India – útikalauz bevezető
A világ legnagyobb lélekszámú demokratikus államát a túlnépesedés, a szegénység és a vallási konfliktusok súlyos problémák elé állítják
Ebben az országban ma több mint 900 millió ember él, s ha a népszaporulat nem változik, a 20. sz. végére számuk eléri az 1000 milliót. Az ország roppant nagy gondokkal küszködik, de a legnagyobb gondokat a szegénység és az óriási népszaporulat, a túlnépesedés okozza. A nagy szegénység, a mezőgazdaság és a vidéki infrastruktúra elmaradottsága, a nagyarányú munkanélküliség, a városok reménytelen túlzsúfoltsága – megannyi nyomasztó teher.
Maga az ország is egyetlen nagy ellentmondás: egyrészt India a világ egyik legszegényebb országa, másrészt a világ egyik legnagyobb ipari hatalma, amely repülőgépeket és távközlési műholdakat gyárt, s atomerőműveket működtet. Jóllehet demokratikus rendje évek óta szilárd, és más fejlődő országok számára példaképül szolgálhat, ma mégis belső társadalmi nyugtalanság és a vallások közötti versengés jellemzi.
Az ország tájai is hasonlóan nagy ellentéteket mutatnak. É-on az Indiát Tibettől elválasztó Himalája határolja. A Himalája a világ legfiatalabb és legmagasabb hegysége. Ny-i irányban két másik hegyláncba nyúlik át: a kasmíri Karakorumba és az afganisztáni Hindukus hegységbe.
A hegység alacsonyabban fekvő nyugat-bengáli lejtőit buja növényzet borítja, és Darjeeling környékén a világ legjobb teáját termesztik. E vidéken a csapadék éves mennyisége elérheti a 10 000 mm-es értéket is. A hűvös ÉK-i monszun januártól márciusig fúj, de jelentős csapadékot csak a DK-i vidékeken hoz.
Az ország többi részének éghajlata csaknem teljesen trópusi: sok a napsütés és bőséges a víz is, mely utóbbi a monszunokból, illetve a Himalája hófedte oldalaiban eredő számtalan folyóból származik. A monszunesőzések júniustól szeptemberig tartanak, nagy párásságot és kissé hűvösebb napokat okozva.
A Himalája lábainál a táj hatalmas síkságba megy át, amelyet három nagy folyam – az Indus, a Brahmaputra, a Gangesz – és ezek számos mellékfolyója öntöz. A vidék India legsűrűbben lakott része, az ország egyharmad részét alkotja. Nyugatról, Punjabtól kezdve3500 kmhosszan terjeszkedik K-i irányban Bengálon át egészen Assamig. Ez a világ egyik legtermékenyebb területe, ahol rizst és cukornádat termesztenek. D-en a síkság a Vindhya-hegységig terjed, amely a Dekkán-fennsíkot határolja. A Dekkán-fennsík India geológiailag legidősebb része, több mint 600 millió éves, és egészen az ország D-i csücskéig terjed.
Kasztok és érinthetetlenek
India lakói etnikailag különböző eredetűek. Kr. e. 2000 előtt az országot sötét bőrű törzsek lakták; ezek egyike volt a dravidák néptörzse, akiknek fennmaradt utódai ma Dél-Indiában élnek. Történelmének addigi menetében az árják megjelenése hozott fordulatot, akik ÉNy-ról nyomultak be. E hódítók hitvilága – amelyet a Védák örökítettek meg – szolgált a mai hindu vallás alapjául. Az árjáknak eredetileg hármas tagozódású társadalmi rendszerük volt: a papok, a harcosok és a köznép. A későbbiekben azonban e rendszert négyes tagozódásúvá alakították át: a papok (bráhmanok), a harcosok (ksatriják), a vagyonteremtők (vaisják) – a kereskedők és magasabb rendű iparosok -, végül a kézművesek és parasztok (súdrák) alkották a társadalom négy fő csoportját. Ebből eredt a hinduizmus kasztrendszere. A kaszt írta elő, hogy ki milyen munkát végezhet, kivel köthet házasságot, sőt még azt is, hogy kivel étkezhet. Voltak, akik e négy kaszton kívül estek, és foglalkozásuk miatt „érinthetetlenek” voltak: ilyenek voltak például azok, akik a holttesteket vagy az emberi ürüléket szállították. A hindu hit szerint ezek, akiket páriának neveztek, az előző életükben elkövetett vétkeikért bűnhődnek. A páriákat később harijáknak („isten gyermekei”) vagy dalitoknak („az elnyomottak”) nevezték.
A mai Indiai Köztársaságban a kasztnak jogilag már nincs nagy jelentősége, az érinthetetlenek kategóriáját pedig az alkotmány nem is ismeri – ennek ellenére a kasztrendszer még mindig erősen érezteti hatását a társadalomban. A hindu lakosság többsége még mindig csak saját kasztján belül házasodik. Az indiai állami hivatalokban még ma is a felsőbb kasztok tagjai töltik be a fontosabb tisztségeket. A dalitoknak, vagyis a korábbi páriáknak még ma is harcolniuk kell politikai képviseletükért. Uttar Pradesh államban, ahol a dalitok és a muzulmánok koalíciót alkottak és az 1994. évi tartományi választásokból jelentős politikai erőként kerültek ki, azonnal fellobbantak az éles kasztellentétek.
