Kolumbia érdekes, olvasmányos leírás

Kolumbia, az egykori legendás El Doradot újabban a kábítószer és az erőszak teszi ismertté.

A tiltott kábítószer-kereskedelemmel járó bűnözési és erőszakhullám rossz fényt vet Kolumbiára. A lakosság a saját bőrén érzi, mit jelent egy bűnözéstől megfertőzött országban élni, milyen veszélyekkel jár a mindennapi élet. Még az ide merészkedő turisták is könnyen bajba kerülhetnek, nem egy városban mindennapos a zsebtolvajlás vagy az utcai rablótámadás. Ugyanakkor Kolumbia lenyűgözően szép ország, ahol különböző kultúrák sokasága keveredik egymással. A régmúlt hagyományai tovább élnek, köztük az indián kultúrák, a spanyol gyarmatosítók és az európaiak által vásárolt afrikai rabszolgák sokszínű kulturális öröksége.

Ezek az egymástól eltérő kultúrák rányomták a bélyegüket az élet különböző területeire, az ételektől kezdve a zenén és az építészeten át az irodalomig. Ezek együttesen jelentik a prosperitás kolumbiai receptjét, amellyel nemrégiben a modern ipari technológia is párosult.

Az ország fővárosában, Bogotában levő Museo del Oróban a prekolumbián aranytárgyak egyik leggazdagabb gyűjteményét őrzik. A spanyol hódítók érkezése előtt, a 16. sz.-ban Kolumbiában indián népcsoportok éltek, amelyek jelentős értékeket hagytak az utókorra. Különösen igaz ez a Bogotá környékén élő csibcsa népcsoportra. A csibcsák, tehetséges aranyművesek lévén, elsősorban kézművességből éltek. Az általuk készített ékszerek és kultikus tárgyak messze földön híresek. A gyémántbányászat a mai napig fennmaradt Muzóban, Chiquinquire közelében. Innen származik a világ legnagyobb csiszolatlan gyémántja, amelyet a Museo del Oróban őriznek. Az itt élő indiánok ma is szép aranytárgyakat készítenek.

A csibcsák nevéhez fűződik az El Dorádó-legendája. Eszerint vallási szertartás keretében gyantával kenték be a csibcsa uralkodók meztelen testét, akik azután aranyporban meghemperegtek, majd beugrottak a szent Guatavita-tóba, ahol megtisztultak. A szertartás híre eljutott az aranyra éhes spanyolokhoz, akik az országban nemcsak nemesfémeket, hanem gazdag termőföldeket is találtak.

Esőerdők, hófödte csúcsok

Kolumbiában az éghajlati viszonyok és a felszíni formák majdnem minden típusa megtalálható – az Andokban hófödte hegycsúcsok, az ország középső részén a prérik, K-en és D-en trópusi esőerdők. Sőt az Andok és a Csendes-óceán között még sivatag is található. Az Andok hegyvonulatai – a Nyugati-, Középső- és Keleti-Kordillerák – háromágú villához hasonló alakzatban É felé, a Karib-tenger irányába húzódnak, ahol nagyjából el is tűnnek. A villa ágai között terül el a Cauca és a Magdalena folyó völgyének vulkanikus talajú, gazdagon termő vidéke. A két folyó Barranquillánál, Kolumbia legnagyobb tengeri kikötőjénél egyesül, majd a Karib-tengerbe torkollik. Ezeken a vidékeken terem meg a kolumbiai mezőgazdaság exportcikkeinek java. A Cauca völgyében cukornádat termesztenek, a Magdalena völgyében és a tengerparttal szomszédos fennsíkokon gyapotot termesztenek és szarvasmarhát tenyésztenek. A kávét, az ország legfőbb legális kiviteli cikkét a hegyvidéken, kisebb gazdaságokban termesztik. A hegyvidéki kis gazdaságok rizst, kukoricát, árpát, gyümölcsöt és burgonyát adnak.

Az ország fele az Andoktól K-re fekszik. E terület legnagyobb része forró, száraz vidék, amelyet trópusi szavannák borítanak. Tovább haladva K-i irányban, az Amazonas-medencében a szavannát trópusi esőerdők váltják fel. Az Andoktól Ny-ra fekvő síkság a Baudó-hegységig magasodik. Itt nincsenek évszakok; a hőmérséklet a tengerszint feletti magasság függvénye. A csendes-óceán menti partvidéki területeken sivatagi éghajlat uralkodik, az Andok lejtőin örök tavasz van, míg a hegycsúcsok közelében hideg az éghajlat. É-on, a Karib-tenger partján egész évben nyár van.

Az egymástól eltérő éghajlati viszonyok között rendkívül gazdag és változatos növény- és állatvilág él. Ezerféle orchideát termesztenek az országban – ez Kolumbia nemzeti virága. Állítólag Kolumbiában él a legtöbb madárfaj. Számuk – az észak-amerikai vándormadarakkal együtt – 1500-ra tehető.

A nem kívánt hírnevet mégsem a gazdag állat- és növényvilág, a csodálatos tájak, hanem a kábítószer hozta meg az országnak. Az É-i partvidékeken nagyüzemi méretekben folyik a marihuána termesztése. Az ország középső részén a vadon is növő kokacserjéből kokaint készítenek. Emellett nagy mennyiségű kokalevelet csempésznek be az országba Bolíviából és Peruból, ahol feldolgozzák, majd a kész kokaint exportálják. Valószínűsíthető, hogy az ország legfőbb kiviteli terméke a kábítószer. Az amerikai Kábítószer-ellenes Hivatal a kolumbiai kormánnyal együttműködve különböző intézkedésekkel igyekszik véget vetni a kábítószer-kereskedelemnek. Elpusztítják a marihuánatermést, és hatalmas mennyiségű elkobzott kokaint öntenek a Karib-tengerbe. Emellett eljárást folytatnak a szervezett kábítószercsempész bandák ellen. 1992-ben a kormány szükségállapotot hirdetett ki, azzal a céllal, hogy lecsapjanak a kábítószer-kereskedőkre.

Az új elnök, Ernesto Samper Pizzano 1994-ben megígérte, hogy „minden lehetséges eszközt” latba vet a kábítószer-kereskedelem ellen. Ennek ellenére 1996 végén az USA kormánya elégedetlenségét fejezte ki a változások lassú üteme miatt, s gazdasági szankciókat helyezett kilátásba.