Afganisztán – Mezőgazdaság és ipar

Jobb időkben Afganisztán képes megtermelni a lakosság ellátásához szükséges élelmiszert, bár a természet egyensúlya könnyen felbillen. Búza, gyümölcs, gyapot, zöldség, cukorrépa, ízletes dinnye, szilva, birsalma, sárgabarack és füge érik a meleg őszi napsütésben, Kandahár zamatos őszibarackja és szőlője is messze földön híres. Nyugaton kevésbé ismert gyógyfüvek is megteremnek errefelé. Az országban három ritka háziállatot tenyésztenek: a jakot, a kétpúpú tevét és a karakül juhot, amelynek puha, göndör gyapjából az értékes perzsabundát készítik. Az afgán takarók és birkabőr kabátok is keresettek.

Az ipar fejletlen; textíliát, cementet, bőr- és üvegárut, kerékpárt és élelmiszert gyárt. A föld mélye sokféle ásványkincset rejt, köztük szenet, vasércet és rezet, kitermelésük azonban többnyire gazdaságtalan. A kevés kivétel egyike a földgáz, amelyet a távoli É-on, Sibargan és Szári-Pul környékén bányásznak és a Független Államok Közösségébe (FÁK) exportálnak. ÉK-en, a Badahsán-hegységben és a Pandzs völgyében kék színű féldrágakő, a nemes lazúrkő (lapis lazuli) található.

A legtöbb afgán élete kemény és egyszerű. Egyesek a hegyek közti völgyekben, olyan magasan élnek, hogy a hó gyakran hónapokra elzárja őket a külvilágtól. Néha egész közösségek költöznek egyik faluból a másikba, hátha termékenyebb földre találnak. A nyáját terelgető, cserzett bőrű hegyipásztor puskával a vállán, turbánban és köpönyegben romantikus látványt nyújt. Sokan azonban nyomorban élnek, s aszály idején szörnyű éhség gyötri őket.

Afganisztán iszlám állam, az oktatás – már ahol egyáltalán létezik – általában a mollahok (vallási vezetők) kezében van. A család patriarchális és nagy létszámú, de a gyermekek fele meghal, mielőtt betöltené ötödik életévét. A társadalomban férfiuralom van. A városokon kívül a legtöbb nő lefátyolozva jár, de sokukat egyáltalán nem engedi ki a férjük az utcára. Egyes helyeken nem hivatalosan ugyan, de már 3 fontért kapható feleség. A nők teljesen ki vannak rekesztve a politikából.

Fő táplálékuk a rizs, a nan (palacsinta formájú kenyér) és a birkahús, az étkezést gyümölccsel fejezik be. Kedvenc italuk az erősen cukrozott zöld tea. Afganisztánban a teaház az a hely, ahol a barátok találkozhatnak és beszélgethetnek, az idegenek pedig szórakozhatnak. Még a legszegényebb afgán is rendkívül vendégszerető, a látogató könnyen zavarba jöhet, amikor a szűkölködő család a legkitűnőbb falatokat rakja elébe. A bazárokban és a mecsetekben zajlik az igazi közösségi élet: kevés szabott ár van, a bazárokban az alkudozás természetes. (A polgárháború miatt felszöktek az árak, így sokak számára már az alapvető árucikkek is megfizethetetlenek.)

A turistákat elsősorban a természet vad szépsége vonzza: kevés ország büszkélkedhet több csipkézett hegycsúccsal, magasabban fekvő hágókkal vagy káprázatosabb panorámával. Kabulnak sajátos varázsa van. Akad ugyan néhány modern szállodája és épülete, de az érdeklődést inkább az óváros keskeny, girbegurba utcácskáinak és bazárjainak, valamint a különböző népek kavalkádjának köszönheti.

A korábbi hódítók hagyatékai között találjuk Bábur sírját és kertjeit, aki 1504-ben elfoglalta és a Mogul Birodalom fővárosává tette Kabult, valamint Nádir perzsa sah mauzóleumát, aki 1738-ban szállta meg a várost K felé a lenyűgöző, szűk és meredek Hajbár-hágó vezet át a Szaféd-Kóh-hegységen, és köti össze a pakisztáni Peshawart Kabullal.

Ny-on, a Perzsiából Indiába vezető, ősi kereskedelmi útvonal mentén fekszik Herát, amely citadellájáról, piacairól és a színes gharrikról (lófogatú konflis) nevezetes. A város Nagymecsetét a 12. sz.-ban építették, minaretjei páratlan szépségűek. A Kabultól ÉK-re található kisváros, Bamiján egykor buddhista erődítmény volt: a lakatlan Istenek Völgye hatalmas, kőből faragott Buddha-szobraival lélegzetelállító látvány. A csaknem3400 mhosszú Szalang-alagút a Hindukus hegységen vezet keresztül az É-i síkságokig s még tovább, abba a távoli világba, amelytől Afganisztán a mai napig többé-kevésbé el van zárva.

SZÁMOK ÉS TÉNYEK
Hivatalos név: Afgán Iszlám Állam
Területe: 647 500 km2
Lakossága: 20 883 000
Népsűrűség: 32 fő/km2
Fővárosa: Kabul
Államforma: polgárháborús állapotok nemrég is voltak; nem volt elismert kormány – Tálibok: hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%A1libok.
Pénznem: 1 afgáni=100 pul
Nyelv: pastu és dari (perzsa)
Vallás: muzulmán
Éghajlat: szárazföldi, kevés csapadékkal, ami eső formájában hullik a hegyekben; Kabulban a januári középhőmérséklet -3oC. a júliusi 25 oC
Földhasznosítás: művelt terület 12%, legelő 46%, erdő 3%, egyéb 39%
Elsődleges nyersanyagforrások: juh, kecske, gyümölcs, búza, gyapot, dió, zöldség; földgáz, kőolaj, vas, réz, szén, só
Fő gazdasási ágak: mezőgazdaság, szőrme- és bőripar, műtrágyagyártás, szőnyeg- és textilipar, cement, üveg- és kerékpárgyártás, élelmiszeripar
Fő exportcikkek: gyümölcs, dió, földgáz, szőnyegek, gyapjú, bőráru, gyapot
Nemzeti jövedelem/fő: 260 USA-dollár
Természetes szaporodás: 25 ezrelék
Várható élettartam: férfiak 45 év, nők 44 év

Történelem leírás magyarul ITT.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük