Rimini és környéke látnivalói, nevezetességek

Rimini nevezetességei, látnivalók és útikalauz leírás magyarul idegenvezető helyett:

A nyaralás és szálláshelyek cikk ITT, alább Rimini története és érdekességek magyarul.

Történelme:
Ie. 268-ban az Ariminus folyó szájánál, azon a területen, ahol korábban etruszkok, görögök és gallok laktak, a rómaiak alapították kolóniát Ariminum néven, melyet valószínűleg a közeli folyóról, az Ariminusról (ma Marecchia) kereszteltek el. Rimini afféle védőbástyája volt a rómaiaknak a területre özönlő gallok ellen, s egyben kiindulópontja a további terjeszkedésnek, mely a Padana-síkság felé tört. Rimini közúti csomópontban feküdt, közép és észak-Olaszországot kötötte össze, megnyitva a tengeri és folyami kereskedelmet. A Kr. e. 6. században a gallokhoz került, majd 283-ban latin kolóniaként visszakerült Umbriához, a gall háborúk idején a rómaiakat segítve. A város maga is részt vett a polgárháborúkban, de mindvégig hű maradt a legnépszerűbb pártokhoz és vezetőikhez, elsőként Mariushoz, majd Caesarhoz.

Rimini számos római császárnak magára vonta a figyelmét, köztük Augustusét és Hadrianusét is. Nagyszerű időszak volt ez a város történelmében, ekkor emelték rangos épületeinek többségét, a Tiberius-hidat, az Amfiteátrumot, valamint Galla Placida a Szent István templomot. Amikor a gótok 493-ban meghódították a várost, az épp Ravennát ostromló Odoacernek, kapitulálnia kellett. A gót háború alatt Rimini számtalanszor gazdát cserélt. Majd a Ravennai Exarchátus részeként, a bizánciak uralkodtak rajta. 728-ban a Lombard Királyság része lett, 735-ben ismételten a bizánciakhoz került. A 13. században Ravenna a Gambacari és Ansidei családok viszályaitól volt hangos. A 14. században emelték városi rangra, területén ekkor számos kolostort és templomot emeltek, mely sok jeles művész számára jelentett munkalehetőséget.

Valójában a Rimini Egyetem ősének 14. századi megszületését is Giotto inspirálta, aki a kulturális eredet kifejeződésének igényével jelentkezett. 1239 és 1528 között kisebb-nagyobb megszakításokkal, melyet Rimini a pápai beavatkozásoknak köszönhetett, a Malatesta család uralkodott a város fölött. A 16. század elején Rimini a Pápai Állam második tartományaként ideiglenes kormányzót kapott. A 16. század vége felé a város főterét, a Piazza Cavourt tervezték újra, amely azon az oldalán, ahol később a Poletti Színházat emelték, már le volt zárva. V. Pál pápa szobra 1614 óta magasodik a főtér szökőkútja mellett. Ugyancsak a 16. században esett át jelentős változásokon az egykori piactérként és tornák helyszíneként ismert nagy tér is, melyet ma a II. világháború végén felakasztott három civil emlékére, a Három mártír terének neveznek. Ekkor emelték a Páduai Szent Antal templomot és az Óratornyot, kialakítva a tér jelenlegi formáját és méretét.

A 18. századig portyázó seregek, földrengések, éhínségek, áradások és kalóztámadások sújtották a várost. Ebben a komor helyzetben és a meggyengült helyi gazdaságnak köszönhetően, a halászat tett szert nagy jelentőségre, ami a helyi struktúrák átalakítását kívánta meg, olyan épületeket létesítettek ekkor, mint a halpiac, vagy a világítótorony. 1797-ben Rimini, Romagna többi tartományához hasonlóan, a franciák kezére került és az Alpoktól délre fekvő (Cisalpin) Köztársaság része lett. A napóleoni kormányzat lerombolta a templomokat, köztük a régi Szent Colomba székesegyházat is. 1815. március 30-án Joachim Murat kiáltványa térítette magához a riminieket, aki egyesülésre és függetlenségre szólította fel az olaszokat. 1845-ben Ribotti kalandorokból álló csapata lepte el a várost kinyilatkoztatva az alkotmányt, melyet hamarosan el is töröltek. 1860-ban Rimini és Romagna az Olasz Királyság része lett. Az első világháború alatt Rimini és környező infrastruktúrája egyik elsődleges célpontjai volt az Osztrák-Magyar Haditengerészetnek. Miután 1915. május 15-én Olaszország hadat üzent, a császári flotta még aznap elhagyta kikötőit, és támadásba kezdett Olaszország keleti partján, Velence és Barletta között. A második világháború alatt bombatámadások záporoztak a városra, végül a görög és kanadai erők foglalták el. 1944-es felszabadulását követően látványos újjáépítési munkálatok kezdődtek a városban, melyek a turizmus robbanásszerű fejlődésére összpontosítva, új, városi valóságot teremtettek. 1989-ben Rimini adott otthont a testépítőket vonzó Mr. Olymipia versenynek is.

