Japán gazdasági csodája, teljesítménye, munka és élet

Amint a gazdasági csoda a megtorpanás jeleit mutatja, Japán rugalmasan alkalmazkodik az átrendeződő politikai tájképhez. Egyszerre jár előttünk húsz évvel, és őrzi az ősi hagyományait, ami mindenképpen érdekes.

Japán szigetlakó népének Ázsia K-i peremén alig egy évszázad kellett ahhoz, hogy az elszigetelt, erőforrások nélküli feudális elmaradottságból az Egyesült Államok után a világ második legnagyobb gazdaságává fejlődjék. Japán négy évtizedes gazdasági fellendülés után 10%-os évi növekedési rátáival uralja a kelet-ázsiai gazdaságot, és ez az előrejelzések szerint az elkövetkező években, évtizedekben is hasonlóan lesz. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy sok szegény ember él Japánban, megdrágult a nagyvárosi élet, és a feudális elmaradottságnak van jó része is, ami például a földtulajdon tisztelete több ezer éve, amit a családok azóta tovább tudtak vinni több ötven-száz generáción át. Európa térképét közben többször átrajzolták, alig voltak a hegyek között a háborúkból kimaradó apró kis szigetek (nem lerombolt kolostorok például).

A puszta statisztikai adatismertetésből kiolvasható, hogy a háború utáni növekedés során lefektetett alapok milyen szilárdak. Japán a világ lakosságának nem egészen 3%-ával bruttó hazai termékben mérve a világ jövedelmének 10%-át állította elő egy időben. A világ legnagyobb hajógyártójának címéért Dél-Koreával, a világ legnagyobb autógyártó címéért pedig az. Egyesült Államokkal vetekedett.

Gazdasági szakértők mégis úgy vélik, hogy az 1990-es évek elejének súlyos recessziója vízválasztó lehet a japán gazdaság számára. A század utolsó évtizedében mutatkoznak már az első jelei annak, hogy Kína megelőzheti Japánt, azóta meg is előzte. Jelképes jelentőségű visszalépések is tapasztalhatók: egykor a világon minden harmadik televízió japán gyártmány volt. 1993-ban viszont már Japán több televíziót importált, mint amennyit exportált.

Az ország vezető pozíciója a számítógépes chipek és mikroprocesszorok gyártásában hasonlóképpen megrendült. A központi kormányzati irányítás alatt az 1980-as években a japán gyártók a nagy tömegben gyártott chipekre esküdtek; az 1990-es évek közepén kiderült, hogy a speciális chipek piaca a jövedelmezőbb, amelyben az Egyesült Államoké a vezető szerep. Az 1980-as évek végén az amerikaiakat megrémítették azok az állítások, amelyek szerint Japán a chipgyártás kisajátításával a hadiipari technológiát is a kezében tartja. Az 1990-es évek közepére nyilvánvalóvá vált, hogy ez csak képzelgés.

Egyéb nyugtalanító tendenciák szintén megjelentek. A nagy japán gyártók magas műszaki színvonalú termékeiket külföldön kezdték előállítani, olyan országokban, mint az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, vagy az alacsony munkabérű gazdaságokban, mint Kína és Malajzia. Amint a munka kikerült az országból, a japán ipar „kiüresedett”: a cégek kevesebb közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkezőt foglalkoztatnak, és a munkaerő iránti apadó igény egyre növeli a munkanélküliséget

A munkanélküliség aránya nyugati mércével alacsony: kevesebb volt mint 3% (2019-ben is 2,5 % körüli hivatalosan). A japán adatot azonban mesterségesen csökkenti azoknak a száma, akik alkalmazásban állnak ugyan, de alig van valós elfoglaltságuk. A „kapun belüli munkanélküliség” további feszültségekkel terheli meg az „életre szóló állás” jelszóval kifejezhető japán foglalkoztatási tradíciót.

A nagy autógyártók fizetetten szabadságra küldik dolgozóikat, és időlegesen bezárják üzemeiket. Némelyek arra figyelmeztetnek, hogy a gazdasági visszaesés velejárói, a tömeges elbocsátások nem kerülhetők el, legfeljebb halogathatók. A helyzetet súlyosbítja, hogy a japán családok ma már csak átlagosan 1,5 gyermeket vállalnak. Ha ez így folytatódik, 2025-re a lakosság 27%-a 65 évesnél idősebb lesz, ami azt jelenti, hogy egyre kevesebb aktív keresőnek kell majd egyre több inaktív embert eltartania.

Ebből az a fontos következtetés adódik, hogy a kormánynak a hangsúlyt a jövedelemadóról, mint fő bevételi forrásról át kell helyeznie a fogyasztási adókra. Az átalakítás módja és mértéke központi kérdéssé válhat a század utolsó évtizedében, és hozzájárulhat az egykor stabil politikai rendszer szétzilálódásához.

Az eredmények mindezek ellenére figyelemre méltók. Japán 1945 augusztusában nukleáris holocaustot szenvedett el: Hiroshimára és Nagasakira atombombát dobtak. Hirohito császár kijelentette: „nem szükségszerű, hogy a háborúból előnyünk származzon”. Japán gazdasága romokban hevert, népe éhezett, demoralizálódott, és történelme során az országnak első ízben kellett idegen hatalomtól megaláztatást elszenvednie.

Napjainkban Japán elméletben modern liberális demokrácia, lakói a világon a legegészségesebbek közé tartoznak – az 1970-es évek óta az ipari szennyezettség rohamosan csökkent -, itt a legkisebb az újszülöttek halálozási aránya. A kíméletlenül versenyszellemű oktatási rendszer eredményeképpen a lakosság 99%-a tud írni-olvasni, 90%-a középosztálybelinek számít. Japán a modernizációs folyamat során alig adott föl valamit kulturális identitásából, amelyet mindennél fontosabbnak tart.

Az egyéni kudarcnak viszont nagy az ára: nem volt ritka az öngyilkosság, különösen a fiatalok körében. A nemzetközi siker ára pedig a Japánnal szembeni növekvő bizalmatlanság a külföldi kormányok körében. Az ország kapcsolatai főképpen az Egyesült Államokkal romlottak meg az állandó kereskedelmi viták miatt. Amerika deficitje Japánnal szemben 1993-ban elérte a 60 milliárd dolláros rekordot, és ez az amerikaiak szerint a tisztességtelen protekcionizmus következménye.

Japán

Egy hozzászólás a(z) “Japán gazdasági csodája, teljesítménye, munka és élet” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.