Az amerikaiak – bármely más nemzetnél jobban – elsajátították azokat a módszereket, amelyek egy ilyen hatalmas országban szükségesek az élet könnyebbé tételéhez. Itt a legmagasabb az egy főre jutó gépjárművek száma: 100 lakosra átlagosan 55 gépkocsi jut. Az úthálózat több mint 7,5 millió km hosszú – „fizető” és ingyenes – autópályákból, valamint vidéki és városi autóutakból áll, amelyeken több mint 190 millió jármű közlekedik. Az amerikai lakosság magáncélú utazásait általában személyautóval, teherszállításának negyedét gépjárművel bonyolítja le.
Kiváló a távolsági autóbuszközlekedés, de jobbára csak a diákok, a takarékoskodók és a külföldi turisták veszik igénybe, akik így szeretnének többet látni az országból. Igen sok amerikai utazik repülővel, különösen az üzletemberek. A járatokkal nemcsak a nagyvárosokba, hanem sok kicsibe is el lehet jutni.
A vasút szerepe ma már nem olyan nagy, mint fénykorában, a háború előtt volt, amikor olyan híres transzkontinentális vonatok közlekedtek, mint a Super Chief. Az Amtrak vasúttársaság állami támogatását 1997-ben a kormány jelentősen megkurtította. Nagyobb távolságot ma már csak kevesen tesznek meg vasúton. Ugyanakkor pl. Chicago vagy New York vonzáskörzetében a peremvárosokból munkába igyekvők százezreit szállítják a helyi érdekű vasutak.
A postaszolgálat meglehetősen bizonytalan. Ha sürgős küldeményről van szó, az amerikaiak a magántársaságok által üzemeltetett egynapos vagy expressz szolgálatot veszik igénybe. Fontos szerepe van a telefonnak, majdnem egy telefon jut két személyre.
A távolsággal magyarázható az is, hogy kevés az országos terjesztésű újság. Ugyanakkor vannak helyi lapok, amelyek országos, sőt nemzetközi olvasótáborral rendelkeznek. Az országos terjesztésű lapok közé tartozik a Wall Street Journal (1,8 millió előfizetővel), kb. ,.6 millióan fizetnek elő a US Today c. lapra, és összesen 1,2 millióan olvassák a New York Timest.
A tájékoztatás és szórakoztatás fontos eszköze a televízió. A hírműsorok a helyi, országos és nemzetközi eseményekről naponta közel hat órában számolnak be. A háztartások 98%-ában legalább egy tévékészülék van. A családok mintegy harmada nézi valamelyik csatornán az esti híradót. Jóformán minden műsort reklámból finanszíroznak, kivéve az oktatási csatornák műsorait, amelyek költségeit magán-előfizetésekből, vállalati, illetve kormánytámogatásból fedezik.
A Public Broadcasting Service mellett három nagy országos hálózat: az ABC, a CBS és az NBC, és valamivel több mint 700 helyi tévéállomás sugároz adásokat. Rajtuk kívül az amerikai háztartások több mint 60%-a fizet elő a mintegy 11 000 kábelhálózat valamelyikének műsoraira. Hollywood és a Broadway országában a szórakoztatás fontos iparág, kínálata a szappanoperáktól a drámáig minden műfajt felölel.
Ott, ahol a lakosság mintegy 60%-a tagja valamelyik egyháznak, nem meglepő, hogy vannak csatornák, amelyek elsősorban vallási műsorokat sugároznak. Ugyanakkor az Egyesült Államokban nincs államvallás, ezt a tudatos politikát az alkotmány 1. módosítása rögzíti, amely kimondja: „A Kongresszus nem hozhat törvényt valamely vallás alapítására vonatkozólag, és nem tilthatja meg annak szabad gyakorlását…” Jelenleg mintegy 230 különféle protestáns egyház és felekezet működik. Az egyéb nagyobb vallási csoportok közé tartoznak a katolikusok, kb. 6 millió fővel a zsidók, kb. 5 millió fővel a muzulmánok és a 4,3 millió főt számláló mormonok.
