Japán – Mi volt a siker titka?

Japán háború utáni látványos gazdasági teljesítménye számos tényezővel magyarázható, de mindenekelőtt azzal, hogy a munkaerő megbízhatóbb, lelkiismeretesebb, képzettebb, mint a legtöbb más országban. Bár a tankötelezettség csak 15 éves korig tart, a gyerekek több mint 90%-a elvégzi a középiskolát. Egyharmaduk egyetemre is jár, ahol sokan szereznek tudományos fokozatokat az iparral közvetlen kapcsolatban álló tárgyakból. A képzés egész pályafutásuk során folytatódik, s az egyetemről frissen kikerülteknek is alulról kell kezdeniük, ha később vezetők akarnak lenni valamelyik iparvállalatnál.

A dolgozók felelősek munkájuk minőségéért, és büszkék arra, amit csinálnak. A nagy cégek, amelyek hagyományosan egy életre nyújtanak munkalehetőséget, még a súlyos recesszió idején is arra törekszenek, hogy ne kelljen elbocsátaniuk alkalmazottaikat. Az 1990-es évek elején, a gazdasági visszaesés során azonban még a legjobb cégek is dolgozóik idő előtti nyugdíjazására kényszerültek.

Japánban a munkáltatók és munkavállalók közötti kötődés sokkal erősebb, mint Amerikában vagy az európai országokban, és gyakran még az is némi feszültséget okoz, amikor valakit a cégen belül egy másik munkahelyre helyeznek át A fokozódó kiábrándulás a munka uralta életmódból egyre több bérből élő alkalmazottat indít arra, hogy a lakóhelyétől távoli munkahelyeket családjától való elszakítottsága miatt ne fogadja el.

Az üzemek és hivatalok kis részlegekből épülnek fel, amelyek termelési egységekként és a társadalmi tevékenység központjaiként működnek – alapvető hivatást betöltve ezzel egy olyan kultúrában, ahol a hovatartozásnak lényeges szerepe van az emberek életében és gondolkodásában. A részleghez való hűség kiterjed az egész cégre, s nemegyszer közösségi hétvégékben és kirándulásokban, sőt a céget dicsőítő éneklésben nyilvánul meg.

Az új ipari technológiát létrehozó beruházásokra ösztönzően hatottak a jelentős személyi megtakarítások, az alacsony vállalati osztalékok és a hosszú távú gondolkodásmód. Habár a japánok az utóbbi időben igyekeznek alapkutatásaikat a termelésben jobban hasznosítani, sok területen, különösen a kommunikációban továbbra is nagymértékben külföldi, mindenekelőtt amerikai újításokra szorulnak. A Japánban használt számítógépes szoftverek 80%-a kalóz termék, zömük az Egyesült Államokból származik.

Japán a legtöbb ipari nyersanyagból behozatalra szorul – kis mennyiségben réz, vasérc, ólom, cink, földgáz és kén termelhető ki. Az ország a világ második felhasználójaként kőolajimportra kényszerül, de kokszolható szénre és ércekre is sok milliárd USA-dollárt költ, így az 1960-as évek során az alacsony alapanyagárakból jelentős haszonra tett szert. A világpiaci olajárak emelkedését követően 1974-ben a gazdasági növekedés rövid időre megállt, de azután Japán sikeresen alkalmazkodott az energia drágulásához.

Az ország energiagazdálkodásának hatékonyságát javította az atomenergia felhasználása is. A nehéziparról (acélgyártás, hajógyártás) áthelyeződött a hangsúly az új, magas színvonalú technológia területeire, ahol a munkaerő minősége előnyhöz juttatta Japánt versenytársaival szemben. A váltás a régi iparágakban is változást indított el, csökkentette a környezetszennyezést, növelte a termelékenységet, ezzel védve az ipart a harmadik világbeli riválisokkal szemben.

A gazdaság lendületes fejlődése és a pozitív fizetési mérleg a jen értékét olyan mértékben megemelte, hogy számos japán termék ma már nem igazán versenyképes a világpiacon. A jen felértékelődése az 1990-es években állandósította a recessziót. Az erős jen hozzájárult a japán gazdaság jellegének megváltozásához is – Japán végül is a világ fejlett gazdaságainak élcsapatába került

Ez azt jelenti, hogy az ország valószínűleg nem ösztönözheti tovább a gazdasági növekedést a beruházások és a termelés növelésével, új piacok meghódításával. A jövőben a japán konjunktúraciklus a belföldi kereslettől függ majd. Az 1990-es évek közepének gazdasága a fogyasztót jelentős erővé tette, akiért versengenek a politikusok.