A polgárháború az országot kietlen pusztasággá, lakóinak százezreit földönfutóvá tette
Talán a béke az, amiből a legkevesebb jutott Boszniának és Hercegovinának. A kommunista uralom alatt elfojtották a viszályt, de a parázs szinte azonnal lángra lobbant, amikor Jugoszlávia széthullott – alig egy évtizeddel Tito marsall halála után.
A nagyobb, 42 010 km2 területű, É-on elterülő Boszniából és a 9919 km2-es Hercegovinából álló ország egykor Jugoszlávia magvát alkotta. Jugoszlávián belüli függetlenségét 1991 októberében nyilvánította ki, s ezt az 1992 márciusában tartott népszavazás is megerősítette. A fiatal köztársaság azonban súlyosbodó nemzetiségi villongások gócpontja lett.
A jugoszláv föderációban Macedónia után Bosznia-Hercegovina volt a második legszegényebb köztársaság. É-on, Ny-on és D-en Horvátországgal, K-en Szerbiával, D-en Montenegróval határos. D-en az Adriai-tengerrel is érintkezik egy rövid, kb. 10 km-es szakaszon. Felszínét javarészt a Dinári-hegység központi vonulatai borítják, amelyek között mély völgyeket vájtak az É-ra (a Száva felé), illetve D-re (a Neretva felé) futó kisebb folyók. Boszniában a Dinári-hegység hullámzó dombsággá szelídül, ahol kiváló szilvát termesztenek, s abból szilvapálinkát készítenek: a slivovicát, más néven rakiját. Hercegovina mészkőfennsíkon terül el, amelyet megsüllyedt területek tarkítanak: ezeket telente víz árasztja el, utána azonban termőterületként hasznosíthatók.
A sirokkó DNy-i szél. amely Boszniába és Hercegovinába is esőt hoz, ÉK-ről pedig a bóra hideg fuvallata érkezik. Bosznia időjárása az év java részében meglehetősen enyhe, bár télen néha nagyon hideg van; Hercegovinában viszont forrók a nyarak.
Az ország területének 50%-a művelhető. A termékeny részek főleg É-on fekszenek, ahol a talaj különösen gabonafélék termesztésére alkalmas. Hercegovinában és Bosznia védett részein szójababot, repcét, olajbogyót, szőlőt, fügét, gránátalmát, görögdinnyét, faepret, narancsot, citromot, rizst és dohányt termesztenek. Bosznia földjében jelentős ásványkincsek rejtőznek, köztük kőszén, vasérc, ólom, réz, higany, bauxit, mangán és ezüst. Hercegovina D-i részein aszfaltot és lignitet bányásznak.
1463 és a területet az Osztrák-Magyar Monarchia fennhatósága alá rendelő 1878-as berlini szerződés között Bosznia-Hercegovina a Török Birodalomhoz tartozott. Ebben az időszakban igen szegény vidéknek számított, lakói többnyire földművelésből éltek. A 19. sz.-ban azonban megkezdődött az ország ásványkincseinek kiaknázása, és mind több iparvállalat települt ide. Ezek a gazdasági ágazatok hamarosan átvették a vezető helyet a mezőgazdaságtól, és az ország helyzete a háború 1992-es kitöréséig szinte folyamatosan javult.
A függetlenség 1992-es kinyilatkoztatása után a termelés az országszerte dúló nemzetiségi összetűzések miatt gyors hanyatlásnak indult. A háború sújtotta központokban, pl. a fővárosban, Sarajevóban, Tuzlában vagy Goraždéban, ahová özönlöttek a menekültek, mindennapossá vált az élelemhiány, nem volt elég gyógyszer, sőt víz sem; az üzemek romokban hevertek. A munkanélküliség és az infláció az egekbe szökött, a sokszor vétlen áldozatok száma egyre nőtt.
A polgárháborúban szerbek harcoltak muzulmánokkal, muzulmánok horvátokkal és szerbekkel. Az okok egy része a régió viharos múltjában keresendő. A török befolyás évszázadokon át az élet minden területén igen nagy volt. Az ország lakóinak jelentős része ma is muzulmán, amit a polgárháború kitörése előtt az iszlám művészet számos szép példája jelzett – pl. Sarajevo, Banja Luka, Mostar, Travnik vagy Višegrad mecsetei, fedett bazárjai, fürdői, szökőkútjai és hídjai. 1992 után azonban a szerbek ezek túlnyomó részét lerombolták.
A legvéresebb összecsapásokra 1993-ban került sor Hercegovina Ny-i részén, a horvátok és a muzulmánok kőzött. Ennek az 1994 márciusában aláírt békeszerződés vetett véget, amely kinyilvánította a Muszlim-Horvát Föderáció létrejöttét. Ugyanekkor megalakult a Boszniai Szerb Köztársaság.
