Ez a semleges köztársaság az Alpokban valaha egy közép-európai nagyhatalom központja volt. 1995-ben lett az Európai Unió tagja
Ausztria közepén Európa legmagasabb hegyvonulata húzódik végig, s ez meghatározza az ország gazdasági életét, valamint a táj jellegét. A varázslatos vidékek mintegy 15 millió látogatót vonzanak évente; a turizmus az ország fő bevételi forrása. A nyaralók bebarangolják az erdőket, tisztásokat, hegyeket, megcsodálják a közülük előcsillanó tavakat, a sok száz zuhogó hegyi patakot. Télen pedig sízők
népesítik be a lejtőket az 50-nél több téli üdülőhelyen. Ilyenek pl. St. Anton, Kitzbühel, és Innsbruck, a téli olimpiai játékok egyik színtere. Ám a turisták évről évre növekvő áradata – bármilyen előnyös a gazdaság szempontjából – problémákat is jelent: túlzsúfolttá teszi az utakat s környezeti ártalmakat okoz.
Az osztrákok számára – akik konzervatívok és többségük katolikus – hegyvidékük pótolhatatlan nemzeti kincs, amelyet nagyra becsülnek, és megvédenek minden kirívó modern hatástól. A gazdálkodókat például anyagilag támogatja a kormány, hogy arra ösztönözze őket, őrizzék meg földjeik hagyományos vonzerejét. Számos község hozott szigorú rendeletet annak érdekében, hogy az újonnan emelt épületek jól illeszkedjenek a helyi hagyományos stílusban épült fahomlokzatú, ereszes házakhoz. Tegyük még hozzá, hogy az Alpok mintegy 3000 km2 kiterjedésű területét természetvédelmi övezetté nyilvánították.
A hegyek egyben energiaforrások a gyárak és városok számára: az ország energiaszükségletének mintegy kétharmadát azok a vízerőművek biztosítják, amelyek gátjaikkal felfogják az Alpokból leolvadó hó vizét A hegyek jelentik Ausztria fő gazdasági ágának, a turizmusnak a hátterét is. Az országot K-Ny-i irányban átszelő Magas-Tauern a vele szomszédos Alacsony-Tauern gyönyörű csúcsai – köztük a2503 mmagas Grossglockner – É-D-i irányú hágókon át közelíthetők meg.
A kicsi a szép
Ipari szempontból Ausztria igazolja a 20. sz.-i, német származású Ernst Schumacher közgazdász filozófiáját: „a kicsi a szép”. A legtöbb vállalat kevés embert foglalkoztat: a gyárak dolgozóinak átlagos létszáma61. Agazdaságok területe is kicsi. Bár az elmúlt években sok egyesült, számuk még napjainkban is mindössze 124 000 körül van.
Úgy látszik, az elmélet bevált a gyakorlatban. A hegyi gazdaságokból származó tejtermékek, a szarvasmarha- és juhállomány ellátja a városokat, sőt jut még exportra is. Búza- és egyéb gabonarakományok áradnak szünet nélkül a K-i síkságokról. Aldó-Ausztriában és Burgenlandban a szőlőskertek bőven termik a fehérbort. Néhány évvel ezelőtt Ausztria adósságállománya eléggé nagyra nőtt, Európai Unió-béli tagságával és különféle gazdasági megszorítások bevezetésével azonban költségvetési hiányát sikerült csökkentenie.
Egy kis ország gazdasága számára mindig nagy probléma, hogyan termeljen nyereségesen, ha nem igazán széles a belső piaca. A Magyarországnál valamivel kisebb területű Ausztria azt az ötletes megoldást választotta, hogy speciális és igen magas színvonalon kivitelezett termékeket gyárt.
A vas- és acélipar például nehezen tudná fölvenni a versenyt a hatalmas német gyárakkal, így az állami irányítású acéliparnak hatékonyabb eljárásokat kellett kidolgoznia az acélgyártáshoz. Ennek leglátványosabb eredménye, hogy az acélvárosok, Linz és Donawitz nevéhez fűződik a világ legmodernebb acélgyártó módszere: a világhírű Linz-Donawitz-eljárás.
Ausztria évi termelésének csaknem a fele, 3.1 millió t nyersvas és 4,6 millió t nyersacél kerül kivitelre Ugyancsak nyereséges a Salzburg környéki optikai műszerek exportja. Graz vidékének elektronikai és vegyipara, valamint a gazdag erdőségeknek köszönhető papíripar szintén gyárt exportcikkeket.
Napjainkban négyszer annyi osztrák dolgozik az iparban, mint a többi, hagyományos munkaterületeken. Az ország határain túl még mindig sokan gondolják, hogy Ausztria gazdaságát a mezőgazdaság tartja fenn, de valójában ennek bevétele rohamosan csökken, s a turizmusból származó mellékjövedelem nélkül igen sok gazdálkodó tönkremenne. Az Alpok lábánál elterülő dombvidéken élők valamivel jobb helyzetben vannak, különösen a főváros. Bécs vonzáskörzetében, ahol megterem a búza, a gyümölcs és a szőlő is.
