Kínai Népköztársaság
Zhongguo, Zhonghua Renmin Gongheguo (Csungkuo, Csunghua Zsenmin Kunghokuo) (kínai)
China, People’s Republic of China (angol)
Hyatad, Bügd Nayramdah Hyatad Ard Uls (mongol)
Cuñgo, Hitay Xälq Cumhuriyiti (ujgur)
Rgya-nag (tibeti)
Területe: 9 574 479 km²
Népessége: 1 319 132 500 fő (2003) 1 321 851 888 (2009), 1,39 milliárd (2018-ban)
-
- Kunming
-
- Harbin
-
- Xinhua
Népsűrűsége: ~137,8 fő/km2
Fővárosa: Peking (Pejcsing/Beijing) 6 619 000 (9 376 200) fő
Államforma: szocialista népköztársaság
Nemzeti ünnep: okt. 1. (a népköztársaság napja, 1949)
Közigazgatás: 23 tartomány (seng), 5 autonóm terület (zizhiqu/ticsü), 4 városi körzet (sih)
Fontosabb települések: Shanghai (Sanghaj) 9 005 600 (12 039 900) fő, Tianjin (Tiencsin) 4 333 900 (6 809 500) fő, Wuhan (Vuhan) 3 959 700 (4 496 500) fő, Shenyang (Senjang) 3 574 100 (6 473 600) fő
Városi lakosság aránya: 32%
Pénznem: jüan (1 jüan=10 jiao=100 fen)
Nyelvek: kínai (hiv.), az autonóm területeken a helyi nyelvek,
Népcsoportok: kínai (han) 92%, csuang 1,5%, huj (mohamedán kínai) 1%, mandzsu 0,5%, miaó 0,5%, ujgur 0,5%, tibeti 0,5 %, egyéb (mintegy 60 népcsoport) 3,5%
Vallások: felekezeten kívüli 69%, konfuciánus 15%, buddhista 9%, taoista 3%, szunnita mohamedán 2%, keresztény 1%, egyéb 1%
Születéskor várható élettartam: férfiak 70 év, nők 74 év
Népességnövekedés: 0,87%
Csecsemőhalandóság: 27,25%o
Írástudatlanság: 18,5%
Férfiak/nők aránya: 1,06
Legmagasabb pont: Mount Everest (Csomolungma/Sagarmatha), 8848 m
Legfőbb folyók: Sárga-folyó (Huang He), Jangce (Chang Jiang), Nyugati-folyó (Hszi), Amur, Szungari, Cangpo (Brahmaputra)
Gazdaság: agráripari ország
Hazai össztermék (GDP) /fő (PPP): 4600 USD (2002), $9500 (2018)
Munkanélküliség: 10% (a vidéki körzetekben ennél jóval magasabb)
Munkaerő: 706 millió fő (2002)
Infláció: -0,8% (2002)
A nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 18%, ipar 49%, szolgáltatások 33%
Exporttermékek: műszaki eszközök és berendezések, textil és ruházat, cipő, játékok, sportfelszerelés, ásványi anyagok
Importtermékek: műszaki eszközök és berendezések, ásványi anyagok, műanyagok, vas és acél, vegyipari termékek
Főbb kereskedelmi partnerek: USA, Hongkong, Japán, Dél-Korea, Németország, Hollandia, Egyesült Királyság, Szingapúr, Oroszország, Malajzia
Földünk legnépesebb, harmadik legnagyobb, több ezer éves múltra visszatekintő országa Belső- és Kelet-Ázsiában. Az ország saját nevének (Csungkuo) a jelentése: középső ország. 18 000 km hosszú partszakasszal érintkezik a Sárga-, a Kelet-kínai- és a Dél-kínai-tengerrel. Felségvizein több mint 5000 kisebb-nagyobb sziget található. Az ország nyugati felét Belső-Ázsia magashegységei (Himalája, Karakorum, Transzhimalája, Kunlun, Tien-san, Altaj) és a közöttük elterülő száraz medencék, fennsíkok (Csinghaj-Tibeti-fennsik, Caidam-medence, Turfáni-mélyedés, Tarim-medence) foglalják el. Kelet felé alacsonyabb hegységekkel (Nagy- és Kis-Hingan, Tapie-hegység) és fennsíkokkal (Lösz-fennsik, Ordosz-fennsík, Szecsuáni/Vörös/-medence) ereszkedik a felszín a tengerpart felé, ahol tágas, feltöltött alföldek húzódnak. A Csomolungma egyúttal az egész Föld legmagasabb pontja. Kína legalacsonyabb pontja -154 m (Turfáni-mélyedés).
Kína a világ egyik legrégibb civilizációja, kialakulása a Huang He középszakaszát kísérő alföldön indult meg. Területén az 1. évezred végéig számos törzsi állam keletkezett, akik a Csou-dinasztia idején (i. e. 8. század) még egymással hadakoztak. A Csin Fejedelemség uralkodója i. e. 221-ben Si Huang-ti (az első császár) néven egyesítette a birodalmat. Ezután még több ízben hullt darabjaira, illetve egyesült a birodalom. A13. században a mongolok hódították meg Kínát, és uralmuk alatt tartották 1368-ig. Az őket követő Ming-dinasztia a fővárost Pekingbe helyezte át, és felújíttatta az i. e. 3. században épített Nagy Falat. A birodalom a 18. században érte el legnagyobb kiterjedését, azt a 19. században a hanyatlás korszaka követte. A Szun Jat-szen (a Koumintang Párt megalapítója) által vezetett 1911-1912-es demokratikus forradalom a köztársaság kikiáltását eredményezte. 1931-ben Japán megszállta Kína északkeleti részét, és egy önálló mandzsu államot hozott létre. 1937-ben a kommunisták egyesültek a Koumintang Párttal a japánok ellenében, és a kommunisták Mao Ce-tung vezetésével arra törekedtek, hogy Kína minél nagyobb területét vonják a fennhatóságuk alá a polgárháború során. Érdekesség, hogy 1941-ben hat állam létezett a mai Kína területén: a Kínai Köztársaság, a japánbarát Kínai Köztársaság, a Mandzsu Császárság, a mongol Meng-Csiang, Sinkiang (Kelet-Turkesztán), valamint Tibet. A hosszú polgárháború a kommunisták győzelmével ért véget. Tibet kivételével az összes területet az ellenőrzésük alá vonták, majd 1949. október l-jén kikiáltották a Kínai Népköztársaságot. A nemzeti erőket összefogó Csang Kaj-sek Tajvan szigetére menekült. Tibetet, a Dalai Láma vezetése alatt álló, korábban önálló teokratikus monarchiát Kína 1951-ben katonai erővel megszállta. A Dalai Láma Indiába menekült, a száműzetésben lévő kormány székhelye az indiai Dharamsalában van.