Hogy milyen lehetett a város a 19. században, megmutatják a Corso Augustón emelt palotái és a színház, melyet Luigi Poletti neoklasszicista stílusban tervezett, kifejezve az uralkodó osztályok célkitűzéseit. Azonban a város legnagyobb forradalmi lépése, mégiscsak a fürdő és a Kursaal létrehozása volt 1843-ban, mely fényűző társadalmi eseményeknek adva otthont, Rimini idegenforgalmi szimbóluma lett. A rákövetkező néhány évben a tengerparton folytak jelentős építési munkálatok, melyek a „kis villák városává” varázsolták Riminit. A 20. század elején épült meg a part közelében a Grand Hotel, a város első jelentős szállodája, a helyiek csak Öreg Hölgynek nevezik, mely hamarosan a turizmus új jelképévé vált.

Rimini középkori örökségei közé tartozik, a 13. században, eredetileg gótikus stílusban emelt Szent Ferenc székesegyház, ismertebb nevén a Tempio Malatestiano. Később Pandolfo Malatesta óhajára Alberti kezdett a templom átalakításába, a munkálatok azonban sosem fejeződtek be. A székesegyház sírkertjében nyugszik Sigismondo Malatesta és felesége, Isotta is.

A város ókori emlékeinek sorából többek közt Augustus diadalíve emelkedik ki, a közel 10 méter magas és 9 méter széles kapu Kr. e. 27-ben épült. De ide sorolhatnánk a Marecchia folyón átívelő Tiberius hídat is, melyet Augustus császár uralkodása alatt, 14-ben kezdtek építeni, majd 21-ben, Tiberius uralma alatt fejeztek be. A híd ma is összeköti a városközpontot a Borgo San Giulianóval és a Via Emilia és Via Popilia utakon át, északra vezet. Isztriai kőből készítették, öt boltíve hatalmas pilléreken támaszkodik. Vagy a második századból származó Amfiteátrumot, melyet 60 árkádjával, kétsoros lelátójával eredetileg az ősi partvonalra építettek. Ellipszis alakú, tengelye 117 x 88 méter. Arénája alig marad el a legnagyobb római amfiteátrumé mögött, az építmény, akár 15 ezer látogatót is fogadhatott.

San Guilano vértanú temploma ad otthont Veronese híres festményének, mely a szent önfeláldozását tanúsítja. Valamint Bittino da Faenza alkotásainak, melyek a szent életének jelentős epizódjait elevenítik fel. A városháza is büszkélkedhet egy kisebb, de ugyancsak értékes galériával, ahol Bellini festményei mellett Tintorettóét is megcsodálhatjuk. Ugyancsak itt találjuk az 1677-ben alapított könyvtárat, mely értékes kéziratokat őriz. Az 1418-ban épült San Fortunato templom pedig Vasari A bölcsek imádása című festményének ad otthont. A kultúra barátainak egyiket sem szabad kihagyni.

Felkereshetjük Sismondo várát, a Rocca Malatestianát, melyet később börtönként használták. Vagy az 1204-ben épült Palazzo dell’Arengo e del Podestàt a bírói testület és a polgári közigazgatás székhelyét. A 14. században a mindenkori podesta rezidenciája is idekerült. A 16. század végén alakították át. Ahogy az egykori székesegyház, a Santa Colombo harangtornyát sem érdemes kihagyni.

Amint a nap lemegy, Rimini utcái is életre kelnek, az álló nap békésen napozókból estére harsány mulatozók lesznek. Az éjszakai élet különösen pezseg errefelé, ami nem is csoda, elég csak belegondolnunk, a csodaszép tengerpart mentén bárok tucatjainak sora húzódik.

1973-ban Frederico Fellini is itt forgatta híres Amarcordjának egyes részleteit.

Rimini turisztikai portálján: www.riminiturismo.it/CMS2/main.php?lang_index=1: eseménynaptár, múzeumok, étterem ajánló, a környék látnivaló, fakultatív program lehetőségek.

Látnivaló képek:

Museo della Città, Tempio Malatestiano, Palazzo del Municipio, Teatro Amintore Galli, Roman amphitheatre. Múzeumok (Fellini), templomok, kastélyok és paloták, színház, római amfiteátrum vagy a mesébe illő villák.

Angol leírás: www.lonelyplanet.com/italy/emilia-romagna-and-san-marino/rimini/sights – útikalauz, amiből az átlagos idegenvezetők is dolgoznak.