Nápoly és vidéke egy kihagyhatatlan terület Olaszországban egy nagy körutazáson, a gazdagság, az életvidámság, régi történetek és a látnivalók nyomában járva.
Castel dell’Ovo: vagyis a „tojásvár”. A különleges nevet a formájáról kapta. A római időkben Lucullus császár építette, és adta neki a Lucullinium nevet. A későbbiek során is megőrizte királyi székhelyi rendeltetését, bár a történelem során börtönként is szolgált. A monda szerint Vergilius egyszer egy tojást lógatott egy kalitkába, és azt állította, hogy amíg a tojás épp marad a kalitkában, addig a vár bevehetetlen, a vár tulajdonosa pedig szerencsés lesz.
Castel Nuovo: vagyis az új vár. Az új relatív, hiszen a XIII. században épült és az anjou királyok székhelyéül is szolgált. Ami első látásra szembeötlik az a reneszánsz kapuzat, ami Európa egyik legszebb ilyen alkotása. Domborművén a király bevonulását láthatjuk, míg a négy sarkában az erény négy allegorikus megmintázását, középen pedig Mihály arkangyalt.
Santa Chiara A templom az anjouk temetkezési helye volt. Legfőbb látványossága a síremlékek. Itt látható Nagy Lajos királyunk öccse feleségének a síremléke is. A templomban található még egy kis múzeum is, amely a nápolyi betlehemet mutatja be. Ne a klasszikus értelemben vett Betlehemre gondoljunk, hanem zsúfolt emberekkel teli betlehemet láthatunk. Gesů Nuovo: („new Jesus”) – Gesú Nuovo tér, ahol az azonos elnevezésű jezsuita templomot tekinthetjük, meg. A jezsuiták egy korábbi palotából alakították ki a templomukat. Érdekessége a gyémántszerkezetű díszburkolat a ház oldalán.
A San Carlo színház az olasz operavilág egyik legjelentősebb és kétségkívül a legnagyobb színháza. Hat emeletén mindösszesen 3000 néző számára nyújt ülőhelyet.
Királyi palota:a palota a Piazza del Plebescitón, vagyis a Népszavazás téren található. A név furcsán hangzik magyarra lefordítva, de megvan a magyarázata, mely 1860-ra nyúlik vissza, amikor Garibaldival az élen a nép megszavazta az egységes Olaszországhoz való csatlakozást. A palota eredeti épülete a XV. századból származik, a ma látható épület azonban a várost ért támadásoknak köszönhetően a többszöri átalakítások eredménye. A stílusjegyek keveredés, melyet, mint kívülről, mint belülről tapasztalhatunk ezen okra vezethető vissza. A palotába betérve megtekinthetjük az egykori udvari színházat a tróntermet, valamint a kápolnát is.
Szálláshelyek Nápolyban ITT: a hotelek és apartmanok kiválasztásában segít a másik blog bejegyzésünk.
Egyetem Nápoly
Zene
Nápoly mindezeken felül, híres zenéjéről is. A város első zenekonzervatóriumait a XVI. század elején alapították a nápolyi alkirályok. A XVII. századra Nápoly lett az európai zenei képzés központja, a XVIII. század elején már Európa konzervatóriumaként emlegették. A városban olyan nagyhírű zeneszerzők éltek és alkották, mint Scarlatti, Pergolesi, Rossini, Bellini, vagy Donizetti. 1737-ben épült meg a San Carlo operaház, mely mai napig a világ egyik vezető operaháza. Ebben a házban született meg a közkedvelt opera buffa, a vígopera műfaja is. Kevesen sejtik, de bizony az O sole mio is Nápolyból származik, afféle canzone napolitana, azaz „nápolyi dal”. A dalok eredete a XIX. század elejére nyúlik vissza, amikor is az éves piedigrottai fesztivál alkalmával dalfesztivált rendeztek.
