A norvégok hagyományosan a tengeren keresik megélhetésüket. Ez nem meglepő, hiszen 55%-uk a házából rálát a tengerpartra, amelynek teljes hossza – az ezernyi szigetet bele sem számolva -21 900 km. A halászat mindig fontos szerepet játszott a gazdaságban; a hal évszázadokon keresztül az ország fő kiviteli cikke volt. Ma Norvégia Európa vezető haltermelője. A tengerészhagyományokat a modern hajózási cégek is fenntartják. A kb. 2000 hajót számláló kereskedelmi flotta a negyedik legnagyobb a világon.
Norvégia legkorábbi ismert lakói vadászok és gyűjtögetők voltak, akik 5000 évvel ezelőtt sziklába vésett domborműveket hagytak maguk után. A norvég állam azonban fiatal. A 11. sz. folyamán Dánia szállta meg a norvég területeket. A 14. sz.-tól kezdve Norvégia a dán-norvég unió részét képezte, ami később a szomszédos Svédországra is kiterjedt.
1814 és 1905 között Norvégia Svédországhoz tartozott. 1905-ben lett független állam, amikor a dán Károly herceg VII. Håkon király lévén a trónra lépett. 1940 áprilisától a II. világháború végéig a németek tartották megszállás alatt az országot.
A fiatal államban erős a nemzeti identitás tudata; ezen mit sem változtat az a jelenség, hogy kétféle nyelvváltozat terjedt el az ország területén. A dán uralom idejéből fennmaradt hivatalos nyelv, a bokmål (vagy más néven riksmål) ellenében a 19. sz. közepén egy új irodalmi nyelv, az újnorvég, nynorsk (vagy landmål) terjedt el. A lakosság több mint 80%-a beszéli a bokmålt, a sajtó és a televízió is ezt a nyelvváltozatot használja. A nynorsk főként az irodalom berkein belül terjedt el. A két változat problémát jelent az iskolák, a feliratok és a térképek szempontjából, ám a különbségek nem nagyok, és a legtöbb norvég mindkettőt megérti. A harmadik nyelv az Észak-Norvégiában élő 25 000 lapp nyelve.
Norvégia történelmének nemzetközileg is ismert személyiségei közt találjuk Fridtjof Nansen (1861-1930) és Roald Amundsen (1872-1928) sarkkutatókat, az utóbbi az angol Robert Scott kapitány csapatát kevéssel megelőzve 1911-ben elsőként jutott el a Déli-sarkra. 1947-ben a szintén norvég Thor Heyerdahl antropológus és felfedező Kon Tiki nevű tutaján áthajózta a Csendes-óceánt a dél-amerikai Perutól egészen a Francia Polinéziához tartozó Tuamotu-szigetekig.
A norvég irodalom hírét a drámaíró Henrik Ibsen (1828-1906) öregbítette, akinek színdarabjai a norvég életet jelenítik meg. Edvard Grieg (1843-1907) zeneszerzőt, akinek művei a világ minden koncerttermében hallhatók, hazájának népzenéje ihlette meg.
Ma Norvégiában magas az életszínvonal. 1996-ban 4,2%-os volt a munkanélküliség, nincs számottevő szegénység az országban. A jóléti állam a legelszigeteltebb szórványközösségekre is kiterjeszti szolgáltatásait. Mindenki számára van hely, és a lakosság nagy része a saját házában lakik.
Legtöbbjüknek nyaralójuk is van a tengerparton, a tavak mellett vagy a hegyekben. A hobbihorgászatot mindenki élvezheti – az ország lazachalászata messze földön híres. A síelés és a hegymászás tekintetében Norvégia Svájccal vetekszik, hiszen magát a síelést is a norvégok találták fel. Az erdővidékeken jávorszarvasra vadásznak.
1972-ben a norvég nép népszavazáson utasította el az Európai Gazdasági Közösséghez való csatlakozást, 1994-ben pedig az Európai Unió tagságára mondott nemet. 1993-94-ben Norvégia exportjának 67%-a az EU tagországaiba irányult, de az EU-val folytatott tárgyalások a norvég halipar és felségvizek kérdésében már régen holtpontra jutottak. De emellett gazdálkodók is tartottak az anyagi támogatások elvesztésétől.
Norvégia tagja az Európai Szabadkereskedelmi Társulásnak (Skandinávia többi országával: Dániával, Svédországgal, Finnországgal és Izlanddal együtt) és az Északi Tanácsnak is. A NATO-nak alapító tagjai közé tartozik, bár felségterületére nem hajlandó idegen ország katonáit beengedni.
Adatok, számok, korábbi tények
Hivatalos név: Norvég Királyság
Területe: 324 220 km2
Lakossága: 4 381 000
Népsűrűsége: 13 fő/km2
Fővárosa: Oslo
Államforma: alkotmányos monarchia
Pénznem: 1 norvég korona = 100 øre – Euró övezeten kívüli, tagok: hu.wikipedia.org/wiki/Eur%C3%B3.
Nyelv: norvég (bokmål és nynorsk) (hivatalos), lapp és finn
Vallás: keresztény (evangélikus 88%)
Éghajlat: a partvidékeken mérsékelt óceáni; az ország É-i és K-i részén sarkvidéki; Oslóban a januári középhőmérséklet – 4,7 °C, a júliusi 17,3 °C
Földhasznosítás: erdő 27%, termőföld 3%, legelő és egyéb 70%
Elsődleges nyersanyagforrások: árpa, zab, burgonya, haszonállatok, alma, fa, hal; kőolaj és földgáz, szén, vas, ólom, cink, réz, nikkel, uránérc, kvarc (szilícium)
Fő gazdasági ágak: bányászat, nyersolaj- és földgázfinomítás, ércfinomítás, vegyipar, hajóépítés, élelmiszer-feldolgozás, halászat, erdőgazdálkodás, faipar
Fő exportcikkek: nyersolaj és földgáz, alumínium és színesfémek, vegyi anyagok, hajó, gépek, hal, kőolajszármazékok, papír, faáru
Nemzeti jövedelem/fő: 25 378 USA-dollár
Természetes szaporodás: 5 ezrelék
Várható élettartam férfiak 73 év, nők 80 év
