Történelem, Bath története alább:
A konkrét mai látnivalók a történelmi bevezető után vannak felsorolva lentebb. A szállás keresés tippek az egyetemi kollégiumtól a luxus szállodákig ITT egy korábbi cikkben.
A legkorábbi dokumentumok szerint a várost római fürdőként tartották nyilván, de egyes történészek úgy vélik, alapítása ennél korábbra tehető, kelta szentély lehetett. A város templomát Krisztus után 60-70-ben építették, a fürdőkomplexum csak az ezt követő 300 évben jött létre. Feltehetőleg Claudius császár adta parancsba, hogy a forrást vegyék körül egy kőkamrával, ami egy mesterséges folyómederbe vezethet. A 2. században a forrást egy favázas, boltíves épülettel zárták körül, mely a forró, a meleg és a hideg fürdőnek is otthont adott. A városfalakat a 3. században emelték. A rómaiak távoztával a fürdőket az 5. században elhanyagolták. 675-ben Osric király alapított kolostort Bathban, a fallal körülvett területeken belül. 781-ben a kolostor felügyelete Mercia királyára hárult, ő újjáépítette a templomot, melyet Szent Péternek ajánlottak. A 9. századra a régi római úthálózat teljesen megsemmisült, Bath pedig Alfréd király birtokává lett. Rufus király a várost a királyi orvosra, John Toursra ruházta, aki 1088-ban Wells püspökének és Bath apátjának tisztségét is betöltötte. Egy nagyobb katedrális építését is szorgalmazta, melyet aztán birtokához csatoltak a püspöki palota mellett. A három forrás körül új fürdők létesültek. A későbbi püspök székhelyét visszahelyezte ugyan Wellsbe, címében továbbra is fenntartotta a Wells és Bath püspöke megnevezést. A 15. századra Bath kolostortemploma nagyon leromlott állapotba került, mielőbbi felújítást igényelt. 1500-ban a püspök végre is hajtotta ezt, igaz, kisebb mértékben. Az új templomot csak a bathi zárda 1539-es feloszlatása után fejezték be. A templom elhagyottá vált, mielőtt az Erzsébet-kori időszak plébániatemplomává lett, amikor is a város megtapasztalhatta gyógyfürdőinek újjászületését is. A fürdőket fejlesztették és Bath elkezdte vonzani az arisztokráciát is.
Bath 1590-ben kapott városi jogokat I. Erzsébettől. Az angol polgárháború idején, a Landsdowne csatát a külváros északi részén vívták. Thomas Guidott, aki az oxfordi egyetemen kémiát és orvoslást tanult, 1668-ban kezdett praktizálni a városban. Elkezdte érdekelni a vizek gyógyító hatása, olyannyira, hogy megírta Bathról és az itt található forró vizekről szóló értekezését. Ennek eredményeképp fordult a város és az arisztokrácia figyelme is a gyógyító tulajdonságokkal rendelkező melegvizek felé. A Stuartok alatt a város jelentős fejlődésen esett keresztül, ami még több látogatót vonzott a fürdővárosba. Szükség volt tehát megfelelő szálláshelyek biztosítására is. Idősebb és ifjabb John Wood építészek utcák és terek új negyedeit alakították ki, az azonos homlokzattal bíró épületek a fejedelmi méretek és a klasszikus illem ötvözetéből születtek. Az aranyszínű bathi köveket, melyet városszerte használtak az építkezésekhez, a Ralph Allen tulajdonában álló mészkőbányákból nyerték. Allen, hogy fejtett mészkövének minőségét hirdethesse, felkérte az építészeket, hogy emeljenek számára egy házat saját birtokán, mely a város és a bányák között feküdt. A nyugat-angliai postaszolgáltatás fejlesztésért is felelősséget vállalt. 1742-ben polgármesternek is megválasztották. A 18. század elején Bath első színháza, a Királyi Színház is felépült. A lakosság rohamos növekedése Batht az egyik legnagyobb brit várossá tette. A II. világháborúban a várost a németek bombázták, 400 ember meghalt, több mint 19 ezer épület megsemmisült, vagy súlyos károkat szenvedett. A legjelentősebb épületeket, azóta renoválták, illetve az építkezések mai napig folynak. 2000. óta a gyógyfürdő is fejlesztések alatt áll.
Bath a 18. században vívta ki magának vezető szerepét. Ma öt színházzal büszkélkedhet, ami zenei múltját illeti, is hosszú időre tekinthet vissza. A bathi kolostorban évi 20 koncertet, 26 orgona szólóhangversenyt tartanak. A város másik jelentős koncerthelyszíne a Fórum, bár az 1700 férőhelyes art deco épület eredetileg moziként funkcionált. Ugyancsak a városban rendezik meg a Bath Nemzetközi Zenei Fesztvált és a Mozart Ünnepséget, melyre minden évben sor kerül. De az ünnepségsorozatok sorából a filmfesztivál, az irodalmi fesztivál és a sörfesztivál is kiemelkedik. Nem beszélve a Bach Fesztiválról, mely két és fél éves időközönként kerül megrendezésre.
Látnivalói, nevezetességek:
A város főbb látványosságai a Bath-i Apátság, a Római Fürdő, valamint az üzletekkel szegélyezett Pultney-híd. De Bathban számos múzeumot is találunk, köztük a Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumot, Bath Postai Múzeumát, és még Divat Múzeumot is. Az 1824-ben alapított Royal Bath Irodalmi és Tudományos Intézetet jelenleg a Queen Squaren találjuk, ugyancsak jelentős gyűjteménnyel rendelkezik, valamint tárgyalások és viták helyszíneként is szolgál.
A városban élt családjával a legendás író, Jane Austen is 1801-1806 kötött, aki ugyan nem rajongott kifejezetten Bathért, a helyiek mégis azzal tisztelték meg, hogy létrehozták városukban a Jane Austen Központot, és a város egyik utcáját is róla nevezték el.
2003. augusztusában a három tenor is koncertet adott a városban, az új melegvizes gyógyfürdő megnyitása alkalmából, mely végül csak 2007. augusztusában vált látogathatóvá.
Bath számos nyilvános parkkal is büszkélkedhet, melyek közül az egyik legnevezetesebb a városközponttól néhány perces sétára fekvő, 1830-ban nyitott Royal Victoria Park. A park a Királyi Félholdra néz, 23 hektáros területén számos látványosságot tartogat. Nemcsak gördeszka rámpát, teniszpályát találunk benne, bowlingozni is lehet, van egy 12 és egy 18 lyukú golfpálya, egy tava, ahogy gyakran rendeznek itt szabadtéri koncerteket is. A gyerekek pedig népszerű játszóterén szórakozhatnak. A parkot „zöld zászló díjjal” is kitüntették, bejegyezték az angol örökségek közé, mint a nemzeti történelem fontos parkját. Egy négy hektáros botanikus kert is tartozik hozzá, melyet 1887-ben létesítettek, nagy gyűjteménye van tűlevelűkből.
Néhány kiemelt fotó:
Ha Bathban járunk, kóstoljuk meg Sally Lunn zsemléjét, mely egyfajta ropogós keksz, 1772 óta sütik a városban, édes és sós öntettel egyaránt felszolgálják.