Az országon és lakóin nyomot hagyott a nyolc évszázados küzdelem, amely elhomályosítja a hit és a költészet tizenöt évszázadát
Nem véletlenül nevezik „smaragdzöld sziget”-nek az Európa egyik legnyugatibb szigetén elterülő Írországot – ősi, kelta nevén Eire-t. A sziget szemkápráztató, élénkzöld színét az enyhe, páradús és szüntelenül változó éghajlatnak köszönheti, amelyet az Atlanti-óceán uralkodó időjárásrendszere alakít.
Az óceánról az év bármely napján betörhet a melegfront, eláztatva a vidéket az alacsonyan fekvő felhők takarója alatt. Ilyenkor a bőrig ázott idegen igencsak elcsodálkozik, amikor – vigaszt keresve valamelyik barátságos kocsmában – azt hallja, hogy „hála Istennek, szép napunk van!”. Aztán egyszercsak megérkezik a hidegfront fényes égbolttal, futó záporokkal, amelyek egyszerre csillogó színpompába öltöztetik a tájat.
Az Ír Köztársaság a sziget területének négyötödét foglalja el. A sziget alakja óriás csészealjra emlékeztet, partvidékét tagolt hegyláncok foglalják szabálytalan keretbe. A központi alföld legnagyobb része mészkő, ezt főleg moréna agyag borítja, amely jó termőföld és legelő.
Az Atlanti-óceánnal határos Ny-i hegyvidéken a csapadékmennyiség változó: a partvidéken1000 mm, míg a hegyekben ennek kétszerese vagy még több. Kerry grófság legtávolabbi, DNy-i pontján találhatók Írország legmagasabb csúcsai: a legmagasabb Carratuohill,1041 m, a Dingle melletti Brandon-hegység pedig 953 m magasból szakad le parti sziklákat képezve az óceánba.
Az ország történelme már nem ilyen kiegyensúlyozott. A több évszázados függetlenségi harcok viharos története csak 1922-ben ért véget, így az Ír Köztársaság Európa legfiatalabb független államai közé tartozik. Ennek ellenére hozzájárulása a nyugati kultúrához felbecsülhetetlen értékű. Swifttől és Sheridantől Yeatsig és Shaw-ig, Oscar Wilde-tól és James Joyce-tól Samuel Beckettig Írország irodalmi géniuszai sok-sok ország olvasóit és színházrajongóit igézik meg mind a mai napig.
A szigetet nyolc keserű és gyakran véres évszázad osztotta ketté: a köztársaságra, amely elsősorban római katolikus, és Észak-Írországra, amely kétharmad részben protestáns és az Egyesült Királyság része. Annak ellenére, hogy Dublin politikusai egyesült Írországot szeretnének, sem ők, sem támogatóik nem fogadják el a terrorizmust, így az Ír Köztársasági Hadsereg (Irish Republican Army – IRA) illegális szervezetnek számít mind a Köztársaságban, mind Észak-Írországban.
Írországot nem kímélte a történelem. A föld a keresztény hit és tanok központja lett, a királyok és a költők birodalma, miután Szent Patrick Kr. u. 432 és 465 között megkeresztelte a lakosságot. Kiterjedt kolostori élet alakult ki, amely meghatározta az ír egyházat. Ír misszionáriusok sokasága járta be Európát.
Három évszázaddal később a sziget virágzása odacsalogatta a vikingeket, akik fosztogatni jöttek, de végül letelepedtek a szigeten. Írország első nemzeti hőse, Brian Boru 1014-ben Clontarfnál legyőzte a vikingeket, de a szabadság mámora nem tartott sokáig, mert hamarosan megkezdődött a normann hódítás Írországban. 1171-ben II. Henrik angol király átküldte lovagjait az Ír-tengeren, hogy átvegyék a hatalmat.
