Kanada múlt, jelen és jövő mezőgazdasága, terményei

Bemegyünk itthon, Európában egy boltba 2017-ben, és amerikai áfonya és kanadai bab fogad. Hogy van ez, meddig tart az olcsó dömpingáruk tarolása a tengeren túlról? Az élelmiszeripar és a kereskedelem mikor talál vissza egy fenntartható/járható környezetkímélő útra?

Történetei, történelem betekintő:
Az amerikai polgárháború (1861-65) után sokan tartottak attól, hogy a megerősödött Egyesült Államok kísérleteket tesz kanadai területek annektálására. Emiatt New Brunswick, Új-Skócia, Ontario és Quebec tartomány 1867-ben aláírta a brit észak-amerikai törvényt, amellyel létrehozták az autonóm Kanadai Domíniumot. Akkoriban az ország Ny-i része még a Hudson-öböl Társaság ellenőrzése alatt állt, de a kanadai kormány 1869-ben megvásárolta a Ny-i területeket, és ezzel egy csapásra megháromszorozta az ország területét.

Az egyre növekvő országhoz két új tartomány csatlakozott: Manitoba (1870) és Brit Columbia (1871) – az utóbbi számára nagy vonzerőt jelentett a csatlakozás fejében megígért vasúti összeköttetés Ontarióval. Az első olyan vasútvonal, amely az ország központi területeitől a Csendes-óceánig vezetett, a Canadian Pacific Railway, 1885-ben nyílt meg, a Montrealtól K-re, Halifaxig futó vonal már 1876 óta működött.

A Prince Edward-sziget 1873-ban csatlakozott a domíniumhoz, Saskatchewan és Alberta csak 1905-ben követte a példát. A vasutak terjeszkedése és a Hudson-öböl Társaság földjeinek megvásárlása megnyitotta a Prérit a mezőgazdaság és a telepesek előtt, ami az európai bevándorlók újabb hullámát indította útnak Kanada felé.

1900 és 1930 között az ország lakossága a kétszeresére nőtt. Sokan érkeztek Közép- és Dél-Európából, s többségük a fejlődő városokban telepedett le, így járulva hozzá Kanada nemzetiségi sokszínűségéhez.

Az I. világháború idején Kanada alig 8 milliónyi lakosságából több mint 600 000 katonát állított ki és küldött harcolni Európába. Az ország 1939 szeptemberében, a II. világháború kezdetén ismét határozottan a szövetséges hatalmak mellé állt.

A kanadai katonák harcoltak a koreai háborúban, ezt követően azonban már csak békefenntartó szerepet vállaltak, többek között Cipruson és a Szuezi-csatorna környékén.

Annak ellenére, hogy Kanada 1931-ben függetlenné vált Nagy-Britanniától, politikai intézményrendszerének még mindig sok vonása emlékeztet a brit gyökerekre. Az ország alkotmányos monarchia, uralkodója II. Erzsébet, a korona főkormányzón keresztül gyakorolja hatalmát (aki azonban mostanában már mindig kanadai). 1995 októberében Quebec lakossága kis többséggel leszavazta azt a törvényjavaslatot, amely lehetővé tette volna, hogy a kormány tárgyalásokat kezdjen a tartománynak a szövetségi államból való kiválásáról.

A szövetségi parlament két háza Ottawában ülésezik, az igazi hatalom az alsóházé, amelynek 295 tagját legfeljebb ötéves időtartamra választják. A felsőház (szenátus) 104 tagját a főkormányzó nevezi ki.

A miniszterelnök és az általa kinevezett kormány tagjai az alsóháznak tartoznak felelősséggel. A fontos törvényhozási kérdéseket először mindig az alsóház vitatja meg. A szenátusnak jogában áll megvétózni az alsóház döntéseit, de erre ritkán kerül sor.

Mind a tíz tartománynak megvan a maga választotta, egykamarás parlamentje, a koronát képviselő alkormányzója és választott végrehajtó testülete, amelyet egy-egy miniszterelnök irányít. A két szövetségi terület – Yukon és az Északnyugati területek – csak részleges önkormányzattal rendelkezik.

Mezőgazdaság

Kanada megművelt földjeinek több mint 80%-a az Albertától Manitobáig húzódó prériken található, és az itteni farmerek keresik meg az ország mezőgazdasági bevételeinek kétharmadát. Az ágazat fontossága ellenére csak minden 33. kanadai foglalkozik mezőgazdasággal. A farmok átlagos nagysága225 ha. A termőföldek háromnegyedén gabonaféléket termesztenek. Kanada adja a világ búzatermésének 6%-át, s a megtermelt mennyiségnek több mint a felét exportálja – ez a világ teljes búzaexportjának 16%-a. A Préri területén fekvő tartományokban a magas, keskeny gabonasilók a tájkép legjellemzőbb elemei.

A gabonatermesztés mellett a prérik jelentős területein folyik szarvasmarhatartás. Az utóbbi időben egyes területeken a jó minőségű termőföldeket ipari létesítményekkel vagy lakónegyedekkel építik be, és ez növekvő aggodalmat okoz – pl. a Niagara-félszigeten, ahol sok gyümölcsöt termesztenek. Nagyüzemi gyümölcs- és szőlőtermesztés folyik a Brit Columbia-i Okanagan-völgyben.

A környék zoomolható térképe, GoogleMaps műholdkép, 3D domborzat vagy StreetView képek, fotók, kiváló minőségben:

Kanada legfontosabb megújuló természeti erőforrását az erdők alkotják, amelyek egy 500-2000 km széles sávban az ország szárazföldi területének csaknem 40%-át borítják. Az erdei fák között a fenyő a leggyakoribb. Kanada exportálja a világon a legtöbb cellulózt és papírt. Hatalmas gyárak ontják a papírt, amelyből a világ más pontjain újság készül, s az országban minden tizenkettedik munkahely valami módon a fához kapcsolódik. Az erdők szinte kivétel nélkül a szövetségi vagy a tartományi kormányok tulajdonában vannak.