Ezt a nevet – St. James’s Gate Brewery – csak igen kevesen Ismerik. Annál inkább a sörfőzde legfontosabb termékét, a Guinness Extra Stoutot vagy még közismertebb nevén: a Guinnesst. A sörfőzdét Arthur Guinness alapította 1759-ben – a telket hirtelen támadt optimista pillanatában – 9000 évre vette bérbe, évi 45 font bérleti díjért. A sör Írországban – különösen vidéken – szinte teljességgel ismeretlen volt a XVIII. században. Az írek ehelyett whiskyt, gint, de mindenekelőtt poteent ittak, azt a színtelen házi pálinkát, melynek csodálatos gyógyerőt tulajdonítottak: „Kiűzi a bélférget, megduzzasztja az ifjúi erőt, hagyja fütyülni a bélszelet, és lángra lobbantja a szívet.” Egy évvel később, 1760-ban a kormány hatályon kívül helyezte azt a törvényt, mely tiltotta a házi pálinkafőzést. E törvény következtében ugyanis éjszakánként az ír lakosság fele bűnözővé vált.
A Guinness sörfőzde tulajdonában az alapításkor mindössze egy rézkatlan, egy cefréző kád, egy malom, két malátaraktár, tizenkét ló és egy 200 tonna szénát befogadó padlás volt. Arthur Guinness kezdetben angol típusú ale-t főzött. Csak később tért át a barna sör gyártására, mely olyannyira közkedvelt lett a londoni Covent Garden hordárai körében, hogy azokról is kapta a nevét: Porter sör. Ebből fejlesztette ki aztán az erősebb Extra Stoutot, mely a cég nevét világszerte ismertté tette. A XIX. században a Guinness már Írország legnagyobb sörfőzdéje lett, a század elején pedig ez volt a legnagyobb az egész világon. Jelenleg is a Guinness a legismertebb ír exportcikk, habár a multinacionális vállalat székhelye már jó ideje Londonban van.
A világon több mint 150 országban forgalmaznak Guinness sört, a cégnek hat sörfőzdéje van külföldön, és további 15 helyen állítják elő az eredeti licenc alapján sörét. Az eredeti sörfőzdében, Dublinban napi 1,4 millió liter készül belőle, ennek 40%-a exportra megy. A jelenlegi sörfőzde természetesen már egyáltalában nem hasonlít az alapítás korának műhelyére. Minden a legkorszerűbb technológiával történik: alumíniumhordók gördülnek a szállítószalagokra, csőrendszeren keresztül valósulnak meg a főzési eljárás egyes szakaszai. De Dublin legrégebbi munkásnegyede, a Liberties keskeny utcái fölött most is ott lebeg az édeskés malátaillat. Az alapanyagok természetesen a régiek. A reklámszöveg szerint: „A Guinness sör készítéséhez semmi más nem kell, csak árpa, komló, víz, élesztő és emberi erő.” Ezért felel meg a sör kezdettől fogva például a német tisztasági előírásoknak, és exportálják oda már a 30-as évek óta. Az a gyanúsítás. miszerint a Liffey folyó paraján álló sörfőzde főzetének barna színét a mocskos víztől kapja, természetesen teljességgel alaptalan, hiszen a reklámszöveg is megmondja: „A Guinness a pörkölt malátától barna.” Ez mindenesetre megnyugtató.
