Edinburgh
Történelem
Az első írásos feljegyzések, melyekben a várost, mint önálló, az erődtől független területet jelölik meg, a XII. századra nyúlnak vissza. Ekkor bocsátotta Edinburghot I. Dávid király a Holyrood elnevezésű egyház rendelkezésére. Az angolok és a skótok közt a 13. században folytonos határháborúk dúltak, mely következtében az Edinburgh-i vár gyakran került angol fennhatóság alá. Ez azonban nem tarthatott tovább a 15. századig, amikor is IV. János király a királyi bíróságot Holyroodba költöztette, Edinburg pedig Skócia fővárosa lett. Edinburgh gazdaságilag és kulturálisan is felvirágzott. A város igazi modernizálása viszont csak a jakobinus felkelés után kezdődött, ekkor a városfalakat is kiterjesztették, létrehozták az Újváros nevű városrészt, a Nor Loch mocsarat lecsapolták. Edinburgh kulturális központtá vált, Észak Athénjének is nevezték, az Újváros grékóromán építészetének köszönhetően. Az iparosodás időszaka a 19. század, elsősorban a kikötőre, Leithre koncentrálódott, Edinburgh maga nem nőtt. Így Glasgow lassan megelőzte, Skócia ipari, kereskedelmi központjává vált, míg Edinburgh csupán kulturális központ maradt.
Látnivalók, nevezetességek
A város elrendezése így különösen festői, a vulkanikus eredetű, meredek kőszirt tetejére emelt várból a főutca végéig lankás hegygerinc halad lefelé. Míg a vár bejáratát skót szoknyás kapuőr vigyázza, a bejárati torony jobb oldali boltozatában Sir William Wallace szobra magasodik, kinek legendáját Mel Gibson vitte világsikerre a Braveheart című filmben. A vár első emeletén a királyi kardot, jogart és a koronát is megtekinthetjük.
Edinburgh belvárosát a Princes utca 1816-ban épített kertjeinek széles sávjai osztják ketté, melyek helyén a Jégkorszakot követően, Nor´Loch mocsara leledzett. A déli oldal hangulatát az edinburgh-i vár és az Óváros hosszú sétánya szabja meg. Míg előbbit egy kialudt vulkánból keletkezett hegy csúcsára építették, utóbbi a hegygerincen fut végig.
A vártól nyugatra a város pénzügyi kerületét találjuk, melyet különböző biztosítók és bankok fémjeleznek. Errefelé magasodik az egyik legimpozánsabb épület is, az óriási, kör alakú kövekből álló Edinburgh-i Nemzetközi Konferencia-központ.
Az óváros nemcsak középkori alaprajzát, megannyi reformkori épületét is megőrizte. Az edinburgh-i várat a Királyi Palotával a Fő utca, más néven a Királyi Mérföld köti össze, melyről kisebb mellékutcák vezetnek le a hegyoldalról. Edinburgh legelőkelőbb negyedében, a Royal Mile-on található a Holyrood Palace is, ahol a Királynő tartózkodik, amikor Skóciában jár, valamint itt székel a Skót Parlament is. A mérföldhosszú utcát piacterek és olyan történelmi épületek tarkítják, mint a Szent Giles-katedrális, vagy a Bíróság. Erre találjuk a Skót Királyi Múzeumot, a Sebészcsarnokot és a neves Edinburgh-i Egyetem épületét is. A felszín alatt pedig számos alagút és barlang húzódik, melyeket az 1824-ben pusztító tűzvész után építettek.
Sok épület esett áldozatul a 2002. decemberében pusztító tűzvésznek is, többek közt a híres Aranylabda klub és az Edinburgh-i Egyetem Informatikai karának egyik könyvtára.
Az óváros egyre fokozódó zsúfoltságát kiküszöbölendő, az Újváros terve a 18. században született meg az edinburghiakban. Ma sokan úgy vélik, hogy ez a világ legszebb György-kori épületeinek tára. Az 1766-ban kiírt pályázatot a 22 éves James Craig nyerte el, akinek kissé merev stílusú terve, éppen beleilleszkedett a felvilágosodás korabeli ideológiákba. Az Újváros főutcáját György utcának nevezték el, amely északi irányban követi az óvárosból induló természetes lankát. A lanka két oldalán két másik főutca is épült. A Princes utca, azóta sétálóutca lett, amelyen ma már csak kevés György-korabeli épületet találunk. A nyugati végen található Charlotte teret viszont, melyet Robert Adam tervezett, gyakran nevezik Britannia legfigyelemreméltóbb György-kori terének. A tér északi oldalán magasodik Skócia miniszterelnökének hivatalos lakóhelye, a Bute House is.
A város kikötőjét, melyet 1920-ban csatoltak Edinburghoz Leithnek nevezik, saját öntudattal bír, melyet jól szemléltet, hogy még ma is „Észak-Edinburgh és Leith” néven ülésezik a parlament. Leith fejlesztésével a város olyan hajós társaságokkal tudott üzletet kötni, melyek rendszeres járatokat indítanak Norvégiába, Svédországba, Dániába, Németországba és Hollandiába.
A város legújabb, kissé frivol látványossága egy falra erősített tehénhátsó, mely farka felemelésével és apró szellentéssel jelzi a pontos időt a helybélieknek naponta háromszor.
Családosoknak érdemes felkeresni a Corstorphineben található Edinburgh-i állatkertet is, mely az Edinburgh-i Vár után, évi 600 ezer látogatójával, Skócia második legnépszerűbb fizetős turistalátványossága. Britanniában ez az egyetlen állatkert, ahol jegesmedvéket és koalákat is találunk, ahogy ez volt a világ első Zooja is, ahol pingvintelepeket létesítettek.
Aki vásárolni szeretne, Edinburghben megteheti. A jótékonysági boltoktól kezdve a nagy márkákig mindent megtalálunk a városban. Louis Vuitton, Emporio Armani üzleteket a Multrees Walkon találunk, a George Streeten pedig kellemes hangulatú, független boltok sora várja, hogy felfedezzük őket.
Az Edinburgh-i fesztiválok sorából a Fringen túl kiemelkedik még a minden év augusztusában megrendezésre kerülő Edinburgh Military Tattoo, a várban tartott nagyszabású, tradicionális katonai felvonulás, a majd három évtizedes múltra visszatekintő Jazz Fesztivál, az Edinburgh Art Festival, mely idén Picasso munkásságára helyezi a hangsúlyt, valamint a Nemzetközi Filmfesztivál is, melyre július 13-a táján már érdemes jegyet váltani.
Szállás útikalauz ITT, edinburghi szálláshelyek, szálloda ajánló.