A kis emirátus hamar magához tért az öböl-háború okozta sokkból; helyrehozta olajkutait, és olajjal fizet a helyreállítási munkákért
Amikor 1990. augusztus 2-án a kicsi, olajban gazdag Kuvaitot elözönlötte az iraki hadsereg, az egész világ meglepődött. Szaddám Huszein iraki elnök régóta azzal fenyegetőzött, hogy erővel visszaszerzi a Kuvait területére eső olajmezőket, amelyek szerinte Irakot illetik, de a legtöbb közel-keleti politikai megfigyelő reménykedett a területi vita békés megoldásában.
Elkezdődött az Öböl-háború, amelyben sok ezer arab életét vesztette. A nyugati hatalmak több milliárd dollárt áldoztak Kuvait felszabadítására, Szaddám Huszein visszaverésére.
Huszein napokon belül felállított Kuvaitban egy ideiglenes kormányt, és azt állította, hogy az irakiak bevonulását a kuvaiti rendszerrel szemben álló ellenzéki erők kérték. Brutálisan letörtek minden ellenállást. A bankokból elloptak több milliárd dollár értékű aranyat és készpénzt, a múzeumokból elvitték az iszlám művészet remekeit. Huszein kihirdette, hogy Kuvait Irak 19. tartománya. Irak D-i tartományához, Baszrához hozzácsatolták a kuvaiti Rumalja olajmezőt. Ezzel Irak régóta dédelgetett másik álma is teljesült: szabad kijárást szerzett a Perzsa-öbölbe.
Az Öböl-háborúban sok állam vett részt, köztük az USA, Nagy-Britannia és Franciaország. Nyugati csapatok százezres tömege lépett Szaúd-Arábia földjére, és az arab nemzetek, Szaúd-Arábiától Egyiptomig szövetségre léptek a nyugati erőkkel, hogy harcoljanak az arab testvér ellen (még Szíria is jóváhagyását adta). A háború 6 hónapig tartott. Ezalatt Bagdad infrastruktúrájának nagy részét lerombolták a cirkálórakéták, az amerikai B52-es harci repülőgépek pedig szőnyegbombázással tették ártalmatlanná a sivatagi légvédelmi állásokat. Irakra megalázó vereséget mértek.
Mára Kuvait kiheverte a háború okozta károkat, és ugyanolyan jóléti államot épített ki, mint amilyen a háború előtt volt. Dzsábir el-Ahmed asz-Szabah kormánya az olajból származó gazdagságot megosztja a lakossággal, melynek 93%-a a közszolgáltatás területén dolgozik. Az oktatás és az egészségügy szolgáltatásait minden állampolgár ingyen veheti igénybe, az élelmiszerek, a víz és az elektromosság pedig állami támogatásban részesül.
Bár a lakások nagyon drágák, a kormány névleges bérleti díjért otthont ad a fiatal házasoknak. E nagylelkű kormány olajexportból származó bevételei azonban az utóbbi időben jelentősen csökkentek, emiatt a költségvetés deficites lett. A jóléthez és állami támogatások garmadájához szokott állampolgárokat nehéz lesz önállóságra nevelni.
Az ország mindössze 17 820 km2 nagyságú területén két fő tájegység található: a Kuvaiti-öböl D-i bejáratánál fekvő Kuvaitváros az egyik, az Irak és Szaúd-Arábia közötti sivataghoz tartozó terület a másik tájegység. Az államot a 18. sz.-ban alapították az anaiza törzs tagjai, akik a szárazság elől menekültek ide az Arab-sivatagból. Az asz-Szabah dinasztia 1756-ban került hatalomra, és még ma is ebből a házból kerül ki az ország emírje, akit egy választott országos testület segít a vezetésben.
A 19. sz. végén Kuvait brit védnökség alá került, amely egészen 1961-ig tartott. Mindkét szomszéd, Szaúd-Arábia és Irak is saját területének tekintette az országot, sőt el is foglalták – utoljára 1973-ban és 1990-ben. Bár Irak legutóbbi veresége után elismerte Kuvait Állam meglévő határait, vezetői továbbra is hangoztatják, hogy igényt tartanak Kuvait területére, és természetesen gazdag olajkútjaira is.
Kuvait kereskedelmi útvonalak metszéspontjában fekvő, virágzó ország. Régen főként gyöngyöt és teveszőrt exportáltak. 1938-ban felfedezték az itteni olajmezőket, ami a becslések szerint ma kb. 94 000 millió hordós olajkészletet jelent; a világ összes kőolajának 10%-a itt van.
Iparában elsősorban az olajjal kapcsolatos ágak fejlődnek, mégpedig külföldi technológiák és szakemberek segítségével. A kb. 1,7 millió lakosból a 60% bevándorló adja a munkaerő 86%-át, ők azonban alig részesülnek az olajnak köszönhető gazdagságból.
Az ország nyáron száraz és forró, a tél hűvös és néha fagyok is előfordulnak. A csapadék kevés. Kuvaitban található a világ legnagyobb tengervíz-sótalanító üzeme: napi termelése 977 millió l. Meglepő, hogy a viszonylag mostoha időjárási viszonyok között mennyi állat- és növényfaj él ezen a területen: az utóbbiból csak a sivatagban 373-félét azonosítottak.
Az ország területének csupán 8%-a áll művelés alatt. Ezek a földek oázisok körül találhatók. A juhok és a kecskék számára alkalmas legelőkből is kevés van. Az élelem legnagyobb részét importból fedezik. A kormány anyagi támogatást ad azoknak, akik megpróbálnak az országban gabonát termelni. A sivatag élővilágát a vadászat erősen megtizedelte, de azért van még gazella, méhészborz, sivatagi róka, farkas, valamint üregi nyúl.
A kuvaitiak esténként nagy sátrakban gyülekeznek egy kis beszélgetésre, közben elfogyasztják különleges ízesítésű kávéjukat. Alkohol fogyasztását még a nagykövetségeken sem engedélyezik. Nagyon népszerű a futball. Az ország csapata többször megnyerte az Öböl-kupát. A nők nyugati ízlés szerint öltözködnek; közülük sokan dolgoznak és autót vezetnek. Szavazati joguk nincs, és nem lehetnek tagjai a parlamentnek sem.
A parlament 75 tagú, ezek közül 50 tagot demokratikus úton választanak. Hivatalos politikai pártok nincsenek. Az állampolgárok közül csak azoknak van szavazati joguk, akik férfiak, betöltötték 21. életévüket és kuvaiti származásukat bizonyítani tudják. Az ezen kritériumoknak megfelelő állampolgárok száma a lakosság 10%-át sem teszi ki. Az egész arab világ legszabadabb sajtója Kuvaitban működik. Az Öböl-háború során a kuvaitiak és a kormány kapcsolata eléggé megromlott. Mostanában egyre több kuvaiti polgár követeli a demokrácia kiszélesítését és azt, hogy beleszólhasson az országot érintő döntésekbe.
A régi Kuvaitból nem sok maradt meg: néhány régi kapu, múzeum és a királyi palota. Könnyebb megtalálni a bazárokban a legújabb nyugati árucikkeket, mint valami jellegzetes kuvaiti terméket. A Kuvaiti-öbölben fekszik Failaka-sziget: gyönyörű tengerpartján 3000 éves bronzkori települést tártak fel.
A háború során az irakiak teljesen feldúlták a tengerpartot. Amikor elmentek, lerombolták a kútfejeket és lángba borították az olajkutakat. Az ég hónapokra elsötétült – csaknem olyan sötét lett, mint az olajjal beszennyezett tenger. A sivatagi élővilág törékeny egyensúlya felborult. Nagyon sok állat és növény a kiáramló olajból képződött tavakban pusztult el. Mára mindent helyreállítottak. Csupán az emirátus jövője bizonytalan: az összetett hatalmi struktúra, a túlságosan az olajra épülő gazdaság és a demokrácia hiánya Kuvait eddig is változatos történelmében új nehézségeket okozhat.
SZÁMOK ÉS TÉNYEK
Hivatalos név: Kuvait Állam
Terület: 17 820 km2
Lakosság: 1 687 000
Népsűrűség: 94,6 fő/km2
Főváros: Kuvaitváros
Államforma: emírség
Pénznem: 1 kuvaiti dinár = 1000 fil
Nyelv: arab (hivatalos), angol (kereskedelmi)
Vallás: muzulmán (főként szunnita)
Éghajlat: sivatagi, némi csapadékkal; Kuvaitvárosban a januári középhőmérséklet 13 °C, a júliusi 35 °C
Földhasznosítás: legelő 8%, egyéb 92%
Elsődleges nyersanyagforrások: juh, kecske, datolya és egyéb gyümölcsök, zöldségek, hal, kagyló; kőolaj és földgáz
Fő gazdasági ágak: kőolaj és földgáz kitermelése és feldolgozása, hajógyártás, halászat, élelmiszeripar, vegyipar, műtrágyagyártás, cementipar, tengervíz sótalanítása
Fő exportcikkek: nyersolaj és olajtermékek, földgáz
Nemzeti jövedelem/fő: 16 285 USA-dollár
Természetes szaporodás: -68 ezrelék (1991-1994)
Várható élettartam: férfiak 72 év, nők 77 év
