Az egyiptomiak már régen megszokták az idegeneket. A külföldiek manapság turistaként, üzletemberként vagy műszaki szakemberként, az ENSZ vagy más nemzetközi szervezetek munkatársaiként jönnek, évszázadokon keresztül azonban hódítókként érkeztek. Kr. e. 525-től, amikor a perzsák elfoglalták az országot. Egyiptomot idegen hatalmak uralták. Majd jöttek a görögök Nagy Sándor alatt, később a rómaiak és az arabok. 1517-ben Egyiptom a Török Birodalom része lett. A napóleoni invázió 1798-ban Európa figyelmét fokozottan Egyiptomra irányította.
Így 1854-ben a francia mérnök és diplomata, Ferdinand de Lesseps engedélyt kapott a160 kmhosszú Szuezi-csatorna megépítésére, amely 1869-ben készült el. A tengeri hajóút lerövidítése Kelet felől nem új elképzelés. Kr. e. 2100 körül a fáraók építtettek egy csatornát egészen a Timszáh-tóig, azt később a perzsa hódító, I. Xerxész meghosszabbíttatta, de a Kr. e. 8. sz.-ban már használhatatlanná vált
1882-ben Egyiptomot Nagy-Britannia foglalta el, 75 évig tartó félgyarmati állapotot hozva létre; 1914-ben az ország brit protektorátus lett. A britek Egyiptom és a csatorna megvédésére csapatokat hagytak hátra, még azután is, hogy Egyiptom 1922-ben ismét és hivatalosan függetlenné vált. 1942-ben a II. világháború egyik legnagyobb csatáját vívták a Ny-i sivatagban, El-Alameinnél.
A nacionalista jelszót – „Egyiptom az egyiptomiaké” – az 1950-es években tettek követték. 1952-ben Faruk királyt lemondásra kényszerítették. Négy évvel később, miután a brit csapatok kivonultak, Gamal Abdel Nasszer államosította a csatornát. A létfontosságú vízi út fölötti ellenőrzés visszaszerzéséért indított hármas támadásnak Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael részéről a világközvélemenv nyomása, valamint a szovjet beavatkozás fenyegető veszélye vetett véget. Egyiptom végre a maga ura lett.
A nacionalista hullám tetőfokán Nasszer nagyszabású modernizációs programot kezdeményezett, ennek jelképe az Asszuánnál épült nagy gát. Az 1970-ben átadott létesítmény a világ egyik legnagyobb mesterséges tavát, a Nasszer-tavat hozta létre. A Nílus vizeinek szabályozásával a gát a homokos pusztaságból óriási területeken művelésre alkalmas földeket teremtett, s emellett az ipar számára elektromos áramot termel. A Nílus folyó mentén élőknek immár nem kell az évenkénti áradással megbirkózniuk, és néhány körzetben a szabályozott öntözésnek köszönhetően évente kétszer is vethetnek.
Ám a gáthoz fűzött remények csak részben váltak valóra. A termővé tett területek nagy része a nem hatékony gazdálkodás és a szakértelem hiánya – pl. nem megfelelő növények ültetése vagy a rosszul öntözött földek elszikesedése – miatt ismét elsivatagosodott.
Egyéb nehézségek is adódtak, így a folyó menti területeken az áradással kimosott tápanyagokat műtrágyával kellett pótolni. A gát építése és a Nasszer-tó létesítése miatt Abu-Szimbelből a tó duzzasztási szintje fölötti, magasabban fekvő területekre kellett áthelyezni II. Ramszesz fáraó templomait
A sivatag művelhetővé tételére két másik jelentős elképzelés is létezik, az egyik az „Új Völgy” terv, a másik a „Tahrir” terv. Az „Új Völgy” terv a Nílus völgyével párhuzamos virágzó, termékeny oázislánc létrehozását jelenti. Az öntözéshez a föld alatti készletekből mélyfúrással nyerik a vizet, s azt a Nasszer- tóból kiszivattyúzott vízzel pótolják. A „Tahrir” tervet a Nílus-delta Ny-i szélén, félúton Kairó és Alexandria között valósítják meg, a Nílus vizére és forrásokra alapozva.
A Nílus menti rendkívül termékeny termőföldön rizst, kukoricát, árpát, búzát, zöldséget és babot termelnek saját felhasználásra, valamint cukornádat, gyapotot, rizst, datolyát, hagymát, zöldségféléket eladásra.
A természetes vegetáció is gazdag; datolyapálma, tamariszkusz, mimóza, eukaliptusz, ciprus, jázmin alkotja. A legfontosabb piaci termék és devizaforrás a gyapot.
A legfontosabb háziállatok: szarvasmarha, bivaly, juh, kecske és teve. A sivatagi éghajlathoz legjobban alkalmazkodott tevét málhás állatként használják.
Egyiptom növekvő és sokágú ipara vasat és acélt termel, alumíniumot, különféle vegyipari termékeket, szerszámokat, bútort, üveget, textíliát állít elő. Energiaforrásokból az ország önellátó. A Sínai-félszigeten szenet bányásznak, s Egyiptom kőolaj- és földgázkészleteiből a belföldi igények kielégítésén túl exportra is jut. Ennél sokkal jelentősebb devizaforrás a Szuezi-csatorna, amely a hajózási vámokból komoly bevételt biztosít. Ezek a bevételek azonban az utóbbi időben jelentősen csökkentek, mivel a nagy tartályhajók megkerülik Afrikát. A csatornát az utóbbi években mélyítették és szélesítették, hogy nagyobb hajók is áthaladhassanak rajta.
Egyiptom, stratégiai helyzetének egyik következményeként széles körű nemzetközi támogatást élvezett. Jelenleg azonban az ipar erős ellenőrzése és szabályozása (az ipari üzemek nagy hányada állami tulajdon) távol tartja a politikai bizonytalanságtól való félelem okán amúgy is óvatos külföldi befektetőket.
