A balkáni állam egykor a Szovjetunió hű csatlósa volt, de már itt is megindult a demokratikus átalakulás
Alig 50 év kellett ahhoz, hogy Bulgária a nyomorgó parasztok országából viszonylag fejlett és virágzó állammá alakuljon át. Az ország életének központjai a falvakból a városokba tevődtek át. A városi lakosság 1946-ban még csupán az összlakosság egyötödét alkotta, 1994-re azonban ez az arány háromötödre növekedett. A több mint 1 millió lakosú Szófia ma hatszor akkora, mint 40 évvel ezelőtt. Dimitrovgrad, Pernik és más új városok adnak otthont a kőszenet és érceket kitermelő bányászoknak.
Bulgárián át futnak az Európát és Kis-Ázsiát É-D-i irányban összekötő nagy fontosságú útvonalak. Az országot a Marica folyó völgye osztja két félre.354 kmhosszú fekete¬tengeri partvonala minden évben turisták tízezreit csalja ide. Éghajlata a völgyek D-re néző oldalaiban mediterrán, másutt (a hegyekben és É-on) kontinentális. Termékeny vidék ez jelentős ásványkincsekkel, jó vízellátással, szép tájakkal és olyan bájjal, amelyet még az elmúlt 50 év óriási változásai sem tudtak kikezdeni.
Bolgárok, Törökök és Szlávok
A bolgár nép az őslakos trák, a 6-7. sz.-ban betelepült szláv és a 7. sz. végén ide vándorló volgai bolgár törzsek összeolvadásából alakult ki. Az ország uralkodó rétegét ezután a bolgárok adták, ám idővel ők is átvették a szláv nyelvet és kultúrát. Az első bolgár állam a 10. sz. elején élte fénykorát. A terület 10l8-ban a Bizánci Birodalom kezére került, 1185-ben azonban a bolgárok visszaszerezték. 1396-ban az országot az oszmán-törökök foglalták el. Uralmuk ellen a 16. sz.-tól számos felkelés zajlott, a legjelentősebb 1876-ban, ám a törökök ezt is vérbe fojtották. Az orosz seregek 1878-as törökök feletti győzelme tette lehetővé a független bolgár állam létrejöttét, és ez alapozta meg a bolgár-orosz barátságot is. A Törökországhoz fűződő utolsó szálakat az 19l2-es első balkáni háború metszette el, amikor az egyesített bolgár, görög, szerb és montenegrói erők szinte az egész félszigetről kiűzték a törököket.
Bulgária a II. világháborúban a németek oldalán harcolt. Amikor az országot 1944-ben elfoglalták a szovjet csapatok, a kommunisták ragadták magukhoz a hatalmat. 1946-ban megdöntötték a monarchiát, és megalakult a Bolgár Népköztársaság. Az országban még ma is jelentős – 8.5%-nyi – török kisebbség él.
A mezőgazdaság modernizálása viszonylag jó életkörülményeket teremtett. Legfontosabb ága a növénytermesztés; jelentős az évelő kultúrák (szőlő, gyümölcs), és a zöldségtermesztés aránya („bolgár kertészet”). 1950 és az 1970-es évek között megnégyszereződött az élelmiszer-termelés, miután a mintegy 13 millió kisparaszti parcellát 3453 termelőszövetkezetben egyesítették. E szövetkezetek 1959-ben 792 még nagyobb szövetkezésben egyesültek, amelyek átlagosan 7000 ha-on gazdálkodtak.
A szövetkezetek gépesítéssel, műtrágyázással és öntözéssel növelték a termelést. A hozamok javítását elősegítette a területi specializálódás is: É-on, a Duna környékén rizst, a folyó felé lejtő É-i síkságon búzát, kukoricát, cukorrépát, szőlőt és gyümölcsöt, az ÉK-en fekvő Razgrad környékén napraforgót, a Kazanlak környéki medencében rózsát (a rózsaolajért), a széles Marica-völgyben gabonaféléket, dohányt, gyapotot és gyümölcsöt termesztenek. A D-i határ közelében fekvő Szvilengrad vidékén selyemlepke-tenyésztés céljából eperfát nevelnek, a D-i völgyekben dohányföldek terülnek el. A Balkán- és a Rodope hegység környékén az állattartás a jellemző.
A kisbirtokok kollektivizálásával nagyjából egy időben vagy 160 szövetkezetet ipari-mezőgazdasági komplexummá fejlesztettek. Ezekben korszerű növénytermesztési módszereket alkalmaztak, amelyek jelentős export- jövedelmet hoztak az országnak. A függetlenség kikiáltása után terveket dolgoztak ki a földek eredeti tulajdonosaiknak való visszaadására. A mezőgazdaság privatizációja viszonylag sikeresen haladt, az ipar azonban egyre növekvő nehézségekkel küszködött. A keleti tömb felbomlásával erősen visszaesett a termékei iránti kereslet (Bulgária exportjának 80%-a a KGST-be irányult), és hiába igyekezett új piacokat találni, ipari termelése drámai módon csökkent, energiahiány alakult ki, több élelmiszerre jegyrendszert vezettek be. A munkanélküliség és a pénzromlás mértéke az egekbe szökött: 1991-ben 500%-os volt az infláció. A nyugati befektetők vonakodtak az itteni üzletektől, pedig Bulgáriának jelentős ásványi vagyona van. Kőolaj és a földgáz tekintetében viszont teljes mértékben külső forrásokra – javarészt a Független Államok Közössége (FÁK) tagországaira van utalva.
Az országot évtizedeken át az ortodox kommunista Todor Zsivkov vezette. Zsivkov 1989 novemberében lemondott, de az 1946 utáni első szabad választásokon, 1990-ben még a Bolgár Szocialista Párt néven induló volt kommunista párt futott be az első helyen, amelyet 1991 októberében az antikommunista ellenzék, a Demokratikus Erők Szövetsége váltott fel. Az 1995-ös választások ismét a szocialisták győzelmével végződtek. 1994-ben Bulgária megegyezett a legjelentősebb Ny-i kereskedelmi bankokat tömörítő Londoni Klubbal az ország adósságának közel felére csökkentéséről. Megkezdődött a FÁK-kal és a K-i és közép-európai országokkal fennálló gazdasági kapcsolatainak szerkezeti átalakítása.
SZÁMOK ÉS TÉNYEK
Terület: 110 994 km2
Lakosság: 468 000
Népsűrűség: 76 fő/km2
Főváros: Szófia
Államforma: köztársaság
Pénznem: I leva=100 sztotinka
Nyelv: bolgár (hivatalos); török, cigány, macedón
Vallás: ortodox 85%, muzulmán 13%, egyéb 2%
Éghajlat: a hegyekben és az ország É-i részén kontinentális, a D-re néző völgyekben mediterrán; Szófiában a januári középhőmérséklet -2 oC, a júliusi 18 oC
Földhasznosítás: művelt terület 37%, rét és legelő 18%, erdő és erdős terület 35%, egyéb 10%
Elsődleges nyersanyagforrások: búza, árpa, szőlő, kukorica, napraforgó, alma, dohány, szarvasmarha, juh, fa; kőszén, lignit, bauxit, ólom, réz, cink
Fő exportcikkek: dohány, gyümölcs, zöldség, bor, élelmiszerkonzervek, gépek, járművek, fémtermékek, fémércek, ruházati cikkek
Nemzeti jövedelem/fő: 1106 USA-dollár
Természetes szaporodás: -16 ezrelék
Várható élettartam férfiak 70 év, nők 76 év