Óceánjárók, raktárak és kikötőhivatalok
Hamburg egy okirat-hamisításnak köszönheti tengerészeti metropolis rangját és azt, hogy Európa egyik legjelentősebb kikötőjévé vált. A történészek közül ugyanis sokan kétségbe vonják annak a szabadságlevélnek az eredetiségét, amellyel 1189-ben Barbarossa Frigyes császár biztosította a hamburgiaknak a kereskedelem szabadságát az Elba alsó szakaszán. De hát hol van már a tavalyi hó? Ha történt is hamisítás, ez ma már igazán senkinek nem rontja el a jókedvét május 7-én, amikor az okirat kiállításának napján megünneplik a kikötő születésnapját.
A régi kikötő csirája a Nikolaifleetnél volt, ott, ahol ma már csak a Deichstraße favázas, keskeny oromtetős házai emlékeztetnek, utolsó maradványként, az óvárosra. Az 1842. évi rettenetes tűzvész következtében – amely a Deichstraße 42. számú házából harapózott el -, valamint a II. világháború okozta rombolás miatt Hamburgban igen kevés műemlék maradt fenn, ezért óvják annyira a Deichstraße házait. Egy sor hangsúlyozottan hamburgi színezetű kisvendéglő berendezésével sikerült vendégszerető, kellemes óvárosi légkört teremteni itt.
Jóllehet Hamburg 1321 óta tagja volt a Hanza-szövetségnek, valójában csak jóval később vált a világ kapujává. A XIX. század elején a közép- és dél-amerikai spanyol és portugál gyarmatok függetlenné válása új lehetőségeket teremtett. Az Amerikával folytatott kereskedelem hozta magával a modern tengeri kikötő felvirágzását. 1836-ban megindult a rendszeres hajójárat New Yorkba, és a Hamburgi Teherszállítási Részvénytársaság, a Hapag a világ legnagyobb tengerhajózási társaságává lépett elő. A mesterséges homokpadkás kikötő megépítése 1862-ben, majd a Német Vámszövetséghez való csatlakozás 1888-ban további fontos előrelépés volt. Ez utóbbi mozzanat „ajándékozta meg” a várost a vámszabad területen felépített Speicherstadttal, raktárvárossal. A XIX. század utolsó harmadában épült, öt-nyolc szintes, égetett téglával borított épületek sokaságából álló negyed még napjainkban is a világ legnagyobb összefüggő raktárkomplexumának számit. A Brookinselen álló, Vilmos császár korabeli stílusú díszítőelemekkel – tornyocskákkal, ónnal és erkélyekkel – felruházott épülettömbök igencsak felkeltették a beruházók érdeklődését, mindeddig sikerült azonban elkerülni, hogy a történelmi raktárépületeket divatos öröklakásokká alakítsák át. Így aztán még jó darabig érezhető lesz a környéken a frissen pörkölt kávé, a tea és a sokféle fűszer jellegzetes illata.
Aki szorgalmasan kereskedik, annak azonban nemcsak raktárhelyiségekre, de irodákra is szüksége van. melyeket itt kikötőhivatalnak neveznek.
