A Ny-i Balti-tenger légvonalban több mint 10 000 km távolságra van a K-i Bering-szorostól. A szárazföld a finn határ melletti Murmanszktól a Japán-tenger partján fekvő Vlagyivosztokig, illetve a Fekete-tengertől az Északi-sarkkörön jóval túlnyúló területekig húzódik. A hideg és mérsékelt éghajlati övezetbe tartozik, de hatalmas kiterjedése miatt a trópusin kívül minden éghajlati övezet megtalálható rajta. Oroszországban van Európa legmagasabb hegycsúcsa, az Elbrusz (5642 m) és leghosszabb folyója, a Volga (3531 km). Ugyancsak itt terül el a világ legmélyebb tava, az 1620 m-es mélységet elérő Bajkál-tó.
Gigantikus méretei ellenére az ország tájainak legnagyobb része meglehetősen egyhangú, többnyire végtelennek tetsző sztyeppből és enyhén dombos, nyílt vidékből áll. A Ny-i részén elterülő hatalmas Kelet-európai-síkságot É-on tavak tarkítják. Az alföld óriási részének, összesen 1 360 000 km2-nek a vizét a Volga vezeti el. Az é. sz. 55°-ától D-re található Oroszország termékeny fekete talaja, amelyben az ország gabonájának legnagyobb része terem.
A legdélibb részt a Fekete-tenger, a Kaszpi-tenger és a Kaukázus gleccserekkel borított láncai fogják közre. A Fekete-tenger lehetővé teszi a kijutást a Földközi-tengerre a Boszporuszon és a Dardanellákon át. É-on, a Balti- és a Jeges-tenger partvidékén a kikötőket hónapokra eltorlaszolja a jég, az egyetlen kivétel ez alól a világ legmagasabb Északi sarkkörön túli kikötője, a Barents-tenger menti Murmanszk, amely a meleg Észak-atlanti-áramlásnak köszönhetően egész évben jégmentes.
K-en az erdős URÁL hegység több mint 2000 km hosszan nyúlik el, és az egész tájat Ny-ra és K-re osztja. Az Urálon túl a végtelen szibériai síkságok kezdődnek. A főként tundrából, mocsarakból és fenyvesekből álló Nyugat-szibériai-alföld a Jenyiszej folyóig terjed. Ettől K-re a Közép-szibériai-fennsík emelkedik ki a síkságból, és folytatódik K felé a LÉNA folyóig, amelyen túl Kelet-Szibéria hegyláncai tornyosulnak több mint 3000 m-es magasságig.
A Bering-, az Ohotszki-, valamint a Japán-tenger mossa az ország K-i partjait. Télen a nap a fővárosban, Moszkvában éppen csak megjelenik a látóhatáron, amikor e tengerparti vidék fölött lemegy.
Oroszország éghajlata szárazföldi, rövid, meleg nyárral és hosszú, dermesztően hideg téllel. Csak a Balti- és a Barents-tenger mellett, illetve a Fekete-tenger oroszországi partvidékén érezhető a víznek az éghajlatra gyakorolt mérséklő hatása. A középhőmérséklet a leghidegebb hónapban Moszkvában-10,3 °C, Jakutszkban azonban -43,2 °C.
A sarkvidéki levegő az ország „hideg pólusánál”, Ojmjakonnál -50,1 °C-ra csökkenti a téli hőmérsékletet. Ez a Föld emberek által lakott területének leghidegebb tája. 1938-ban a hőmérő higanyszála -77,8 °C-os mélységbe zuhant. Bár ez kivételes eset volt, a -70 °Ckörüli hőmérséklet nem szokatlan errefelé. A nagy hideg ellenére a vidék növényzete bámulatosan gazdag.
A nyár néha meleg, a hőmérséklet elérheti a 30 °C-ot. Ezeknél a hatalmas hőmérsékleti ingadozásoknál nagyobbat sehol sem jegyeztek föl a világon. A tajga D-i részén fekvő Bratszkban mindössze 120 fagymentes nap van egy évben. Jakutszkban és más városokban a modern lakások, üzletek, irodák és gyárak betoncölöpökre épülnek, hogy a jéghideg levegő keringhessen alattuk, és fenntarthassa az örök fagyot, máskülönben a talaj felolvadna, és az épületek az iszapba süllyednének. -45 °C-os vagy alacsonyabb hőmérséklet esetén a teherautó- és a dízelmotorokat télen éjjel-nappal járatni kell. A nyár hoz annyi meleget, hogy Jakutszk lakói szarvasmarhát tenyészthessenek.
