Sovereign Order of Malta (angol)
Sovrano Ordine di Malta (olasz)
Terület: 0,06 km2
Népesség: 10 000 fő (2003) (a lovagrend tagjainak száma)
Székhely: Róma
A lovagrend születése 1050 körülre tehető, amikor a korabeli krónikák szerint az Amalfiból származó kereskedők engedélyt kaptak az egyiptomi kalifától arra, hogy Jeruzsálemben templomot és kórházat építsenek az üldözöttek ápolására. AII. Paszkál pápa által 1113. február 15-én kiadott bulla biztosított jogot a rend számára, hogy mindenféle világi és egyházi hatalom befolyásától menetesen működjön. A kereszténység térhódítása a keresztes lovagok 1291-es vereségével megszűnt, ezért a Lovagrend előbb Ciprusra költözött át, majd 1310-ben Ródosz szigetén telepedtek le. A Lovagrend függetlenségét más államok is elismerték, és tiszteletben tartották azon jogát is, hogy saját fegyveres erőt tartson fenn. A Lovagrendet a Nagymester vezetésével a Tanács irányította, saját pénzt veretett (scudo), több állammal diplomáciai kapcsolatot tartott fenn.
Ródosz szigetét 1523-ban volt kénytelen elhagyni, így saját terület nélkül maradt, majd 1530-ban birtokba vették Málta szigetét V. Károly császár és VII. Kelemen pápa ajándékaként. Mintegy kétszázötven éves függetlenség után 1798-ban előbb Napóleon, majd két évvel később a britek foglalták el a szigetet. Mivel a Lovagrend tagjai számára tiltott volt más keresztény állam ellen háborút vívni, ezért el kellett hagyniuk Málta szigetét. Az 1802-es amiens-i szerződés ugyan elismerte a Máltai Lovagrend fennhatóságát a sziget felett, de ennek ellenére sohasem térhettek vissza oda. Ezt követően a Lovagrend székhelye hosszabb-rövidebb ideig különböző olasz városokba került, majd 1834-ben végleg Rómában telepedett le a Via Condotti 68. szám alatti ún. Máltai Palotában, amely azóta is területenkívüliséget élvez. Jelenleg a Szuverén Máltai Lovagrend független nemzetközi jogalany, független államnak tekinti magát, a világ 92 országával tart fenn diplomáciai kapcsolatot és saját útlevelet bocsát ki.
