Bosznia és Hercegovina – Borongós történelem, nemzetiségek, adatok

Háborús és hidegháborús évek

Sarajevo (Szarajevó, a főváros), ahol egy merénylő golyója 1914-ben kirobbantotta az I. világháborút, akkoriban a Habsburg-ház uralta Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott. A gyilkos egy boszniai szerb nacionalista volt, áldozata pedig Ferenc Ferdinánd főherceg, a monarchia trónjának várományosa. Ausztria-Magyarország hadat üzent Szerbiának, és hamarosan más európai országok is bekapcsolódtak a háborúba.

Az I. világháború után Bosznia-Hercegovina a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett. A szerbek, horvátok és szlovének lakta területeken létrejött királyságban (neve 1929-ben Jugoszláviára változott) a szerbeké volt a vezető szerep, de az egyesüléssel egyik fél sem volt igazán elégedett. Bosznia-Hercegovinában a feszültségek igen hevesen robbantak ki akkor, amikor 1941-ben a tengelyhatalmak a német bábállamhoz, Horvátországhoz csatolták a területet. Véres polgárháború vette kezdetét a szerbek, a horvátok és a muzulmánok között. A horvát usztasa rezsim üldözni kezdte a szerb lakosságot s ebben gyakran a muzulmánok is segítették. A bosszú természetesen nem maradt el: először a royalista szerb csetnikek, majd Tito partizánjai vágtak vissza.

Az, hogy Jugoszlávia oly sokáig egyben maradt, nagyrészt Tito marsall II. világháború utáni kommunista rezsimjének volt köszönhető. Tito átfogó programot indított a mezőgazdaság, az ipar és az idegenforgalom fejlesztésére, valamint hogy országát nyitottabbá tegye a külvilág felé. Sztálin megriadt attól, hogy Tito nem hajlandó követni a moszkvai irányvonalat (Jugoszlávia az önigazgatás elvén alapuló modell szerint kezdte meg az új társadalom felépítését), s 1949-ben elrendelte az ország kizárását a kommunista pártok nemzetközi szervezetéből, a Kominformból.

A Szovjetunió és a kelet-európai kommunista országok 1948 és 1955 között „blokád alá vonták” Jugoszláviát. Azt remélték, a szovjet és cseh gépek, a lengyel kőszén nélkül összeomlik Tito rendszere. A blokád azonban szándékaikkal ellentétes hatást váltott ki, és minden addiginál jobban összekovácsolta az országot.

A soknemzetiségű ország

Tito egyszer azt mondta: „Én egy olyan ország vezetője vagyok, amelyben két ábécét és három nyelvet használnak, ahol négyféle vallás és ötféle nemzetiség képviselői élnek hat köztársaságban, és ebben a hét szomszédtól körülvett országban nyolc nemzeti kisebbséget tartunk számon.”

Tito valójában igencsak alábecsülte a nemzeti kisebbségek számát A szövetségen belüli feszültségek a halála utáni évtizedben felerősödtek, és Jugoszlávia az 1990-es évek legelején öt különálló köztársaságra bomlott.

Bosznia-Hercegovina lakosságának 44%-a muzulmán, 31%-a szerb, 17%-a horvát. A szomszédos Szerbia támogatását élvező szerbek ellenezték az ország kiválását Jugoszláviából, bojkottálták a függetlenség ügyében kiírt népszavazást is. 1992 márciusában azután kitört a háború.

Mivel az ország különböző nemzetiségi csoportjai teljesen elkeveredtek egymással, arra nem volt lehetőség, hogy a területet a nemzetiségi határvonalak mentén osszák fel. A szerbek módszeres „etnikai tisztogatásba” kezdtek: a muzulmánokat rendre elüldözték a településekről, 1994 végére sok, egykor muzulmán többségű körzetben már szinte nem is maradt belőlük. A kegyetlen háború miatt az ország 4.4 milliónyi lakosságának nagyjából a fele volt kénytelen elhagyni otthonát

A szerbek jól fel voltak fegyverezve; ugyanez nem volt elmondható a muzulmánokról, akik az ENSZ támogatásában reménykedtek. A vérontás éveken át tartott miközben a Nyugat képtelen volt megtalálni a béketeremtés hathatós módját.

Sarajevo 1992 és 1994 között a világ figyelmének középpontjába került ugyanis a boszniai szerb csapatok ez idő alatt ostrom alatt tartották a várost, dacára annak, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa védett övezetnek nyilvánította azt. Katonát azonban a Nyugat csak maroknyit küldött a városba; semmit sem tett a Sarajevót a környező hegyekből szünet nélkül lövő boszniai szerbek ellen.

A patthelyzetet egy különösen súlyos aknatámadás törte meg 1994 februárjában. Az ENSZ és a NATO ultimátumot intézett a szerbekhez, és megtörték az ostromzárat, bár néha még mindig előfordultak aknavetős támadások, és az orvlövészek sem tétlenkedtek. Az ostrom idején a város lakossága 150 000 fővel csökkent; az idősek, a gyermekek és a nők jelentős részét kimenekítették, 10 000-en vesztették életüket, és 56 000-en sebesültek meg. A házak 60%-a vagy elpusztult, vagy súlyosan megrongálódott. Hasonló sorsra jutott Banja Luka, Mostar, Goražde és Tuzla is.

Az ENSZ és az Európai Unió közvetítőket küldött a helyzet rendezésére. A szerbek azonban, akik ekkor az ország területének több mint 70%-át tartották ellenőrzésük alatt, minden béketervet visszautasítottak. Végül 1993. november 21-én Daytonban (USA, Ohio állam) a szemben álló felek aláírták a 43 hónapja tartó háborút lezáró békeegyezményt. A boszniai szerbek kapták a volt jugoszláv tagköztársaság területének49, a Muszlim-Horvát Föderáció az 51%-át; egyben kimondták a menekültek hazatérési jogát. Az. ENSZ felfüggesztette (1996-ban feloldotta) a Kis-Jugoszláviát sújtó gazdasági embargót. A NATO – a megállapodás betartására – 60 ezer katonát vezényelt Boszniába. Az IFOR névre keresztelt nemzetközi haderő 1996 elején váltotta fel az ENSZ kéksisakosait, s 1996 végén megállapodás született arról, hogy az IFOR 1998. június 20-ig – mint SFOR – Boszniában marad.

Bosznia

SZÁMOK ÉS TÉNYEK

Terület: 51 129 km2
Lakosság: 3 628 000
Népsűrűség: 71 fő/km2
Főváros: Sarajevo
Államforma: a Szerb Köztársaság és a Muszlim és Horvát Föderáció uniója, háromfős elnökséggel
Pénznem: 1 boszniai dinár=100 para
Nyelv: szerbhorvát
Vallás: keresztény 50% (ortodox 31%, katolikus 15%), szunnita muzulmán 40%, egyéb 10%
Éghajlat: mérsékelt kontinentális, egész évben viszonylag egyenletes csapadékkal, a D-i területeken félig mediterrán; Sarajevóban a januári középhőmérséklet -1,4 oC, a júliusi 19.5 oC
HÁBORÚ ELŐTTI ADATOK:
Földhasznosítás: művelt terület 22%, rét és legelő 25%, erdő 36%, egyéb 17%
Elsődleges nyersanyagforrások: vasérc, kőszén, réz, króm, ólom, só, cink, bauxit, mangán; szőlő, gyümölcs, búza, haszonállatok
Fő gazdasági ágak: bányászat, acélgyártás, textilipar, olajfinomítás, bútorgyártás, ” fegyvergyártás, dohányipar
Fő exportcikkek: vasérc és más fémércek, fémtermékek, gépek, szövetek
Nemzeti jövedelem/fő: 675 USA-dollár
Természetes szaporodás: -5 ezrelék
Várható élettartam: férfiak 72 év, nők 78 év

Tudnivalók 2. rész.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.