Catania látnivalók, áldás és átok egy hegyben

Catania

Látnivalók, nevezetességei is története a magyar útikalauzban alább:

Catania és az Etna

csodálatos havas téli látkép

Az Etna sokszor a poklok poklát zúdította a városra, máskor meg épp áldásként hullt reá. A vulkán kitörései egyrészről időről-időre jelentős területeket zártak el Cataniában, másrészről a vulkanikus hamunak köszönhető az itteni talaj kitűnő termékenysége, mely elsősorban a szőlőtermelésnek kedvez. A város alatt húzódik az Amenano folyó, melyet csak egy pontról, a Dóm tér déli oldaláról láthatunk.

Területén először görög telepesek éltek, majd a peloponészoszi háborúk idején az athéni hadsereg főhadiszállásává lett. A pun háborúk idején Catania Szicíliai első városai közt volt, akik katonai sikerei után behódoltak a római birodalomnak. Bár azokat az előnyöket, melyek a szövetségesek városoknak, így a szomszédos Taorminának és Messinának is, kijártak nem élvezhették, jó viszonyt ápoltak a rómaiakkal, mely következtében viszonylagos jólét köszöntött Cataniára.

Cicero is gazdag és virágzó városként emlékszik rá, úgyis, mint Szicília jelentős kikötőjére, mely elsősorban a gabonaexportból vette ki részét és profitált. Ez is csak arról tanúskodik, hogy Catania kikötője, melynek nagy része feltöltődött az 1669-es vulkánkitörés következtében, az ókori időkben sokkal jelentősebb volt, mint ma. Az Etna egyik legsúlyosabb kitörése Kr. e. 121-ben következett be, amikor is a város nagy részét elnyelte a gőzölgő láva, a házak tetejét is maga alá temetve. A vulkánkitörésekhez számos városi legenda is kapcsolódik, melyek közül az ókori idők legnépszerűbbje, a Pii fivéreké. Eszerint az ifjak az Etna egyik kitörésének alkalmával minden vagyonuk hátrahagyva mentették vállukon idős szüleiket, lépteikre még a gőzölgő láva is inkább félre folyt, semhogy megsebezze őket. Tiszteletükre szobrot emeltek a cataniaiak, sőt, később még pénzérmeikre is rávésettek a hős ifjak képét.

A legendát a latin költők is meglovagolták. 1860-ban Garibaldi és vörös ingesei foglalták el Szicíliát, a rákövetkező évben a város az újonnan egyesült Olaszország része lett. A II. világháború, valamint az Olasz Köztársaság alkotmányának 1946-os megszületése után, Catania történelme alig különbözött Dél-Olaszország többi városáétól, arra törekedtek, hogy felzárkózzanak a gazdaságilag és szociálisan is fejlettebb és gazdagabb északi régiókhoz, s hogy megoldást találjanak sajátos gondjaikra, például a maffia jelenlétére. Mindennek dacára az 1960-as évek alatt és részben még az 1990-es évek folyamán is Catania szociális, gazdasági és kulturális értelemben is fejlődésnek indult.

Cataniát a történelem folyamán hétszer temette be az izzó láva, így a napjainkban álló város alatt a rétegekben még a római város alapjai, sőt az azelőtti görögé is fellelhetők. A monumentális ókori komplexum maradványai a Dóm tér alatt találhatók. Ezek a föld alatt határolják a felszínre emelt épületek alapjait. A római műemlékek közül természetesen számos elpusztult a földrengések következtében. Mára csak néhány épület élte túl az idő kegyetlen vasfogát, melyek közül kiemelkedő a második században épült görög-római színház, a cataniai amfiteátrum, néhány katakomba, vagy Achilleus thermái. A fürdőbe való bejutást úgy tették lehetővé, hogy egy kis bejáratot nyitottak a Szent Agatha templom mellett. Egy modern lépcsőszerkezeten aláereszkedve a látogatók keresztülhaladhatnak a 2, 5 méter magas hordóboltozatos folyosón. Az átjáró a legbelső terembe vezet, ahol egy tágas, derékszögű, 12×13 méter széles csarnok nyílik, melyet négy plafonig nyúló pillér tart. A régi időkben ezeket az oszlopokat stukkók díszítették, melyek szőlőfürtöt, különböző állatokat, vagy épp bachánsokat ábrázoltak. A szép díszítések jelentős része sajnos megsemmisült az idők folyamán.

Látnivalói, nevezetességek:

Catania városa barokk templomairól is nevezetes, de nemcsak látnivalói, Szicília természeti adottságai, sokszínűsége is lenyűgöző. A 3300 méteres magasságba nyúló Etna fekete láváján, fénylő levelű citromfák nőnek. A várostól alig 30 kilométerre feketéllik a tűzhányó csúcsa. Az itteniek barátságban élnek vele, bár a város arculatát úgy 300 évenként át-, átformálja egy-egy kitörés. A károkat nem is ezek, inkább a nyomában támadt utórengések okozzák. Az utolsó 1693-ban volt, a város építészetét, azóta a mélyfekete „lávabarokk” uralja.

Ekkor épült a híres cataniai Dóm is egy normann katedrális tetejére. A Dóm tér és a belváros, melyet az UNESCO is a Világörökségek listáján jegyez, igazi szicíliai ötvözete a régmúltnak.

A többszöri lávafolyamnak emléke és példája a téren látható Elefántos kút is, melyet szintén az 1693-as pusztító földrengés után visszamaradt lávából faragtak ki. A környéken találjuk a már emlegetett római kori fürdőt és a színház maradványait is, melyek jelentősége Taorminához képest talán eltörpül, a látnivalók sorából mégsem szabad kihagyni őket.

Mindenesetre Cataniában érdemes a szélesebb utcákon haladni, és igyekezni nem eltévedni, nehogy a nyomornegyedbe kerüljünk, mely sok turistának okozott már kellemetlen perceket.

Hivatalos turisztikai portál, útikalauz videó, képek és program ajánlók egy helyen: turismo.provincia.catania.it.

Korábbi, fő szállás, hotel ajánló ITT, olcsó szállások, panziók, turista- és diák megoldások a központi luxus hotelek, szép cataniai szállodák közelében.

Szólj hozzá!

avatar
  Subscribe  
Visszajelzés