Kultúra és művészetek
Az előadó-művészet sem bővelkedik a javakban, ennek ellenére számos látványos fesztivált rendeznek minden évben. Nagyságától függetlenül szinte minden városnak van saját operaháza, közülük nem egy, mint például a milánói La Scala világhírnévnek örvend.
A film is virágzó művészeti ág Olaszországban, és ez így van a mozgókép feltalálása óta. A Róma melletti Cinecittában olyan híres rendezők forgattak, mint Fellini, Pasolini, de Sica, Visconti és még sokan mások. Az olasz filmek, mint az Édes élet (La Vita é Bella) nem csak a kritikusok elismerését nyerték el, de a nagyközönségét is mind otthon, mind külföldön.
Olaszországban a művészet mindenkié: társadalmi rangtól és helyzettől függetlenül mindenki jár operába, moziba, színházba, képtárba.
Társadalmi szokások és politika
Az olasz társadalom még ma is kifejezetten hagyománytisztelő, és az olasz emberek jellemzően igen udvariasak. A bizalmas hangvétel csak az azonos korúak között elfogadott: a ciao (szia, szevasz) csak az egykorú vagy fiatalabb barátok számára megfelelő, az idősebbeknek a piacere (örülök, hogy látom), buon giorno (jó napot) vagy buona sera (jó estét) az illendő köszönés. Elváláskor azonban mindenki így búcsúzik: arrivederci (viszontlátásra). Találkozáskor az idegenek kezet ráznak, a családtagok és barátok megcsókolják egymást.
Az olaszok öltözködésében alapszabály, hogy a ruha teszi az embert, és mivel mindenki igyekszik a divathoz és a szokásokhoz alkalmazkodni, gyakran öltözködnek hasonlóan.
A politikai élet már nem ennyire szabályozott. A háború utáni időszak kormányai általában a Keresztény Demokraták által vezetett rövid életű koalíciók voltak. 1993-ban súlyos politikai válság rázta meg az országot, amikor hadat üzentek a korrupciónak, és számos neves politikus és üzletember üzelmeire derült fény. A korrupciót azonban nem sikerült teljesen felszámolniuk, viszont kialakult a két nagy koalíciós csoportosulás, a közép-jobb és a közép-bal. Silvio Berlusconi, a Forza Italia párt vezetője lett 1994-ben a miniszterelnök, de az ő kormánya is rövid időn belül lemondásra kényszerült, mert a pártvezér maga is korrupciógyanús ügyekbe keveredett. 1998-ban Massimo D’AIema lett Olaszország első baloldali miniszterelnöke. 2001-ben a Francesco Rutelli (Róma korábbi főpolgármestere) vezette bal-közép koalíció elveszítette a választásokat Berlusconi jobb-közép koalíciójával szemben.
Modern élet
A jó ételek és a jó futball a legfontosabbak az olasz emberek életében. Sok időt töltenek az ételek elkészítésével és elfogyasztásával. Az olasz konyha, különösen Délen, igen egészséges. A labdarúgás nemzeti sport. Nagy tömegeket mozgósít, és állandóan a média érdeklődésének középpontjában áll. A mérkőzések kitűnő alkalmat szolgáltatnak arra, hogy a szurkolók kifejezzék szűkebb és tágabb szülőföldjük iránti odaadásukat.
Jóllehet Róma, nem csak Olaszországnak, hanem a katolikus világnak is a fővárosa, a vallásukat aktívan gyakorló katolikusok száma évről-évre csökken Olaszországban. Mind több olasz vallja meg, hogy nem érdekli a vallás, bár az egyházi ünnepeken még mindig tömegesen jelennek meg. A bevándorlási hullám következtében egyre terjednek a nem keresztény vallások.
Az olasz társadalomban, a csökkenő születési számok ellenére, a család iránti elkötelezettség továbbra is meghatározó fontossággal bír. Nagyszülők, gyerekek, unokák még ma is egy háztartásban élnek, bár a fiatalabb generációkra ez már kevésbé jellemző. Az olaszok egyformán imádják a lány és fiú gyermekeket, bár a fiúk általában kitüntetettebb helyzetben vannak. A Nők Felszabadítása mozgalom a 70-es években ádáz harcot vívott a női egyenjogúságért, amelynek eredményeképp sokat javult a nők helyzete a munkahelyeken, elsősorban a nagyobb városokban. A férfiak szerepvállalása a házimunkában és a gyereknevelésben azonban még elég idegen gondolat a legtöbb olasz férfi számára, különösen az idősebb korosztály körében. Olaszország háború utáni gazdasági fellendülése, az ipari termelés és technológia ötvözése a formaművészettel igazi sikertörténet. Bár a gazdasági fejlődés a világgazdasági recesszió következtében Olaszországban is megtorpant a 90-es években, és a korrupciós botrányok, politikai csatározások begyűrűztek az élet számos területére, a külföldi látogatók ebből semmit sem vesznek észre. Az önálló arculatukat hűen őrző régiók, a hagyományos értékekhez ragaszkodó emberek szinte sértetlenül vészelik át a változásokat.
