Az ország végre elnyerte függetlenségét a 90-es években, de háborút indított Azerbajdzsán ellen, mégis figyelemre méltó szép számok állnak a tény adatai sorában.
Minthogy stratégiai fontosságú helyen, a Földközi-tenger térsége és Közép-Ázsia között fekszik, Örményországot minden hatalmas szomszédja be akarta kebelezni. Egész történelmét háborús konfliktusok jellemzik – konfliktusok a kurdokkal, törökökkel és perzsákkal. Eredetileg Örményország a mainál sokkal nagyobb volt, középpontjában az Ararát-hegységgel, ahol a bibliai hagyomány szerint Noé bárkája kikötött. Ám az országot 378-ban feldarabolták, így egyes területei ma Törökországhoz, illetve Iránhoz tartoznak.
Miután az iszlám vallás tért hódított a Közel-Keleten, a keresztény örményeket muzulmán szomszédaik elkergették otthonaikból, a törökök és kurdok még a 20. sz.-ban is üldözték, százával és ezrével deportálták, majd lemészárolták őket. Akár a zsidóság, az örmények is szétszóródtak az egész világon. Legalább annyian élnek a Szovjetunió utódállamaiban, a Közel-Keleten, Franciaországban és az USA-ban, mint magában Örményországban.
Az üldöztetés, deportálás, tömegmészárlás évei ellenére az örmény kultúra érintetlenül megmaradt. Az ország lakosságának 90%-a örmény, ők alkotják a kulturális többséget is. A 2. sz.-ban alakult örmény egyház is jelentős szerepet játszik a kultúra és nemzeti egység megőrzésében. A 4. sz.-ban a világon elsőként Örményország tette államvallássá a kereszténységet. Az 5. sz. végén függetlenné vált örmény egyház ma is az örmények összetartozásának szimbóluma, s az ortodox kereszténység meghatározó felekezete.
Az ország területének 90%-a 1000 m-nél nagyobb tengerszint fölötti magasságon fekszik, lakosságának több mint a fele mégis az alacsonyabban fekvő országrészen él, így az emberek vagy a főváros zsúfolt lakótelepein laknak, vagy a termékeny síkságokon telepedtek meg. Az É-on levő Kis-Kaukázus, az Ararát nyugati lejtői, az Örmény-magasföld és a középső területek vulkáni hegyvonulatai igen ritkán lakottak.
A szomszédos Anatólia és Irán kopár fennsíkjaihoz képest Örményország nyersanyagokban igen gazdag. A vulkáni talaj termékeny, s bár az alacsonyabb területeken az évi csapadékmennyiség nem haladja meg a 200-500 mm-t, igen sok helyen fakadnak bő vizű hegyi források, amelyek el tudják látni a vízerőműveket és öntözőberendezéseket. Citrusféléket és gyapotot termelnek. A Jereván környéki szőlőkből bort és konyakot állítanak elő.
Az ásványkincsek közül vörösrezet, cinket, molibdént és némi aranyat rejt a föld mélye, de a bányászat még elég fejletlen.
Az országban nagy hagyománya van a kézműiparnak – az örmények valaha határaikon túl is ismertek voltak a szövés, szőnyegkészítés, aranyművesség területén. Ma Örményország gép- és elektronikai ipara vezető szerepet tölt be a Független Államok Közösségében (FÁK). Az ipari termelés Jerevánban összpontosul, de vannak ipari létesítmények Gümriben és Vanadzorban is.
1988-ban Jerevánt hatalmas erejű földrengés rázta meg, gyárak és lakóházak dőltek össze, maguk alá temetve és elpusztítva mintegy 25 000 embert. A város nukleáris erőművét – amely az ország energiaszükségletének jelentős részét biztosította – be kellett zárni. A következő 5 évben az ország rendkívül súlyos energiahiánnyal küszködött. 1995-96-ban azután újra megnyitották a medzamori atomerőművet, bár ezt a lépést a nyugati országok biztonsági okokból bírálták.
Ellentétek azerbajdzsánnal
Örményország elsősorban iparcikkeket exportál, de az energiahordozók és nyersanyagok területén erősen függ a szovjet utódállamoktól. Ezek nagy részét a szomszédos Azerbajdzsánból szállították vonaton – ám az örmények lakta, azeri területen fekvő Karabah sorsáról folyó vita nyomán ez az útvonal lezárult. 1992-ben örmény seregek törtek be Karabahba, s ezt követően háború robbant ki a két ország között. Az 1994 májusában létrejött fegyverszünetig az összecsapásokban több ezer helybeli lakos vesztette életét, és a földtulajdon körüli viták ma is tartanak. Örményország gazdaságát az is visszavetette, hogy muzulmán szomszédai, Irán, Törökország és Azerbajdzsán szankciókat léptettek életbe vele szemben.
A széles körű agrárreform következményeként Örményország élelmiszerimportja csökkent. Ám amikor Nyugat-Grúziában kitört a felkelés, a szállítmányok utánpótlása ebből az országból megszűnt, s Örményországnak komoly ellátási gondokkal kellett szembenéznie.
Az ország történelme több évezredes múltra tekinthet vissza. A hájkok – ahogy az örmények magukat nevezik – a Kr. e. 7. sz.-ban, esetleg még korábban szállták meg a Fekete- tenger, a Kaszpi-tenger, a Kaukázus és a Toros-hegység határolta fennsíkot. Hosszú és viharos történelmük során csak ritkán és rövid időre tudták megőrizni önálló államiságukat és megvédeni az országot a betolakodó szomszédokkal szemben. Amikor az ország 1990-ben kikiáltotta függetlenségét a Szovjetuniótól, az örmények bizakodva tekintettek egy békés jövendő elébe – az anyagi gyarapodás azonban még várat magára.
Számok és tények
Hivatalos név: Örmény Köztársaság
Területe: 29 800 km2
Lakossága: 3 764 000
Népsűrűsége: 126 fő/km2
Fővárosa: Jereván
Államforma: köztársaság
Pénzneme: 1 dram =100 luma
Nyelve: örmény (hivatalos), orosz
Vallások: örmény katolikus 94%; ortodox, muzulmán kisebbség
Éghajlat: kontinentális, hideg telekkel és forró, száraz nyarakkal; Jerevánban a januári középhőmérséklet -4 °C, a júliusi 25 °C
Földhasznosítás: művelt terület 29%, legelő 15%, egyéb 56%
Elsődleges nyersanyagforrások: vörösréz, molibdén, bauxit, cink, kevés arany; gyapot, citrusfélék, szőlő
Fő gazdasági ágak: gép- és elektronikai ipar, járműgyártás, fémfeldolgozás, textilipar, élelmiszeripar, vegyszerek
Fő exportcikkek: elektrotechnikai cikkek, gépek, szerszámgépek, precíziós műszerek, alumíniumtermékek, bor, konyak, tej, tojás, hús
Nemzeti jövedelem/fő: 117 USA-dollár
Természetes szaporodás: 0
Várható élettartam: férfiak 68 év, nők 75 év