Az ország három régióra osztható. É-on a Nagy-Kaukázus K-i nyúlványai találhatók, melynek csúcsai a 4500 m-t is elérik. Ez a vidék száraz és félszáraz jellegű, gyakori az aszály. Majd a terület fokozatosan lejteni kezd a part felé, ahol az Abseron-félsziget a Kaszpi-tengerbe nyúlik. A térség 40%-a síkság; Azerbajdzsán területének csaknem a 10%-a a tengerszint alatt fekszik.
Távolabbra, D-i és Ny-i irányban a terület ismét emelkedni kezd a Kis-Kaukázus felé, ahol 3500 m-nél magasabb csúcsok is vannak. A hegyvidék olyan gazdag ásványi anyagokban – vasércben, rézben, kobaltban, mangánban – hogy Azeri Urálnak nevezték el.
Az alacsonyabb és magasabb területek között fekszik a Kura és az Araszk folyó hordalékával feltöltött vidék (Kura-Araszk-alföld). Nagy részét (14 010 km2-t) öntözik, ez jelentős gyapottermő terület. Egyéb terményei: gabonafélék, rizs, szőlő, gyümölcs, tea és dohány. Szarvasmarhát, sertést, juhot és kecskét is tenyésztenek itt. Az azerbajdzsáni munkaerő 32%-ának a mezőgazdaság ad munkát.
A dombos Abseron-félsziget, amelyen a főváros, Baku is fekszik, az ország látnivalókban is gazdag gazdasági központja. A Kaszpi-tenger Ny-i partjánál elterülő város kikötőjéből indulnak az exportáruk, itt összpontosul az olajkereskedelem. Bakuból a fekete-tengeri Batumi kikötőjébe olajvezeték vezet, ezen szállítják az exportra szánt „fekete aranyat”. Baku gazdag olajmezőit már az ókorban hasznosították. 1900 körül az itteni igen jó minőségű és kis kéntartalmú kőolaj biztosította a világ olajszükségletének majdnem a felét. A Baku körüli olajmezők mára már szinte teljesen kimerültek, de a városnak még vannak jelentős olajfinomítói, gyártja az ehhez szükséges felszereléseket. Vegyi, hajóépítő, cement- és textilipara is van.
A Kaszpi-tengerben nemrég víz alatti olajmezőket fedeztek fel; nyugati és orosz olajtársaságok már szerződést is kötöttek ezek kiaknázására. Ezenkívül azonban igen kevés külföldi tőke jött be az országba a függetlenné válás (1991) óta, aminek oka a karabahi fegyveres összetűzésekben keresendő.
A múltban a vidéknek viszonylagos jólétet biztosított az olaj, a függetlenség óta csak mérsékelt beruházásokat tett lehetővé – ám komoly környezeti károkat is okozott. A 20. sz. elején, majd a szovjet uralom alatt a környezetvédelmi szempontok alig játszottak szerepet, így a Baku környéki ipari övezet „fekete várossá” vált. Környezetvédelmi szakértők szerint ez a világ ökológiai szempontból legsúlyosabb károkat szenvedett területe. Az azeri halászok is nagy veszteségeket szenvednek el a Kaszpi-tenger szennyezettsége miatt.
SZÁMOK ÉS TÉNY adatok (1995)
Hivatalos név: Azeri Köztársaság
Területe: 86 600 km2
Lakossága: 7 554 000
Népsűrűsége: 87,2 fő/km2
Fővárosa: Baku
Államforma: köztársaság
Pénznem: 1 manat=100 gyapiks
Nyelv: azerbajdzsán v. azeri (hivatalos), orosz
Vallás: muzulmán 87%, ortodox 11%, örmény katolikus
Éghajlat: kontinentális, enyhe telekkel és forró nyarakkal, az alacsonyabban fekvő területeken kevés esővel; Bakuban a januári középhőmérséklet 4 C, a júliusi 26 C
Földhasznosítás: művelt terület 18%, legelő 25%, egyéb 57%
Elsődleges nyersanyagforrások: gyapot; kőolaj, földgáz, vasérc, réz, kobalt, mangán, molibdén
Fő gazdasági ágak: kőolaj- és földgázkitermelés, vas- és acélipar, cementgyártás, petrolkémiai ipar, textilipar
Fő exportcikkek: kőolaj, földgáz, vegyi áruk; gyapot, textíliák
Nemzeti jövedelem/fő: 176 USA-dollár
Természetes szaporodás: 11 ezrelék
