Malajzia nevezetességek, utazás tudnivalók és adatok

Malajziai Államszövetség
Persekutuan Tanah Malaysia (maláj)
Malaysia, Federation of Malaysla (angol)

A délkelet-ázsiai ország két, 600-650 km távolságban lévő országrészből, Nyugat- Malajziából (Maláj-félsziget) és Kelet-Malajziából (Borneó/Kalimantan sziget északi része) álló valószínűtlen, különleges hely. A Maláj-félsziget tengelyében sűrű erdőkkel borított hegység húzódik, amelyet nyugatról termékeny, keletről mocsaras, trópusi erdővel fedett parti síkság övez. Kalimantan sziget partvidékét szintén mocsaras síkságok tarkítják, amelyekből dél felé hegységek, fennsíkok emelkednek ki.

Területe: 329 758 km2 (Ny-Malajzia: 131 598 km2, K-Malajzia: 198 160 km2)
Népesség, lakossága: 24 014 200 fő (Ny-Malajzia: 19111 900 fő, K-Malajzia: 4 902 300 fő) (2003) 25 720 000  (2005)
Népsűrűség: 72,8 fő/km2 (Ny-Malajzia: 145 fő/km2, K-Malajzia: 25 fő/km2)
Főváros: Kuala Lumpur 1 403 400 (3 688 200) fő
Államforma: monarchikus választói államszövetség
Nemzeti ünnep: aug. 31. (a függetlenség napja, 1957)
Közigazgatás: 13 szövetségi állam (negeri/state) és 3 szövetségi terület (wilayah persekutuan/ federal territory)
Fontosabb települések, nyaralóhelyek: Klang 683 200 fő, Johor Baharu 682100 fő (Bahru 42 hotel online ajánlóval), Ipoh 620 900 (770 100) fő, Ampang Jaya 514 000 fő, Petaling Jaya 473 800 fő, Melaka 91 szállás, Kota Kinabalu 84, Georgetown 54, Pantai Cenang 41, Batu Feringgi 20, Cameron Highlands 21, Kuah 47, Petaling Jaya 20, Sepang 6 és Kuching 50.
Városi lakosság aránya: 53,7%
Pénznem: maláj ringgit (1 rínggit=100 sen)
Nyelvek: maláj (hiv.), angol, kínai, tamil, telugu, thai
Népcsoportok: maláj (újmaláj) 50%, ómaláj bennszülött törzsek (főleg Borneón) 12%, kínai 24%, indiai (főleg tamil) 8%, egyéb 6%
Vallások: szunnita mohamedán (malájok) 53%, buddhista (kínaiak) 17%, taoista, konfuciánus 12%, hindu (indiaiak) 7%, keresztény 6%, egyéb (sámánista) 5%
Születéskor várható élettartam: férfiak 69 év, nők 74 év
Népességnövekedés: 1,91%
Csecsemőhalandóság: 19,66%o
Írástudatlanság: 14%
Férfiak/nők aránya: 1,01
Legmagasabb pont: Kinabalu, 4101 m
Legfőbb folyók: Pahang, Perak, Rajang
Gazdaság: ipari agrárország
Hazai össztermék (GDP) /fő (PPP): 9000 USD (2001)
Munkanélküliség: 3,7%
Munkaerő: 9,9 millió fő
Infláció: 1,5% (2001)
A nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 12%, ipar 40%, szolgáltatások 48%
Exporttermékek: elektronikus berendezések, kőolaj és földgáz, fa és faipari termékek, pálmaolaj, gumi, textil, vegyipari termékek
Importtermékek: elektronikus berendezések, gépek, kőolajtermékek, műanyag, járművek, vas- és acéltermékek, vegyipari termékek
Főbb kereskedelmi partnerek: USA, Japán, Szingapúr, Kína, Hongkong, Dél-Korea, Tajvan és Thaiföld.

Képek, élménybeszámoló utazás fotók:

A Dél-Kínából származó maláj törzsek az i. e. 3. és 2. évezredben települtek be a Maláj-félszigetre. Az időszámítás első századaiban már centralizált hindu-maláj államok alakultak ezen a területen. Az 1. évezred fordulóján az Indonéz szigetvilág túlnyomó része egy nagy hindu-maláj birodalomban egyesült. A 16. század elején a portugálok hódították meg a Malaccai Szultanátust, majd 1641-ben holland uralom alá került. Egyik európai hatalom sem tudta azonban ellenőrzése alá vonni az egész félszigetet, ahol később is újabb szultánságok alakultak. A hollandokat az angolok váltották fel 1795-ben, majd 1818 és 1824 között rövid időre ismét a hollandok kezére került a terület, az 1824-es londoni szerződésben azonban kénytelenek voltak lemondani róla Nagy-Britannia javára. Az angol uralom kiterjesztése 1909-ben fejeződött be, amikor Sziámtól elhódították a mai északi államok területét is. Az országot 1941-1942-ben megszállták a japánok, majd a második világháború után visszatértek az angolok, és 1948-ban létrehozták a Maláj Államszövetséget, amely brit protektorátus volt. Az ötvenes években kiéleződtek a belső ellentétek és felkelésekké fajultak, amit a briteknek csak külső segítséggel sikerült leverniük. Az ország önállóságát csak 1957-ben ismerték el, amikor Maláj Államszövetség néven a brit Nemzetközösség független állama lett. 1963-ban csatlakozott az államszövetséghez az észak-borneói terület (Sabah és Sarawak. akkori nevén Brit Délkelet-Ázsia) és Szingapúr ekkor változott az ország neve Malajziai Államszövetségre. Szingapúr 1965-ben kivált, és önálló köztársaságként független állam lett. Az államfő a kilenc örökletes szultanátus szultánjaiból álló konferencia által öt évre választott király, aki a parlament és a kormány tanácsaival összhangban uralkodik.

Az 1990-es években gyors gazdasági fejlődés jellemezte, amit részben a nagyarányú külföldi tőkebefektetéseknek köszönhetett. A maláj gazdaság nagyban függ az USA és Japán gazdasági helyzetétől, mivel ez a két ország a legnagyobb kereskedelmi partnere. Ásványkincsekben (ón, volfrám, vas, bauxit, kőolaj, földgáz) gazdag terület. Feldolgozóiparának legfontosabb ágazatai a világszínvonalú elektronika, elektrotechnika, precíziósgép-gyártás valamint a gumi- és fafeldolgozás. Legfontosabb élelmiszernövénye a rizs, amelyből behozatalra is szorul. Mezőgazdasága kivitelre kókuszdiót (kopra), kakaót, teát, kaucsukot és pálmaolajat termeszt. Jelentős a gömbfa kivitele. Az országban igen gyorsan fejlődik a pénzügyi szektor (értéktőzsde) és az idegenforgalom.

Utazás egyénileg, élménybeszámoló ITT, szállás keresés ajánló.