Finn Köztársaság
Nyelve: Suomi, Suomen Tasavalta (finn)
Finland, Republiken Finland (svéd)
Területe: 338145 km2
Népessége, lakosság: 5 215100 fő (2003) 5 375 276 (2010)
Népsűrűség: 15,2 fő/km2
Főváros: Helsinki/Helsingfors 582 600 (1 162 900) fő
Államforma: elnöki köztársaság
Nemzeti ünnep: december 6. (a függetlenség napja, 1917)
Közigazgatás: 6 tartomány (lääni/län)
Fontosabb települések: Espoo/Esbo 229 500 fő, Tampere/Tammerfors 201 200 fő, Vantaa 189 200 fő, Turku/Åbo 178100 fő
Városi lakosság aránya: 64%
Pénznem: euró (1 euró=100 cent)
Nyelvek: finn, svéd (mindkettő hiv.), lapp, orosz
Népcsoportok: finn 93%, svéd 6%, orosz 0,5%, lapp (számi) 0,3%, egyéb 0,2%
Vallások: evangélikus 89%, ortodox 1%, felekezeten kívüli 9%, egyéb 1%
Születéskor várható élettartam: férfiak 74 év, nők 81 év
Népességnövekedés: 0,14%
Csecsemőhalandóság: 3,76%o
Írástudatlanság: 0%
Férfiak/nők aránya: 0,95
Legmagasabb pont: Halti, 1324 m
Legfőbb folyók: Kemijoki, Outujoki, Torniojoki
Gazdaság: ipari ország
Hazai össztermék (GDP) /fő (PPP): 26 200 USD (2002)
Munkanélküliség: 8,5%
Munkaerő: 2,6 millió fő
Infláció: 1,9% (2002)
A nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 4%, ipar 34%, szolgáltatások 62%.
Exporttermékek: műszaki berendezések és alkatrészek, vegyipari termékek, fémek; fa, papír, cellulóz.
Importtermékek: élelmiszer, kőolaj és olajszármazékok, vegyipari termékek, közlekedési eszközök, vas és acél, műanyagok, vetőmagok.
Főbb kereskedelmi partnerek: Európai Unió, USA és Oroszország.
A Botteni- és Finn-öböl mentén húzódó „ezer tó országa” alacsony, hullámos felszíne 500 m fölé emelkedik a Lappföldön és az ország északnyugati részén, míg a Skandináv-hegyvidék területén a legmagasabb. Az ország keleti részén alacsony középhegység húzódik, középső és déli részét a Finn-tóhátság (mintegy 6O 000 tóval, a tavak birodalma) és végmoréna vonulatok (Salpausselkä, Suomenselkä) helyezkednek el.
A finn törzsek az i.e. 8. és az i.sz. 1. század között vándoroltak be délkelet felöl mai hazájukba. 400 körül érkeztek az első svéd telepesek, majd 1157 és 1293 között a svédek három keresztes hadjáratban meghódították az országot, amely 1556-tól nagyhercegség volt a Svéd Királyság részeként. A18. században az oroszok fokozatosan elfoglalták a délkeleti részt, és a haminai békeszerződés eredményeként 1809-ben az ország többi része is orosz fennhatóság alá került. A mai állam 1919 nyarán alakult meg, akkor kiáltották ki a Finn Köztársaságot.
Az ország legfontosabb természeti kincse az ország kétharmadát borító fenyőerdő. Gazdasága a fakitermelésen, a fa feldolgozásán és világpiaci értékesítésén alapul. A világ második fa-, papír- és cellulózexportőre. Az ország ásványkincsekben (réz, cink, nikkel, króm) gazdag, amit a vízenergiából előállított villamosenergiával dolgoznak fel. Gépipara fa- és papíripari gépek, hajók gyártásáról ismert. A finn mezőgazdaság vezető ága az állattenyésztés (délen szarvasmarha, északon rénszarvas, prémesállat). A szántókon takarmányt, rozst és burgonyát termesztenek. Az Európai Unióhoz történt csatlakozása és az euró bevezetése meghatározó jelentőségű az ország gazdaságára az elkövetkező néhány évben. 2002-ben a gazdasági fejlődése a világpiaci események miatt lelassult, de 2003-ban ezt a folyamatot sikerült megállítani.
