Kelet-Európa egy leírása

Kelet-Európa Földünk legnagyobb síkvidékén, a 4 és fél millió km2-es Kelet-Európai-síkvidéken terül el. A Barents- és a Fehér-tengertől a Fekete- és az Azovi-tengerig, a Kaukázusig és a Kaszpi-síkságig, illetve a Balti-tengertől és a Keleti-Kárpátoktól az Urál lábáig nyúlik. Területén osztozik Oroszország európai része, Ukrajna, Fehéroroszország és Moldova, valamint részben benyúlik Lengyelország keleti peremére és Románia északkeleti részére. A változatos felszínű síkvidék átlagos tengerszint feletti magassága 170 m, legmagasabb pontja (471 m) a Podóliai hátság területén emelkedik. A szerkezeti alapját alkotó őspajzsot délkelet felé enyhén lejtő, fokozatosan vastagodó; a földtörténeti ókor elejétől a negyedidőszakig fiatalodó üledékek fedik. A hosszan tartó lepusztulási folyamatok a negyedidőszaki eljegesedések és a fiatal szerkezeti mozgások hatására terjedelmes síkságok, kiemelkedő, keskenyebb-szélesebb hátságok és dombságok alakultak ki. Sűrű vízhálózat jellemzi, folyói északon a Balti- (Daugava, Nemunas, Néva) és a Barents-tenger (Pecsora, Északi-Dvina, ), délen a Fekete- (Dnyeper, Don, Dnyeszter, Déli-Bug, Kubán) és a Kaszpi-tenger (Volga) vízgyűjtő területéhez tartoznak.