A Központi-völgy
Chile lakosságának mintegy 60%-a egy 800 km hosszú, keskeny földsávon él. A Chilei-völgy vagy Központi-völgy Aconcagua tartománytól a Concepción város körüli Bío-bío tartomány D-i határáig, a Bío-Bío folyóig terjed. A Központi-völgy az ország középpontja. Enyhe, mediterrán éghajlata Kalifornia D-i részének éghajlatához hasonló. A környéken rengeteg a gyümölcsös, kövér legelők, gabonaföldek és szőlőtermelő vidékek váltakoznak. A chilei borok exportja egyre jelentősebb.
A Concepcióntól D-re fekvő Lota és Schwager szénbányái több száz kilométerre benyúlnak a tengerfenék alá. A szárazföldön található a hatalmas rézbánya, az El Teniente, a világ egyik legnagyobb bányája. A hegy lankáin élő bányászközösségeknek mintegy 12 000 tagjuk van. La Escondida, egy másik hatalmas rézbánya 1990 óta üzemel, és a várakozások szerint El Tenientéhez hasonlóan évente 320 000 t rezet nyernek majd belőle – többet, mint Chuquicamatában. A bányák azonban teljes egészében külföldi tulajdonban vannak, és ezért a chileieknek nem sok haszna van belőlük.
A legnagyobb iparvárosok is e területen találhatók, köztük Concepción és a kikötőváros Valparasío. Ez utóbbit a legutóbbi földrengés súlyosan megrongálta. Ebből a természeti csapásból Chilének gyakran jut osztályrészül. A főváros, Santiago 97 km-re fekszik a tengerparttól, az Andok lejtőjén.
Jóllehet a Központi-völgy jó termőterület, és éghajlata is tökéletesen megfelel növénytermesztésre, a Santiago környéki településeken megélhetési gondokkal küzdenek a helyi lakosok. A szegénység miatt a vidéki területekről nagy tömegek költöztek a prosperáló ipari városokba, egyre súlyosabb lakásgondokat okozva. 1990-től, amikor Patricio Aylwin lett az ország elnöke, majd utóda, Eduardo Frei alatt a gazdasági élet fellendült. A hatalmas felhőkarcolók gomba módra szaporodnak Santiagóban és a többi városközpontban. Az új kormány a nemzeti jövedelem 15%-át fordítja szociális kiadásokra, és tíz új lakóházból kilenc állami támogatással épül. Egyedül 1993-ban több mint 100 000 ház és lakás épült.
A mezőgazdasági munkások alacsonyabb életszínvonala azonban továbbra is gondokat okoz, mert az egyenlőtlen birtoklási rendszer hagyományai mind a mai napig éreztetik hatásukat. A 16. sz.-ban, amikor az ország a spanyol hódítók kezére került, a spanyolok felosztották egymás között a földbirtokokat. A birtoklási rendszer azóta is változatlan, és a gazdagok hatalmas földbirtokaikat a szegényekkel műveltetik meg.
Az 1960-as években a kereszténydemokrata Frei agrárreformot vezetett be. A cél a nagybirtokok felosztása volt, és egyúttal az, hogy a mezőgazdasági dolgozók számára legalább a minimálbért biztosítsák. A radikális erők azonban nem voltak elégedettek a reformokkal, mert Eduardo Frei Montalvo elnök nem tudta maradéktalanul teljesíteni a szegényeknek tett ígéreteit. Az 1970-es választások után a szocialista Salvador Allende vezette marxista kormány került hatalomra. Világviszonylatban ez volt az első eset, hogy demokratikus választásokon marxisták győzedelmeskedtek.
Allendére azonban a választóknak mindössze egyharmada voksolt, és a választói rétegek jelentős része ellenezte a szocialista reformintézkedéseket. Az Egyesült Államok, amely ideológiai okok miatt ellenségesen viselkedett az Allende-kormánnyal szemben, pénzügyi támogatást nyújtott az Allende intézkedéseit ellenző nagy gazdasági csoportosulásoknak. 1973-ban az ország gazdasági helyzetére való hivatkozással, katonai puccsal megdöntötték Allende kormányát, az elnököt megölték.
Augusto Pinochet rémuralma alatt több ezer baloldalit végeztek ki, és mintegy egymillióan menekültek el az országból. A szocialista politikai intézkedéseket drasztikus módon eltörölték, a földbirtokokat visszaadták eredeti tulajdonosaiknak, a az Allende idején államosított vállalatokat privatizálták, sőt még többet is,. mint amennyit eredetileg államosítottak.
A kemény inflációellenes megszorító intézkedések rövid ideig tartó gazdasági fellendülést eredményeztek. Az 1970-es évek végén bekövetkezett világméretű gazdasági hanyatlás idején Chilében újra magasra szökött az infláció, rohamosan nőtt a munkanélküliek száma, és csökkent az életszínvonal.
Amióta véget ért a Pinochet nevéhez fűződő katonai diktatúra, Chilében a dél-amerikai kontinens egyik legszilárdabb kormánya került hatalomra. A demokratizálódási folyamat pozitív hatással volt az ország gazdasági helyzetére. Az infláció egy számjegyű, a valutatartalékok a bővülő export jóvoltából növekszenek, és viszonylag alacsony a munkanélküliség.
Lakossága, népességi adatok alakulása települések és régiói szerint: www.citypopulation.de/Chile.html.