További leírások olasz és angol nyelven az interneten. Pl.: www.comune.napoli.it/flex/cm/pages/ServeBLOB.php/L/EN/IDPagina/5802.
Szálloda keresés ITT: hotelek, panziók, olcsó szállások, diákszállás és csoport kedvezmények is.
Nevezetességei, történelme és érdekességek:
Népszokásairól, konyhájáról is híres. A nápolyi nyelv (napulitano), Olaszország egyik gazdag és színes regionális nyelve. Történelmi jelentősége, valamint kiemelkedő gazdasági teljesítménye révén Dél-Olaszország nemhivatalos fővárosának tartják. A Campaniai-síkság délkeleti részén találjuk, egyes városrészei a Vezúv lejtőjére is felkapaszkodnak. Rómától 232, Baritól 322, Messinától 533 kilométerre fekszik. A nápolyi kereskedelem központja a kikötő, amelynek éves forgalma 500 millió euró felett van. A kikötő mellett hajógyár is működik, mely elsősorban javításokkal foglalkozik. Nápoly jelentősebb nagyvállalatai közé tartozik: a Banco di Napoli, Olaszország egyik legnagyobb bankja, ma a Sanpaolo IMI csoport tagja, a Kiton, világhírű nápolyi divatház, illetve a Majello porcelánmanufaktúra.
Történelme
A várost Parthenopé néven valószínűleg görög tengerészek alapították az i. e. 8. században. Az i. e. 6. században Parthenopé elnéptelenedett, lakosai valamivel keletebbre új várost alapítottak Neapolis néven (görög jelentése: új város). Ezután római fennhatóság következett, Nápoly a császárok kedvelt üdülőhelye volt. A 6. században a város a Bizánci Birodalom uralma alá került, majd területén 840-ben I. Sergius megalapította a független Nápolyi Hercegséget. 1137-ben a Szicíliai Királyság kebelezte be, majd a franciákhoz került, létrejött az Anjouk által irányított Nápolyi Királyság. A 14. században a várost Nagy Lajos magyar király foglalta el, ám győzelme, az ekkor kitörő nagy európai pestisjárvány következtében, nem lehetett tartós. 1442-ben Nápoly is a spanyol Aragóniai-ház uralma alá került. 1502-ben a spanyol királyokra szállt Nápoly birtoka, akik ettől kezdve két évszázadon keresztül a nápolyi alkirályokon keresztül gyakorolták hatalmukat.
A spanyol örökösödési háború során a Nápolyi Királyság a Habsburg Birodalom részévé vált. A várost továbbra is a nápolyi alkirály kormányozta, akit a Habsburg császár nevezett ki. VII. Károly idején a Nápolyi Királyság ismét függetlenné vált, és kezdetét vette a Bourbon-ház uralkodása Dél-Itáliában. Bourbon Károly uralkodása alatt Nápoly Európa egyik fő kulturális központjává érett. A 19. században a Nápolyi Királyság hivatalosan egyesült a Szicíliai Királysággal, így megalakult az új államalakulat a Két Szicília Királysága (Nápolyi-Szicíliai Királyság). 1860-ban Garibaldi foglalta el a Nápolyi Királyságot és a megszülető Olasz Királyság részévé tette. Az egyesített Olaszország megalakulása után az ország déli területei, így Nápoly is egyre inkább kimaradt a gazdasági fejlődésből, tipikus délolasz nagyváros lett, melyet a szegénységgel, bűnözéssel, feketegazdasággal és maffiahálózatokkal hoztak összefüggésbe.
A II. világháborúban több bombatalálat is érte kikötőjét. A német Wehrmacht csapatai 1943. júliusában szállták meg. Nápoly életében 1992 számított fordulópontnak, amikor Antonio Bassolino baloldali politikust választották meg a város polgármesterének. Ő indította meg a városmegújítási projekteket, melyek egy része még ma is folyamatban van. 1995-ben a történelmi városközpontot az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította.