Európa változatos felépítésű központi területe, nyugat-keleti irányban a Rajna árkától a Kelet-európai-síkvidékig, észak-déli irányban a Balti- és az Északi-tengertől az Alpok-Száva-Duna-Kárpátok vonaláig húzódik. Déli részén az Eurázsiai-hegységrendszerhez tartozó fiatal lánchegységek (Alpok. Kárpátok) húzódnak, amelyek feltöltött, termékeny medencéket fognak közre (Kárpát-, Sváb-Bajor-medence), északabbra a Variszkuszi-hegységrendszer idős, lekopott, összetöredezett tagjai sorakoznak (Német-, Lengyel-középhegység, Cseh-medence peremhegységei).
A hegységek észak felé fokozatosan simulnak bele a Germán- és a Lengyel-alföld belföldi jégtakaró, majd folyóvizek által formált hepehupás felszínébe. Déli részének folyóvizeit (Inn. Dráva, Száva, Tisza stb.) a Duna gyűjti egybe és szállítja a Fekete-tengerbe. A középső és északi területek vizei a Rajna és az Elba vízrendszerén keresztül az Északi-tengerbe, az Odera és a Visztula vízrendszerén keresztül a Balti-tengerbe futnak. Éghajlata a felépítéséhez hasonlatosan változatos, az Alpok és a Kárpátok területén hegyvidéki, az északnyugati részen óceáni, kelet felé haladva pedig a kontinentális jelleg fokozódik.
