Dublin a XVII. és XVIII. században élte fénykorát. Rengeteg jelentős épületet húztak fel. Ezek egyike a Bank of Ireland a College Green-nél. 1801-ig, amikor is az „Act of Union”-nal Írország egyesült a Brit Királysággal, ebben az épületben ülésezett az ír parlament. 1802-ben megvásárolta a Bank az épületet, de a Lordok Háza napjainkig csaknem változatlanul megmaradt. Az épületet 1729-ben tervezte Sir Edward Lovett Pearce – ez volt Európa első tudatosan parlamentnek szánt építménye. A Bankkal szemben van a Trinity (Szentháromság) College főbejárata, melyet még 1592-ben alapítottak, I. Erzsébet királynő védnöksége alatt. Számos író folytatta itt tanulmányait, például Jonathan Swift, Oscar Wilde, John Millington Synge és Samuel Beckett.
A bejáratot Edmund Burke publicista és Oliver Goldsmith drámaíró és költő szobra keretezi.
Az egyetemtől délre fekszik a Grafton Street. Dublin legelőkelőbb Bevásárlónegyede. A XVIII. századi alkirályról elnevezett utcában találhatók az olyan nagy múltú üzletek, mint a Brown Thomas és a Weir & Sons – modem butikok, cipőboltok, zenebutikok, gyorséttermek és a Bewley’s Oriental Café. A Bewley’s valójában már intézmény, hiszen 150 éve áll fenn. A legkülönfélébb tea- és kávéfajták kaphatók itt, de lehet a kiváló ír reggeli mellett újságot is olvasni, és hallgatni az utcai zenészek, a buskerek kintről behallatszó muzsikáját. A Grafton Street végén terül el a kilenchektáros St. Stephen’s Green városi park, melyet 1880-ban Sir Arthur Edward Guinness építtetett.
Dublin egyik legszebb terén, az egyetemtől délkeletre fekvő Merrion Square-en a György korabeli városépítészet csodálatos ékszereit találhatjuk, melyek 1714 és 1830 között épültek. A kapukon elhelyezett, díszesen megformázott, különböző formájú kopogtatók, melyeket igen szívesen fényképeznek a turisták, eredeti funkciójuk mellett – tekintettel a házak homlokzatának egységességére – arra is szolgáltak, hogy megkönnyítsék a lakóknak, hogy hazataláljanak. Az egyes házakon emléktáblák jelzik, hogy milyen hírességek laktak ott: Oscar Wilde szülei, William Butler Yeats költő és Daniel O’Connell, az ügyvéd és népvezér.
O’Connell volt a XIX. század eleje óta Írországot is elnyomó angol uralommal szembeni ellenállás legismertebb vezére. A gyarmati időben, Írországban kizárólag protestánsok kaphattak hivatali állást, neki sikerült elérnie, hogy katolikusok is bekerülhessenek a parlamentbe. Bár a további felszabadítási kísérletek megfeneklettek, beleértve a Ieglátványosabbat is az 1916-os húsvéti felkelést. Ennek színhelye a 200 évvel korábban épült General Post Office, a Főposta előtti tér volt. A jón oszlopok között állva hirdette ki Patrick Pearse az Ír Köztársaságot, s ezzel az angol gyarmati uralom megszűntét. Az ügy azonban elbukott, a felkelést leverték, a vezetőket kivégezték. Csak hat évvel később sikerült elérni, hogy véres harcok eredményeképpen Írországot szabad államnak nyilvánítsák.
A harcok során a jómódúak által lakott O’Connell Street sok polgárháza is jelentős sérüléseket szenvedett, s így sokat veszített eredeti ragyogásából.
Annak ellenére, hogy a régi épületek közül – leginkább pénzszűke miatt – sok romlásnak indult, Dublinnak mégis megvan a maga bája. Olyan bája, mely az ott élő barátságos és nyílt emberek bensőéből fakad. A képek erről nem mondanak el mindent, sőt, általában idő kell a mélyebb kultúrális értékek felfedezéséhez, aki itt él megszereti, aki átutazóban van, és jók a megérzései, az gyorsan megérti.
